Negyvenhetedik fejezet

Mikor magamhoz tértem még mindig a folyosón feküdtem. Kicsit homályosan láttam, de így is ki tudtam venni a felém hajoló Luna és Hermione arcát.
- Jól vagy? - kérdezte Luna.
- Voltam már jobban is - morogtam, és ülő helyzetbe tornáztam magam. A lányok látszólag jól voltak, eltekintve attól, hogy Hermiónénak vérzett a szája, Lunának pedig egy monokli éktelenkedett a bal szeme körül.
Velem már nem ez volt a helyzet. Éreztem, hogy borzalmasan fáj a fejem, és mikor hátranyúltam véres lett a kezem.
- Várj, hadd nézzem meg - szólt Hermione, és szemlélni kezdte a sebemet - Annyira nem vészes - állapította meg, de némi aggodalom is csengett a hangjában - El kellene mennünk a gyengélkedőre....
- A többiek? - kérdeztem, miközben a falba kapaszkodva feltápászkodtam.
- A gyengélkedőben vannak - jelentette Luna - Ők küldtek le értetek.
- És senki sem sérült meg? - kérdezte Hermione.
- Hát... Neville nincs túl jól, de fel fog épülni....Ron egyik bátyja pedig...Megsérült.
Nem tudtunk túl gyorsan haladni, mert én még mindig szédültem, és ilyenkor a két lánynak kellett támogatnia.
Végül megérkeztünk, és bekopogtunk az ajtón.
- Istenem, de jó, hogy megvagytok! - sóhajtott Madam Pomfrey, mikor meglátott minket - Jézusom Lisa, te vérzel! Gyere, ellátom a sebedet....
Meglehetősen sok ember gyűlt össze a helyiségben. Ott volt Ron, Lupin professzor, és még egy csomó ember akiket nem ismertem.
Egy vörös hajú fiatalember ott feküdt az egyik ágyon, amellett, ami mellé a javasasszony leültetett engem. Feltehetőleg ő volt Ron bátyja, de nagyon rossz állapotban volt. Azt azonnal meg tudtam állapítani, hogy vérfarkas támadta meg.... De hát nincs is telihold...
- Lisa - suttogta Hermione, és odaült mellém - Ő Bill - mutatott a vörös hajúra - Ron szülei... Ő pedig Tonks. Ott Mrs Weasley mellett, ő...
- Fleur. Tudom, felismertem.
- Igen. Nem tudom merre lehetnek. Mármint Harry és Ginny... Meg aztán Dumbledore...
Akkor kinyílt az ajtó, és megjelent Ginny, Harry, és alig egy másodperc múlva McGalagony.
Ginny mintha sírt volna... És mikor ránéztem a másik kettő érkezőre... Mintha az ő szemük is könnyes lett volna.....
Amit mondtak, abból csak a lényeg jutott el az agyamig. Dumbledore meghalt... Piton megölte...
Mikor ezt kimondták, mintha összeomlott volna a világ. Lupin a tenyerébe temette arcát, Ron édesanyja, Tonks és Hermione sírva fakadtak, és én is könnyekben törtem ki.
Dumbledore volt az egyetlen ember, akitől Voldemort valaha is tartott. Ha ő nincs, akkor mi lesz velünk? Mi lesz a Roxforttal?
A továbbiakból csak annyit érzékeltem, hogy Harry és McGalagony kimentek, és a legtöbben távoztak.
- Te itt maradsz éjszakára - jelentette ki Mdam Pomfrey remegő hangon.
- Nem - mondtam - Nincs semmi bajom.
A javasasszony rendes körülmények között ragaszkodott volna hozzá, hogy maradjak, de most csak bevonult a szobájába, én pedig elindultam a hálókörletembe.
- Mi történt? - szegezte nekem a kérdést Anthony, amint felértem a klubhelyiségbe.
- Dumbledore... Meghalt - suttogtam, és lehuppantam az ölébe.
- Micsoda?! - kiáltott fel Padma. Egér, a macskám az ölében feküdt, de a lány megfeledkezett róla és felpattant. A macska lehuppant a földre, és sértődötten elvonult.
Így hát be kellett számolnom az egész estéről - pedig cseppet sem vágytam rá, hogy újra felidézzem az egészet.
- Mi lesz így? - tettem fel a kérdést, mikor befejeztem a történetet - A Roxforttal? Velünk?
- Majd csak megoldjuk valahogy - mondta Anthony, és magához szorított - Ne aggódj...
- Miért ne?
- Mert minden meg lesz oldva. Nem kell pánikolni...
Másnap reggel McGalagony kijelentette, hogy két nap múlva lesz az igazgató temetése, amin minden tanuló részt vehet, és utána indul a Roxfort Expresz.
- Azért jó, hogy a diákok rész vehetnek a temetésen - mondtam reggeli után - Mi is elbúcsúzhatunk tőle...
A maradék két napban nem volt tanítás, és a vizsgák is elmaradtak. Leginkább a parkban, vagy a klubhelyiségben ücsörögtem barátaim társaságában, és vártunk.
Abban biztos voltam, hogy következő évben vissza fogok jönni az iskolába. Most a nagyihoz készültem, de ezen is gondolkodtam már. A nagyi nagyon öreg, és biztos nagy teher neki egy fél éves kisbaba felnevelése. Eltökéltem, hogy bár fiatal vagyok, amint befejeztem az iskolát átveszem Katiet, és én fogok vigyázni rá. Kiderült, hogy anya szép pénzt hagyott rám, és ott volt a régi lakásunk is. Majd csak megoldom valahogy, gondoltam.
A temetés gyönyörű, és egyben szörnyű is volt. Felháborított például egyes emberek megjelenése, de nagyobb tiszteletet a volt igazgató nem is kaphatott volna. Végigsírtam az egészet, és a vonaton is borzalmas hangulatom volt.
- Nézzétek - szólt Luna, mikor a haza felé tartó szerelvényen ültünk. Együtt voltunk egy fülkében, igaz alig fértünk el ( én például Anthony ölébe tudtam csak leülni ) - Lehetne rosszabb is.
- Ennél? - morogta Ron.
- Igen. Mi még élünk, és harcolni fogunk - vágta rá Ginny - Nem adjuk fel!
- De milyen lesz ezután a Roxfort? - tette fel a kérdést Neville.
- Talán Tudjukki irányítása alá kerül - találgatott Padma.
- De még nem vette át a hatalmat - érveltem - Talán működik tovább, és McGalagony lesz az igazgató.
- Bár lenne olyan szerencsétek - sóhajtott Harry.
- Miért csak nekünk? - kérdezte csodálkozva Luna.
- Ron, Hermione és én nem jövünk vissza - motyogta Harry - Dumbledore... Adott egy feladatot.
- Mit? - kérdeztük egyszerre négyen.
- Azt... Nem mondhatom meg....
Nem piszkáltuk tovább a témát. Félúton beborult, és mikor megérkeztünk már szakadt az eső.
- Katie! - kiáltottam, mikor leszálltunk a vonatról - Istenem, de jó!
Odaszaladtam, és átöleltem a nagyit, aztán a kezembe vettem a húgomat, aki rám nevetett.
A nagymama ősz boszorkány volt, és rendszerint bordó talárt viselt, fekete süveggel kiegészítve.
- Jó éved volt? - kérdezte.
- Nem mondanám - motyogtam - De lehetett volna rosszabb is.
- Lisa! - intett nekem Anthony. Szóltam a nyginak, hogy mindjárt jövök, és oda szaladtam. - Majd írj nyáron... Akár minden nap. Tudni akarom, hogy minden rendben van-e.
- Jól van - mosolyogtam - De te is írj!
- Ígérem - mondta, és megcsókolt. A háta mögött láttam, hogy a nagymama mosolyogva csóválja a fejét.
Mikor elengedtük egymást Padma rohant oda, és a nyakunkba ugrott.
- Írjatok! - figyelmeztetett minket.
- Rendben.
- Számíthatsz rám!
- Remélem is. - vigyorgott - Szia Lisa - most csak engem ölelt át, de jó szorosan.
- Sziasztok - suttogtam, és elindultam a családom felé - Ősszel találkozunk!
Hoppanáltunk a nagymama házába.
Érdekes volt itt berendezkedni, de nem is kellett hosszú távra....

Sziasztok!

Ezzel lezárulnak a hatodik könyv eseményei.

Nem tusom, mikor írok legközelebb, ez majd kiderül.

Már régen tervezgetem, de csak most 

döntöttem el, hogy írok is nektek ezzel kapcsolatban.

Szóval, ezután, ha befejeztem a storyt, 

akkor kezdenék egy másikat, ami szintén HP 

Fanfiction lenne.

Csak szeretném megkérdezni, hogy

érdekel-e titeket? 

Ha igen, akkor írjatok, és majd ha fent lesz a 

prológus, akkor megosztom a linket. 

Giger :)