A tanév végének közeledtével jó lett volna arra gondolni, hogy hamarosan véget ér ez a borzalom, de nem. Egyre jobban idegesített, hogy mi lesz velünk, ha lezárul az év? Van-e értelme elmenekülni innen? Hiszen keresnek minket, nem lehetnénk biztonságban... És a családunk? Mi lehet velük?
Jóformán egész napokat, sőt, heteket töltöttem azzal, hogy fel-alá járkáltam, vagy csak az ágyamon feküdtem, és ilyen gondolatokkal kínoztam magam. Nem szóltam senkihez, nem beszéltem a barátaimmal sem. Egyetlen egyszer töltöttem körülbelül tíz percet beszélgetéssel, amikor Padma is megjelent, és közölte, hogy sajnálja, hogy ilyen bolond volt.
Utána talán véglegesen magamba fordultam. Ha nem a Voldemorttal, és a Halálfalókkal kapcsolatos dolgokon rágódtam, akkor a tükörben látott képpel kínoztam magam, és azzal, hogy mi lesz így az életemből.
Ez persze már nem kerülhette el a barátaim figyelmét sem. Elvégre milyen barát az, aki nem veszi észre, hogy sorozatosan lerázzák? Egyre többet faggattak, elkezdtek mindenhova követni, de én ezt is megoldottam. Mindenesetre azóta talán azon gondolkodnak, hogy merre lehetek, mert hogy én elkezdtem nappal is járkálni vérfarkas, vagy épp metamorfálás segítségével mardekárosok képében.
Minden időmet azonban nem tölthettem mászkálással, és ez a része a dolognak egyre több gondot okozott.
- ...és ha magadba zárkózol, annak semmi értelme, főleg, hogy most okod sincs rá. Ugyanazokat a gondokat éljük át, és megértünk téged. Nem vagy egyedül. De most komolyan! Nem értem, mire jó ez.
Késő délután volt, és éppen Lucie véget nem érő, de annál lelkesebb szónoklatát hallgattam. Ezt mostanában felváltva csinálta Ginnyvel, Padmaval és Anthonyval. Elhiszem, hogy jót akarnak, de ha én egyszer azt kérem, hogy hagyjanak békén, akkor hagyjanak békén. Mindenkinek vannak jogai, vagy mi a fene.
- Azt mondtad, nem beszélsz velünk, amíg ki nem békülünk. Egy: Ginny ebben nem volt benne, de vele is ezt csinálod, kettő: már kibékültünk! - folytatta fáradhatatlanul Lucie. - Egyszerűen nem tudom felfogni épp ésszel, hogy miért csinálod!
- És én nem is kértem, hogy felfogjátok! - jelentettem ki némi ingerültséggel. - És nagyon sokat jelentene nekem, ha leszállnátok a témáról!
- Ezt már nem lehet így elintézni - erősködött Lucie -, mert a barátaid vagyunk, és őszintének kell lennünk egymással!
- Figyelj! - ültem fel az ágyamon, és megfogtam a lány vállát - Vannak dolgok, amik azért vannak, hogy csak egy ember tudja, maximum kettő. Megsúgom, hogy az ilyet titoknak nevezik.
- Kac-kac-kac, jaj de vicces! - gúnyolódott, és lerázta magáról a kezemet. - Jól van, ha nem akarod elmondani, hát tartsd meg magadnak, de legalább ne csinálj úgy, mintha nem is léteznénk!
- Én nem csinálok úgy - mondtam nyugodtan, és visszadőltem a függőágyra.
- De, ezt pontosan úgy hívják - zsörtölődött Lucie, majd össze fonta a kezét, és méltóságteljesen távozott mellőlem. Én pedig megint magamra maradtam a keserű gondolataimmal, és megválaszolhatatlan kérdéseimmel. Hiába nem volt még hét óra sem, legszívesebben elaludtam volna, akkor legalább nem gondolok semmire.
Seamus és Neville a varázsvevő gombjait tekergették - lemaradtunk egy adásról, és azóta nem tudják a jelszót. A barátaim elvonultak az egyik kis asztalhoz beszélgetni, talán rólam, talán másról, a többiek pedig jókedvűen olvasgattak, sakkoztak, vagy csak beszélgettek, de úgy, mintha nem is lenne semmi probléma a világon.
Csak nevetgélnek - gondoltam keserűen. Biztos azt hiszik, hogy a tanév végével minden jóra fordul. Pedig nem így lesz... Voldemort attól még élni fog, hiába csengetnek ki az év utolsó órájáról.
Ginnyn akadt meg a szemem, aki egyedül ült az egyik székben, és maga elé meredt. Ő van itt a legközelebb hozzá, hogy teljesen megértsen. De az igazi gondomat ő sem foghatja fel, csak vigasztal, de nem tudja azt, amit én; hogy talán sohasem lehet teljes életem, mindig is kísérteni fog az a kép a tükörben.
Anthony barát, erre kellett rájönnöm. Talán egy kicsit szerelmes vagyok belé, de az nem sokat jelent ilyen körülmények között. Harryhez képest... Nem, nem csak barát, több annál, de nem is vagyok belé teljes szívből szerelmes, mert az más...
- Neville! - kiabálta hirtelen Lavender - Ariana!
- Mi? Miért? - kapta fel a fejét a fiú, és majdnem kiesett a kezéből a varázsvevő. - Baj van?
- Nem tudom, de menj már! - sürgette Seamus.
- Jól van, megyek...
Átment a szobán, kinyitotta a szobában lévő legnagyobb festményt, ami a Szárnyas Vadkanba vezetett, és bemászott a mögötte lévő alagútba. A kép lassan becsukódott mögötte, és néma csend telepedett a helyiségre. Kicsit engem is felizgatott a dolog, de épp hogy csak.
Lassan újra hallható lett az általános háttérzaj, mert Nevillle negyed óra elteltével sem jött vissza. Ginny pedig odajött hozzám, de láttam rajta, hogy most nem piszkálni akart.
- Baj van? - kérdeztem, és intettem, hogy üljön le mellém a függőágyra. - Olyan.. furcsán nézel.
- Nincs baj - felelte, és leült, majd rám meredt. Nem igazán értettem, mit akarhat.
- Pedig nagyon úgy látszik.
Nem válaszolt. Arra gondoltam, hogy talán ő is azon izgul, miért hívott minket a Szárnyas Vadkan kocsmárosa. Végül mégis kitörtek belőle a szavak.
- Figyelj, ha Harry téged választ, azért... Még később lehet esélyem... Úgy értem.... Lehet, ugye?
- Vá-vá-várjál! - dadogtam. - Mi az, hogy engem választ? Nem is választ!
- De választ. - jelentette ki eltökélten.
- Ginny - mondtam, és határozottan a szemébe néztem. - Ezt már egyszer megbeszéltük. Harry téged szeret, és ez van. Nekem esélyem sincs melletted. Mellesleg el sem mondom neki. Ő úgy tudja, már nem szeretem, és ez így van rendjén.
- De el kell mondanod neki! - erősködött - Egyforma esélyeink vannak, és majd ő választ. Nem hagyhatom, hogy boldogtalanul élj, csak mert most nem hiszel magadban.
- Rendes vagy velem - kezdtem elcsukló hangon -, de ezt nem hagyhatom. Téged szeret, és ha most rosszul döntene, akkor nem csak te, de ő is boldogtalan lenne, és ha azt látom, hogy boldogtalan, akkor én is az leszek. Érted?
- Értem, de rosszul gondolkodsz...
- Jaj, hagyd már ezt! - szakítottam félbe - Egész eddig azon gondolkodtam, hogy hogyan nyomjam el magamban ezt az egészet, és te most idejössz, és közlöd, hogy feleslegesen, mert van remény! Értsd meg Ginny, az tette tönkre a napjaimat éveken át, hogy azt hittem, ez egy olyan vágy, ami teljesülhet! De nem teljesülhet, és ezt te is tudod!
A lány szólásra nyitotta a száját, de akkor kicsapódott Ariana festménye, és hatalmas hangorkán töltötte be a Szükség Szobáját....
- Harry!
- Itt van Harry!
- Ron!
- Hermione!
Több sem kellett, mind a ketten felpattantunk, és odarohantunk a többiekhez. Az alagútban Neville állt, előtte pedig a három jóbarát, kissé meglepett arccal.
- Istenem - suttogta Ginny, és átölelt, mint a hozzá legközelebb álló embert. - Eljöttek!
- Én is látom! - nevettem, és megszorítottam a lányt - Meg vagyunk mentve!
- Jól van, hagyjátok levegőt venni őket! - kiáltotta Neville, akinek az arca szintén sugárzott a boldogságtól. - Halljuk, mi a tervetek! - tette hozzá, mikor mindenki elcsendesedett.
- A...a tervünk? - kérdezte Ron. - Hogy érted?
- Hát... Megszabadítjuk az iskolát a Halálfalóktól, nem? - kérdezte Seamus. A társaság helyeslően morajlott.
- Figyeljetek... Nekünk most...el kell intéznünk valamit, aztán lelépünk... - mondta Harry, aki látszólag eléggé zavarban volt.
- Leléptek? - kérdezte döbbenten Hannah.
- Azt hittük, ha visszajöttök akkor harcolni fogunk! - mondta kissé elkeseredetten Neville. - Itt voltunk, vártunk rátok, és most amikor visszajöttetek nem segítetek?
- Nem kéjutazáson voltunk haver - mondta Ron.
- Elhiszem, de ezt akkor sem lehet így elintézni. Akik itt vannak, azokat mind Carrowék üldözték el, mert el akarnak tenni minket láb alól. Tartottuk a frontot, és csak arra vártunk, hogy harcolhassunk, végleg szembenézhessünk a Halálfalókkal! Legalább had segítsünk...
- Jól van, várjatok egy kicsit... - mondta csitítóan Hermione, és a következő szavait már csak két barátja hallhatta. Beszélgettek egy ideig, végül Harry szólalt meg.
- Jól van, segíthettek - mondta - aztán ha marad időnk, akkor harcolunk, de ahhoz még kelenek emberek...
- Mit kell tennünk? - szakítottam félbe.
- Meg kell keresnünk valamit. Valamit, ami itt, a kastélyban van elrejtve.
- Mi az?
- Azt nem tudom...
- És hol van?
- Hát...azt sem tudom... De biztos, hogy nem nagy, és valószínűleg köze van Hollóháti Hedvighez.
- Talán Hollóháti diadémja? - kérdezte egy álmatag hang, mire mindenki az alagút felé fordult.
- Luna! - kiáltottam, és odaszaladtam hozzá. Lucie, Padma és Ginny is követtek. Dean is ott volt, hozzá Seamus sietett. - De jó! Nem esett bajod?
- Minden rendben - mosolygott.
- Várjatok! Milyen diadém? - szólt közbe Hermione.
- Ez most nem a legfontosabb - hallatszott, és a Weasley ikrek ugrottak elő a kép mögül, Lee kíséretében.
- Azért elég fontos...
- Várhat - mondta George - Ugyanis Piton megtudta, hogy Harry az iskolába tart.
Egy pillanatig találkozott a tekintetem Harryével, és némi haragot fedeztem fel benne. Körülöttem összesúgtak az emberek.
- Jól van, így változik a terv - mondta végül, és Luna felé fordult. - Tudsz valamit arról a diadémról?
- Évek óta nem látta senki - felelte nyugodtan Luna. - De van fent a klubhelyiségünkben egy szobor.
- Megmutathatom, ha gondolod - ajánlotta fel Cho, aki szintén most érkezett, nem egy régi diák kíséretében.
- Majd Luna és Lisa megmutatják - szólt közbe fennhangon Ginny - Igaz lányok?
- Persze - feleltük kórusban.
- De utána mi lesz? - kérdezte Hermione - Ha Piton tud rólunk, biztos keresteti Harryt, és talán már Tudodkinek is szólt...
Ekkor újra kicsapódott Ariana festménye, és a komplett Főnix Rendje mászott be rajta.
- Majd mi segítünk - mondta Lupin.
- Jól van - mondta Harry, és önkéntelenül is elmosolyodott - Lisa, Luna, mi mehetünk?
- Mi? Ja, persze.
Elindultunk az ajtó felé, ami mindig máshova vezetett, és közben némán fohászkodtam, hogy minden szerencsésen alakuljon a továbbiakban, mert tudtam, hogy ebből vészes háború lesz...
Sziasztok!
Igen, tudom, késtem, de nagyon sok dolgom van,
szóval mostanában ez valószínűleg többször elő fog fordulni... :/
Hát, nem sokban tartottam magam a könyvhöz, de így
ki tudom hangsúlyozni a fontos dolgokat, és hát a
könyvet már úgyis mindenki olvasta. ;)
Milyen?
Giger
