2014. augusztus 16., szombat

Tizenötödik fejezet

Reggel korán keltem fel, de csak feküdtem, és bámultam a plafont. Mi van, ha azt mondják az iskolában, hogy nem vállalják a velem járó kockázatot? Diákok ezrei járnak oda, egy vérfarkas közelébe....
De ha nem engednek, akkor mi lesz velem? Magántanulót csinálnak belőlem? Vagy csak simán muggliként kell élnem?
Anyáék ébredezni kezdtek, és másfél óra elteltével már a kocsiban szorongtam Padma mellett. Egy szót sem szóltam a pályaudvarig, és amikor Padma felszaladt a vonatra, én anyához fordultam.
- Mi lesz, ha nem járhatok tovább a Roxfortba? - suttogtam.
- Ilyen nem lesz. - jelentette ki, de nyilván látta, hogy ez nem nyugtatott meg, ezért folytatta - Voltak már máskor is vérfarkas diákok, nem te leszel az első. És itt van a farkasölőfű-főzet, ami sokat jelent, mert meg tudod őrizni az emberi tudatodat.
- De ha az osztálytársaim megtudják.... Lehet, hogy elhidegülnek tőlem....
- Aki igazán szeret, annak ez nem számít. Tudja, hogy nem vagy veszélyes. Ne félj, minden rendben lesz.
- De én nem akarom, hogy tudják.
- Ez is megoldható. Ha gondolod, titkolhatod. Erről te döntesz.
- Azért a karmolás az arcomon sejtet valamit. - mondtam. Próbáltam már eltüntetni, hiába mondták a Szent Mungóban, hogy nem fog menni. Ezek átokverte sebek, talán örökre megmaradnak. Anya erre nem igazán tudott mit válaszolni, csak szomorkásan mosolygott.
- Ugyan olyan vagy, mint eddig, érted Lisa? - mélyen a szemembe nézett, és olyan komoly volt, mint még soha. - Ez olyan, mint egy apró betegség, de nem változtat rajtad. Élsz, és ez a legfontosabb. A barátaid meg fognak érteni, nyugodtan mond el nekik. Nem olyan nagy a baj! Nem lesz változás.
Megöleltem, és egy könnycsepp csordult ki a szememből. Tudtam, hogy ha valaki anya megért, és én elhittem, amit mondott.
Aztán felszálltam a vonatra, és megkerestem Padmat. Nem ült le, és úgy nézett ki, mintha indulni akarna valahová.
- Hova készülsz? - érdeklődtem.
- Őhm.... Az van, hogy..... Szóval....
- Ki vele!
- Jaj, Lisa, sajnálom, hogy nem mondtam, de nem akartalak ilyenekkel piszkálni a baleseted után!
- De mivel? - nem értettem a dolgot.
- Kijelöltek prefektusnak! - bökte ki végül, és úgy nézett rám, mintha azt várná, hogy kiabálja vele.
- De hisz ez csodálatos! Gratulálok! - Padma végtelenül megkönnyebbült.
- Köszi. Ezért kellene mennem. Eligazításra, aztán majd visszajövök.
- Jól van, menj csak. - halványan elmosolyodott, aztán elsietett.
Az út így szörnyen unalmasnak bizonyult. Egyszer felálltam, hogy megkeresem Anthonyt, de sehol sem láttam. Aztán az egyik fülkében Harry ült, Luna Lovegood, Neville Longbottom és Ron Weasley egyik testvére társaságában. Gondoltam egyet és benyitottam hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! Milyen volt a nyarad? - érdeklődött Harry. Kicsit elpirultam, de eszem ágában sem volt igazat mondani.
- Jó - hazudtam - Megtettem, amit kértél.
- Öhm, jó. A te fülkéd üres? - gondoltam mit szeretne, és bólintottam. - Kicsit át tudnánk menni oda?
Ismét bólintottam, és megfordultam.
- Köszönöm - mondta mikor oda értünk - Remélem nem lett belőle gond, vagy valami.
- Nem - hazudtam ismét - Ezeket találtam...
Belekotortam a ládámba, és kihúztam a leveleket és képeket.
- Gondoltam ez érdekel. Van ott más is, de csak bútorok, ruhák, meg ilyenek, mint egy sima lakásban.
- Rendes vagy... Mi lett az arcoddal?
- Semmi - mondtam, de kérdőn nézett rám. Ő nem mondaná el....
- Mi történt Lisa? Olyan, mint valami....karmolás....
- Megtámadott egy vérfarkas - szaladt ki belőlem. Nem tudtam magamba folytatni, ahogy ott állt, és rám nézett....
- Te jó ég! Mikor? És jól vagy?
- Igen. Most már igen.... De én is... én is... - nem bírtam folytatni, de ezt nem volt nehéz kitalálni. Harry nagyon megdöbbent, de most már együtt érzően nézett rám.
- Nagyon sajnálom.
Kis ideig csak ültem és néztem, aztán hirtelen elsírtam magam. Harry nem mondott semmit, csak megfogta a kezem.
- Nem tudom mi lesz! - tört ki belőlem - Tudom, hogy nem fognak szeretni, ki akarna vérfarkas közelében élni! Soha sem volt sok barátom, és akkor most mi lesz?
- Nem tudom. De ne ess kétségbe. Vannak barátaid. - a vállamra tette a kezét, és a szemembe nézett. Éreztem, hogy ő a barátom. Nem fog undorodni tőlem, vagy kinevetni. Nem beszéltünk többet, és nem sokára vissza ment a fülkéjébe.
Padma dél körül érkezett meg - nem túl derüs kifejezéssel az arcán.
- Na, mi volt? - kezdtem faggatni.
- Minden házból két diákot jelöltek ki, az egyik lány, a másik fiú.
- Ki a Hollóhátas fiú?
- Anthony.... - itt elfintorodott. Hiába, soha sem kedvelték egymást.
- Akkor azért nem találtam sehol. A többi házból?
- AGriffendélből Hermione Granger, és Weasley.... - Ha lehet még keserűbb képet vágott. - Bár nem tudom, hogy ki az az idióta, aki Weasleyt prefektusnak jelöli... Na mindegy. A Hugrabugból Hannah Abott és Ernie Macmillen, mardekáros pedig Pandy Parkingson, és Draco Malfoy....
- Az a liba?
- Az.
Padma az út hátralevő részében harapós kedvében volt, úgyhogy inkább békén hagytam.
Sötét volt már, amikor megérkeztünk, és felmentünk a kastélyba. Az első dolog, amit a nagyteremben figyeltünk az új tanár volt. Azonnal megláttuk: Alacsony volt, rózsaszín talárt viselt, és folyamatosan mosolygott.
- Olyan, mit egy béka - jegyezte meg Padma.
- Egy kicsit. Nézd! Lehet, hogy Hagrid elment. Ott van aki helyetesíteni szokta.
- De jó lenne... Akkor rendes óráink lennének.
- Igen.
A lakomáról azonban ismét lemaradtam. Épp azon gondolkodtam, hogy mikor adjam át a levelet, amikor három tanár jött oda hozzám: Flitwick, McGalagony és Piton.
- Lisa, velünk tudnál jönni? - kérdezte kedvesen McGalagony. Csak bolintottam, és elindultam utánuk a tanárnő szobájába. Intett, hogy üljek le, és ők is ezt tették velem szemben.
- Nos, nyilván tudod, hogy miért hívtunk. Kaptunk egy levelet a Szent Mungó Ispotályból, a balesetedről.
- Értem.
- Ez természetesen a tanulmányaidat nem akadályozza, de vannak bizonyos óvintézkedések, amelyeket meg kell tennünk.
- Ehhez szükség van az együttműködésedre is - tette hozzá Flitwick.
- Piton professzor meg fogja főzni neked a szükséges bájitalt, de ilyenkor jobb helyed lesz távol a társaidtól - folytatta McGalagony.
- És hova fogok menni, tanár nő? - kérdeztem.
- Berendeztünk neked egy használaton kívüli tantermet. A telihold három napig veszélyes rád, eddig ott leszel.
- De a bájitalt - kapcsolódott be a beszélgetésbe Piton professzor - neked is meg kell tanulnod elkészíteni. Ezért fogsz hozzám különórákra járni. Ez bonyolult főzet. Hetente egyszer eljössz hozzám, és én majd tanítalak.
- Erre azért van szükség - vette át a szót Flitwick - mert ha nem tökéletes a bájital katasztrófához vezethet. Kevesen tudják csak elkészíteni, de ha szorgalmas leszel, te meg fogod tudni csinálni.
- Turpin kisasszonynak van tehetsége a tantárgyamhoz - jelentette ki Piton. Furcsa, még csak egyszer dicsért meg ezen kívül.- Meg fogja tanulni. De addig minden holdtölte előtt hét nappal keress fel, hogy oda tudja adni a heti adagodat.
- Rendben, tanár úr.
- A lakoma mindjárt a végéhez ér, fölösleges lemennie - mondta McGalagony, és elővarázsolt egy tál szendvicset. - Ha végeztél az evéssel felmehetsz a körletedbe. Sajnálom. - tette hozzá. Volt valami együttérzés a hangjában.
Azzal kimentek a teremből, én pedig enni kezdtem. Hatalmas kő esett le a szívemről.

Sziasztok! 
Milyen lett? 
Remélem tetszik! :)
Giger

2 megjegyzés: