Reggeli közben megjött Uhu, és elém pottyantotta a Reggeli Próféta aznapi számát.
- Hát ez? - kérdeztem csodálkozva. Én egy ideje nem járattam az újságot.
Hirtelen megpillantottam egy parányi borítékot, amin Anthony írása volt. A betűket nézve megállapítottam, hogy a fiú nagyon sietett. A levél rövid volt:
Lisa!
Ez ma jött, olvasd el a címlapon a cikket!
El kell rejtőznötök!
Anthony
Értetlenül fogtam meg a Prófétát, de ami benne volt, attól a szívverésem is elállt.
Tudjukki nyíltan írtani kezdte a muglikat, kvibliket és mugliszületésüeket
Tudomásunkra jutott, hogy Ő Akit Nem Nevezünk Nevén, és hívei ( közismert nevükön a Halálfalók ) nyíltan akcióba kezdtek. Nem egy mugli családot, kviblit és mugliszületésűt találtak meg holtan az elműlt egy hétben. A házak felett a ,,Sötét Jegy " lebegett, és tegnap több merénylet helyszínén találták meg az alábbi feliratot:
,,Mostantól kegyelmet nem kap, kinek a söpredékhez köze van"
A gyilkosságok áldozatai nem egyszer gyerekek voltak, és ez még messze nem a legaggasztóbb körülmény.
,,Megkérünk mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a címben feltüntetett kategóriába tartozik - nyilatkozta a mágiaügyi miniszter - hogy haladéktalanul rejtőzzön el. Javasolt a Fidelius-bűbáj alkalmazása, de aki ezt nem képes elvégezni, elegendők az alapvető védő bűbájok is.Akinek kvibli, vagy mugli ismerőse van, azt arra kérjük, hogy próbálja megvédeni őket. A mugli szomszédok védelme is sokat jelent."
A napokban feltehetőleg elkészül egy kérelem ezekkel kapcsolatban, amit minden varázsló, illetve kvibli házába eljuttatunk.
A napokban feltehetőleg elkészül egy kérelem ezekkel kapcsolatban, amit minden varázsló, illetve kvibli házába eljuttatunk.
- Te jóságos ég - motyogtam - Anya! Anya, ezt meg kell nézned..... Nagyon, nagyon nagy a baj....
Anya odasietett, és elolvasta a cikket. Arca fokozatosan változott; először meglepetést, majd borzalmat, és végül félelmet tükrözött.
- Istenem - motyogta - El...El kell rejtőznünk...
- De hát hová? És hogyan? - kérdeztem kétségbe esve - Te nem tudsz varázsolni, nekem meg nem szabad!
Anya megrázta magát, aztán mélyen beszívta és kifújta a levegőt.
- Nem szabad pánikba esni - jelentette ki - Te holnap reggel elutazol a Roxfortba, és pedig intézkedem a biztonságunkat illetően. Nyugodtnak kell maradnunk...
- Nyugodtnak?! - csattantam fel - Hogy legyek nyugodt?! Nem hagyhatlak itt titeket, Katie még csak csecsemő, te pedig nem tudsz varázsolni!
- Lisa, figyelj rám! - nézett a szemembe - Felnőtt vagyok, meg tudom oldani! Nem kell féltened minket, ígérem minden nap írni fogok neked. Rendben van?
- Én..De..Hát... - hápogtam - Igen - nyögtem ki végül.
- Akkor jó - felelte anya, látszólag nyugodtan, de tudtam, hogy igazából semmi sincsen rendben. Ugyanakkor az is igaz volt, hogy nem tehettem semmit, és nem szabadott pánikba esnem, mert az csak rontana a helyzeten.
Este nagyon sokáig nem tudtam aludni. Féltettem a családomat, és - bár ezt kicsit szégyenkezve vallottam be magamnak - én is féltem.
Eddig gyerekes módon elhittem, hogy nem történhet semmi, itt van anya, aki mindentől megvéd, és Voldemortot sem érdekeljük. A naivitásom rejtekébe menekültem, és nem vettem észre, pontosabban nem akartam észrevenni teljes valójában azt, ami körülöttem zajlik.
Nem akartam részt venni ezekben a dolgokban, mert nem is figyeltem fel rájuk...
Lassan belealudtam a töprengésbe, és reggel anyának kellett felkeltenie.
Meglehetősen nehéz volt elindulni. Azt beszéltük meg, hogy a King's Cross-ra hoppanálok, és akkor anyáéknak nem kell kocsikázni.
Reggeli után még összegyűjtöttem a maradék holmimat, aztán megöleltem anyát, megpusziltam Katiet, és megálltam az ajtóban, felkészülve a hoppanálásra.
- Vigyázz magadra - búcsúzott anya.
- Ti is - fordultam vissza - És írj, minden nap!
- Megígértem, be is tartom. De most már indulj, mert még a végén lekésed a vonatot.
Megpördültem a tengelyem körül, és pár másodperc múlva hangos pukkanás kíséretében megjelentem a kilenc és háromnegyedik vágánynál. Nagy nehezen feltornásztam a ládámat a vonatra, és már épp indultunk amikor én is felugrottam.
Keresni akartam egy üres fülkét, de aztán eszembe jutott, hogy Harryéknek is itt kell lennie valahol. Már az utolsó fülkéket néztem, amikor megtaláltam őket. Szélesen mosolyogva benyitottam, és köszöntünk egymásnak.
- Milyen volt a szünet? - kérdezte vidoran Hermione, de nem kerülte el a figyelmemet fürkésző tekintete.
- Nagyon jó - feleltem - Született egy kishúgom! Ő is metamorf-mágus, mint én!
- De jó! - szólt mosolyogva Ginny. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy fogták egymás kezét Harryvel.
- Gratulálok - mondta a maga álmatag hangján Luna.
- Köszönöm - vigyorogtam. Leültem Hermione és Luna közé. Egy darabig csend volt, aztán Hermione tétovázva megszólalt.
- Mond...Mond csak Lisa! Jár nektek a Reggeli Próféta?
- Tudom, hogy mire gondolsz - feleltem, és elkomorodtam - Már intézkedünk.
Hermione aggódó arccal bólintott, és erről nem beszéltünk többet. Helyette vidámabb témákat vetettünk fel, és még mikor a kastélyba értünk is cseverésztünk.
- Lisa! - kiáltott Anthony, mikor meglátott. Odarohantam hozzá, és megcsókoltuk egymást. - Nagyon aggódtam - motyogta kábán.
- Most már nem kell - suttogtam.
- Lisa! - hallottam ismét. Padma is megérkezett - De jó! Hogy vagy?
- Remekül - feleltem. Elővettem egy képet a talárom zsebéből, hogy megmutathassam nekik Katiet.
- Jaj, de aranyos! - sikkantottam Padma - Hasonlít rád...
- Tényleg - állapította meg Anthony -Ugyan olyan gyönyörű, mint te...
- Köszi - mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az arcára.
Gyorsan visszarázódtam a Roxfortos rendbe. Anya betartotta amit ígért és nap mint nap írt. A tanulnivaló egyre csak több lett, mivel nem sok volt hátra a vizsgákig.
- Még van két hónap! - fakadt ki egyik este Anthony a klubhelyiségben - Erre Piton mit csinál? Felad egy három tekercses dolgozatot a főbenjáró átkokról!
- Csöndbe maradnál?! - csattant fel erre Padma - Koncentrálni próbálok!
Ez a veszekedős hangulat már általános volt, hiszen mindenkit feszültté tett a folyamatos magolás.
Aztán egyik nap MCGalagony jött oda hozzám. Az arcát látva megijedtem, mert arra gondoltam, valami nagyon rossz dolgot tettem.
- Turpin kisasszony, kérem jöjjön velem - szólt a professzor.
- Miért? - kérdeztem ijedten.
- Az igazgató úr beszélni szeretne magával - nem kerülte el a figyelmemet, hogy most magázott, pedig ezt negyedikben csinálta utoljára.
Nem volt mit tenni, követtem a tanárt. Végigmentünk jó néhány folyosón, aztán megálltunk egy nagy kőszobor előtt.
- Sav-A-Júj - vetette oda ingerülten McGalagony, mire a kőszörny odébb ugrott, és a helyén egy felfelé tekeredő csigalépcső jelent meg.
Nagyon szép volt az igazgatói szoba. Harry mesélt Dumbledore főnixéről, de élőben még nem láttam ilyen lényt. Nagyon gyönyörű volt.
Ha nem vagyok ilyen helyzetben, biztos nézelődni kezdek, de most csak a cipőmre meredtem. McGalagony elment behívni az igazgatót, és rám parancsolt, hogy üljek le. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, amiért Dumbledore beszélni akar velem. Elvégre nem tettem semmit, ami gondot okozhat...
És kiderült, hogy félelmem nem volt alaptalan, sőt, még nem is volt akkora, mint maga a probléma.....
Nem akartam részt venni ezekben a dolgokban, mert nem is figyeltem fel rájuk...
Lassan belealudtam a töprengésbe, és reggel anyának kellett felkeltenie.
Meglehetősen nehéz volt elindulni. Azt beszéltük meg, hogy a King's Cross-ra hoppanálok, és akkor anyáéknak nem kell kocsikázni.
Reggeli után még összegyűjtöttem a maradék holmimat, aztán megöleltem anyát, megpusziltam Katiet, és megálltam az ajtóban, felkészülve a hoppanálásra.
- Vigyázz magadra - búcsúzott anya.
- Ti is - fordultam vissza - És írj, minden nap!
- Megígértem, be is tartom. De most már indulj, mert még a végén lekésed a vonatot.
Megpördültem a tengelyem körül, és pár másodperc múlva hangos pukkanás kíséretében megjelentem a kilenc és háromnegyedik vágánynál. Nagy nehezen feltornásztam a ládámat a vonatra, és már épp indultunk amikor én is felugrottam.
Keresni akartam egy üres fülkét, de aztán eszembe jutott, hogy Harryéknek is itt kell lennie valahol. Már az utolsó fülkéket néztem, amikor megtaláltam őket. Szélesen mosolyogva benyitottam, és köszöntünk egymásnak.
- Milyen volt a szünet? - kérdezte vidoran Hermione, de nem kerülte el a figyelmemet fürkésző tekintete.
- Nagyon jó - feleltem - Született egy kishúgom! Ő is metamorf-mágus, mint én!
- De jó! - szólt mosolyogva Ginny. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy fogták egymás kezét Harryvel.
- Gratulálok - mondta a maga álmatag hangján Luna.
- Köszönöm - vigyorogtam. Leültem Hermione és Luna közé. Egy darabig csend volt, aztán Hermione tétovázva megszólalt.
- Mond...Mond csak Lisa! Jár nektek a Reggeli Próféta?
- Tudom, hogy mire gondolsz - feleltem, és elkomorodtam - Már intézkedünk.
Hermione aggódó arccal bólintott, és erről nem beszéltünk többet. Helyette vidámabb témákat vetettünk fel, és még mikor a kastélyba értünk is cseverésztünk.
- Lisa! - kiáltott Anthony, mikor meglátott. Odarohantam hozzá, és megcsókoltuk egymást. - Nagyon aggódtam - motyogta kábán.
- Most már nem kell - suttogtam.
- Lisa! - hallottam ismét. Padma is megérkezett - De jó! Hogy vagy?
- Remekül - feleltem. Elővettem egy képet a talárom zsebéből, hogy megmutathassam nekik Katiet.
- Jaj, de aranyos! - sikkantottam Padma - Hasonlít rád...
- Tényleg - állapította meg Anthony -Ugyan olyan gyönyörű, mint te...
- Köszi - mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az arcára.
Gyorsan visszarázódtam a Roxfortos rendbe. Anya betartotta amit ígért és nap mint nap írt. A tanulnivaló egyre csak több lett, mivel nem sok volt hátra a vizsgákig.
- Még van két hónap! - fakadt ki egyik este Anthony a klubhelyiségben - Erre Piton mit csinál? Felad egy három tekercses dolgozatot a főbenjáró átkokról!
- Csöndbe maradnál?! - csattant fel erre Padma - Koncentrálni próbálok!
Ez a veszekedős hangulat már általános volt, hiszen mindenkit feszültté tett a folyamatos magolás.
Aztán egyik nap MCGalagony jött oda hozzám. Az arcát látva megijedtem, mert arra gondoltam, valami nagyon rossz dolgot tettem.
- Turpin kisasszony, kérem jöjjön velem - szólt a professzor.
- Miért? - kérdeztem ijedten.
- Az igazgató úr beszélni szeretne magával - nem kerülte el a figyelmemet, hogy most magázott, pedig ezt negyedikben csinálta utoljára.
Nem volt mit tenni, követtem a tanárt. Végigmentünk jó néhány folyosón, aztán megálltunk egy nagy kőszobor előtt.
- Sav-A-Júj - vetette oda ingerülten McGalagony, mire a kőszörny odébb ugrott, és a helyén egy felfelé tekeredő csigalépcső jelent meg.
Nagyon szép volt az igazgatói szoba. Harry mesélt Dumbledore főnixéről, de élőben még nem láttam ilyen lényt. Nagyon gyönyörű volt.
Ha nem vagyok ilyen helyzetben, biztos nézelődni kezdek, de most csak a cipőmre meredtem. McGalagony elment behívni az igazgatót, és rám parancsolt, hogy üljek le. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, amiért Dumbledore beszélni akar velem. Elvégre nem tettem semmit, ami gondot okozhat...
És kiderült, hogy félelmem nem volt alaptalan, sőt, még nem is volt akkora, mint maga a probléma.....
Sziasztok!
Még egy fejezet össze jött,
de a jövő héten nem tudom, hogy mi
lesz, mert sok a tanulni valóm....
Milyen lett? Ha olvasod, akkor kérlek iratkozz fel!
Köszönöm!
Giger :)
Jajj ne csigázz már! :D
VálaszTörlésAmúgy egyre izgibb ^-^