Harminchatodik fejezet

A napjaim csodálatosan teltek. Nem akartuk szétkürtölni Anthonyval, hogy együtt vagyunk, mert nem kívántunk semmiféle közönségre. Padma kezdeti kuncogós hangulata meglehetősen hamar tovaszállt, és        ( megítélésem szerint ) féltékenység vette át a helyét.
- Nem vagyok féltékeny! - jelentette ki kicsit ingerülten, de túlzottan átlátszóan, amikor kiszaladt a számon a dolog - Örülök nektek, csak....
- Zavar, hogy keveset vagyok veled - fejeztem be.
Látszólag mondani akart valamit, de becsengettek, és elrohantunk órára.
Harryvel semmilyen viszonyt nem ápoltunk. Köszöntünk egymásnak a folyosón, de ezen kívül nulla. Nyilván változtatott a dolgokon a kifakadásom, és az ő levele is, de ez szerintem nem magyarázott meg mindent. Anthony, miután ezt elmondtam neki, nem adott nagy szerepet a dolognak.
- Szerintem a barátjának tekint, és kész - jelentette ki, mikor edzés előtt az öltözőben ültünk. Mostanában ez minden napos volt, mert közeledett az első meccs.
- De akkor beszélne velem! - feleltem - Most szinte rám se néz.
- Akkor egyszerűen lezártnak tekinti a kapcsolatotokat.
- Az is lehet...De azért jó lenne, ha a barátom maradna...
- Csak nem szereteeed? - kérdezte vigyorogva Anthony.
- Dehogy is! - méltatlankodtam - Téged szeretlek!
- Imádom, ha ezt mondod. - mosolygott, mire én megpusziltam.
Eljött a következő roxmortsi hétvége is. Padma szokásához híven a kastélyban maradt, de Anthony és én lementünk. Felvetült, hogy beülünk Madame Pudifoot kávéházába, ahol rendszerint a szerelmes párok ücsörögtek, egymás kezét fogva. De mivel rájöttünk, hogy ez egyikünknek sem vág a stílusába a Három seprű mellett döntöttünk.
Ott szokás szerint nagy volt a tömeg, de az ajtó előtt auror5ok ácsorogtak. Látszólag vigyáztak, hogy nehogy történjen valami gond.
Harry, Ron és Hermione is ott ültek, és Ginnyt is láttam Dean Thomas társaságában. Mi egy kétszemélyes asztalkához ültünk le, és rendeltünk két vajsört.
- Még itt bent is hideg van - húztam össze a taláromat.
Erre Anthony felállt, és rám terítette a sajátját. Olyan rendes fiú...
- Nem fogsz fázni?
- Nem.
- Kíváncsi lennék rá, hogy miért pont ide állítottak őröket - mondtam csak úgy mellesleg.
- Biztos itt van a legtöbb ember.
- A Mézesfalásban is sokan vannak. - mutattam rá.
- Igen, de az közel van - vonta meg a vállát - Láttad, hogy Zonko csodabazára zárva van?
- Igen, sajnálom is. Kifogytam a bűzpatronból...
- Nem is tudtam, hogy szeretsz vele szórakozni. - vigyorgott.
- Pedig szeretek - mosolyodtam el én is.
- Ejnye, hát te tiltott tárgyakkal szórakozol?
- Te vagy prefi, nem én! - nevettem.
- Jaj, ne is mond. - legyintett.
- Nem szeretsz az lenni? - kérdeztem.
- Nem, nem szeretek. Egy csomó mindent várnak el tőlem. Ha választhattam volna, akkor azt mondom nem leszek, mert az egész csak agybaj. A legrosszabb tavaly karácsonykor volt, mert segíteni kellett díszíteni, meg őrködni kellett a folyosókon Frics új hülyesége miatt. Ráadásul Hóborc! Ő csak a hab a tortán.
- Ismerem a helyzetet. Mármint Hóborcot. Prefi még nem voltam...
- Addig örülj. - morogta, mire én elnevettem magam. Ő is velem nevetett.
Aztán a vajsörtől el kellett mennem a mosdóba. Bementem az egyik fülkébe, de akkor hallottam, hogy még valaki benyit.
- Imperio! - zengett egy hang - Át adott ezt a csomagot Albus Dumbledorenak, átadod a címzettnek!
- Átadom - motyogta kábán egy másik lány. Újra csukódott az ajtó, és onnantól csend volt. Kimentem, és nem láttam semmit.
Gyorsan kirontottam a mosdóból. Épp akkor csukódott be a bejárati ajtó....
- Anthony!
- Mi a baj? - kérdezte aggódva, mikor odaszaladtam hozzá.
- Voltak valakik a mosdóba..Két lány.
- És? Mit csináltak?
- Az egyik Imeriust szórt a másikra!
- Ez..Ez biztos?
- Igen, a saját fülemmel hallottam!
- De hát akkor...Akkor szólni kéne valakinek!
- Pontosan! Menjünk a kastélyba...
- Jó, de siessünk...
Mindent otthagyva futni kezdtünk. Már nem láttam senkit a főutcán, nyilván elindult a Roxfortba, elvégre ott van a ,,címzett".
Eszembe jutott, hogy nem láttam a három jóbarátot, amikor kijöttünk a Három seprűből.
Talán Hermionét átkozták el? - futott át aza agyamon, és erre a gondolatra megrémültem. Mi történhet vele?
Közben szakadni kezdett a hó, így tíz méternél tovább nem igen lehetett látni. Az arcom elé húztam a talárom, és megszaporáztam a lépteimet. Nem nagyon tudtunk futni, mert csúszott az út.
Egyszer csak velőtrázó sikítás törte meg a csendet.
Nem láttunk semmit, de aztán kiabálást, és újabb sikoltást hozott felénk a szél.
Ahogy előre haladtunk megláttuk a triót, még egy griffendéles lány társaságában. Ők is a kastély felé igyekeztek.
- Harry! Hermione! Ron! - kiabáltam.
- Lisa!
- Mi történt? Sikítást hallottunk...
- Igen, Katie volt az - szólt félig zokogva a griffendéles lány.
- Őt átkozták el? - kérdeztem.
- Tudsz róla valamit?
- Ki átkozta el?
- Mikor?
- És hol?
- Mi ez az egész?! - fakadt ki Ron.
- Elmentem a mosdóba a Három seprűbe... - azzal elmondtam, hogy mi történt, amihez ők négyen azt is hozzá tették, hogy Katie Bell kezében kibomlott a csomag, és sikoltozni kezdett, majd a levegőbe emelkedett ( legalábbis valami ilyesmit hámoztam ki a magyarázatból - négy felől nehéz megérteni...).
Miután ezt letárgyaltuk, felmentünk a kastélyba, ahol McGalagony a kapuban várt.

Sziasztok!

Ma össze jött egy rész, nem tudom mikor lesz legközelebb.

Remélem nem veszítettem el azt a pár olvasómat, köszi a türelmet! 

Giger :)