Ötvenhatodik fejezet

A másnapi DS akció...! Hát, mit szépítsem, borzalmasan sikeredett. A feliratok ugyan meg voltak, és le sem lepleződtünk - de egész éjjel egy apró rejtett átjáróban ácsorogtunk néma csendben.
A probléma akkor kezdődött, amikor befejeztük az akciót. Carrowék lesben álltak, látszólag számítottak rá, hogy az előző incidens tettesei újra felbukkannak. Az egyik sarkon majdnem össze is futottunk, de Seamus észrevett egy szűk járatot az egyik falikárpit mögött. Ott aztán kivártuk a reggelt, mert akkor már a Halálfalók bele törődtek, hogy leléptünk.
Vészesen közeledett a sötét varázslatok óra, és a fél csoportnak görcsbe rándult a gyomra, ha a közelgő megpróbáltatásokra gondolt.
Szerdán történt még valami, aminek senki sem örült. Nevezetesen az, hogy semmi nem utalt rá, hogy Halloween lenne. A díszek hiányoztak, a lakoma elmaradt, és ezen még Hóborc is kiakadt. A kopogószellem elment a konyhára, elhozott egy rakás habos süteményt, és ezt hajigálta a diákok és tanárok után. Ez egy nagyobb fajta felfordulást jelentett, és a végén Piton ráuszította a Véres Bárót. Erre persze Hóborc vérig sértődött, és azóta senki sem látta - tehát valami nagyon nagy dologra készült.
Csütörtökön a szokásosnál gyorsabban kalapált a szívem, amikor felkeltem. Végigszenvedtem egy mágiatörténet órát, ahol életemben talán először nem is próbáltam figyelni, aztán a sötét varázslatok terem felé vettem az irányt.
- Ki a párod? - kérdezte szokatlanul vékony hangon Padma, mikor az ajtó elé értünk - Nekem Parvati...
- Tudom. Nekem meg Lucie... Várj csak!
Mikor beértünk, a táblán a következő sietve írt üzenet díszelgett:

Kések, addig ismételjétek át az elméletet.

Hirtelen szárnyalni kezdett a fantáziám, és hihetetlen izgalom lett úrrá rajtam.

- Neville! - kiabáltam át a terem túlsó végébe - Neville, van egy ötletem!

Láttam az arcán, hogy már érti, mire gondolok. Megcsillant a szeme, majd kajánul elvigyorodott, és bólintott. Én kisiettem a teremből, körülnéztem a folyosón, majd megálltam. Felidéztem, hogy milyen dühös voltam, amikor kiderült, hogy Piton Halálfaló, és ő lesz az igazgató, és a vérfarkas énemre gondoltam. Becsuktam a szemem, és összeszorítottam a fogamat. 

Jött az ismert bizsergés, és mikor körülnéztem, már sokkal élesebb volt a kép. A vérfarkasoknak nagyon jó a szeme....

Hirtelen lépteket hallottam, és behúzódtam egy nagy váza mögé. A szemem sarkából láttam, hogy Carrow bemegy a terembe és becsukja maga mögött az ajtót. Itt volt a pillanat...

Elrohantam a csukott ajtó előtt, és közben meglöktem. 

- Ki az? - kiáltott ki a Halálfaló. Választ természetesen nem kapott. 

Kinézett, de én akkor elbújtam a sarkon. Aztán megint arra futottam, és közben vonyítani kezdtem. Hirtelen csend lett a tanteremben. Aztán...

- Mi volt ez? - hallatszott Pansy Parkingson hangja, és némi rémült csengett benne. 

- Maradj csendben! - utasította Carrow. Én újra vonyítottam. Akkor a férfi kinézett a folyosóra, és én egy pillanatra megmutattam magam, aztán eltűntem a folyosó végén. 

- Egy vérfarkas! 

- Te jó ég!

- Most mi legyen? Tanár úr! 

- Csend legyen! - csattant fel Carrow - Tűnés vissza a tere...

Nem fejezte be, mert akkor megint elrohantam előtte, és a folyosó másik végén álltam meg. Ott szembe fordultam velük, és morogni kezdtem. Tudtam, hogy sok DS tag se sejtheti, hogy én vagyok az, és nem bántom őket, de ezzel most nem tehettem semmit. A mardekárosok teljesen elveszítették az önuralmukat. A lányok sikítoztak, a fi8úk pedig a terem leghátsó sarkába menekültek. A DS tagokon viszont felülkerekedett a kíváncsiság, és Carrow mögött lesekedtek. Lucie és Padma lopva összemosolyogtak, amitől melegség áradt szét a testemben. Még egyszer felemeltem a fejem, és vonyítottam egy nagyot, aztán menekülőre fogtam a dolgot. Meg sem álltam amíg három emelettel feljebb nem értem. Ott gyorsan vissza változtam, és lassan elindultam visszafelé. Jól számoltam: Carrow még nem ért vissza - nyilván Pitonhoz rohant - így be tudtam állni a többiekhez. A mardekárosoknak nem tűnt fel, hogy most jöttem - túlságosan el voltak foglalva saját félelmükkel. 

- Nagyon jó voltál! - suttogta lelkesen Neville, és nagy örömében még át is ölelt. Ettől mind a ketten zavarba jöttünk egy kicsit, de sok időnk nem volt rá, mert megérkeztek a többiek.
- Mi van itt? - kérdezte halkan Hannah.
- DS-en elmondom - feleltem némi habozás után. Eldöntöttem. Megmondom nekik.
Mire Carrow vissza tért, már majdnem vége volt a dupla órának. Kiderült, hogy átkutatták az egész kastélyt és - milyen meglepő! - nem találtak semmit. 
A férfi látszólag nagyon dühös volt, és mintha némi félelmet is láttam volna az arcán. Elvégre jogos, ha azt hiszi, a saját biztonsága már nem a régi...
Ebéd közben aztán gondolkodni kezdtem, és érdekes kérdések ötlöttek fel bennem. Piton, amikor tanított bájitalt főzni, egyszer az mondta, hogy a Roxfortban mindig van egy lista a vérfarkasokról. Ezekből pedig nem hiszem, hogy túl sok van, így nem lehet nehéz kinyomozni, hogy ki volt a folyosón. De mégsem gyanakszik senki sem rám - legalábbis egyenlőre úgy tűnik. És akárhogy néztem, valami nem volt rendben. Piton tudja, hogy mi vagyok, és azt is, hogy szeretünk bajt keverni. Ezt pedig nem túl nehéz összerakni...
- Lisa! Itt vagy még? - kérdezte emelt hangon Ginny, és ettől magamhoz tértem.
- I..igen.. Mi az? - ráztam meg magam.
- DS! Vagy tíz perce magyarázom, hogy holnap rendkívüli DS, mert meg kellene szervezni azt a dolgot a....a kard körül.
- Értem... Hánykor?
- Este hét, a helyszínt felteszem egyedül is ki tudod tanulni.
- Igen, köszi Ginny.
- Nincs mit. és.. - itt közelebb hajolt, és suttogóra fogta - ..gratulálok. Tehetséges vérfarkas vagy. - azzal kacsintott egyet, és elment a Griffendél asztalához.
A délutánt a házi feladatok megírásával töltöttem, aztán a barátaimmal beszélgettem. Egyszer csak a klubhelyiségben elhelyezett varázsvevő felől érkező hangok kizökkentettek a témánkból (DS). Recsegett a vonal, de szinte biztos voltam benne, hogy Fred vagy George hangját hallottam...
Anthony gyorsan oda kapott, és tekergetni kezdte a gombot. Egyre jobban kitisztult az adás...
- ...és megoldják. De szerintem elég sokan hallgatják az adót, és azok a jelszó használatát sem fogják bánni.
- Mindenesetre kedves hallgatóink - hallatszott egy szintén ismerős hang - így sokkal biztonságosabb, és csak tovább tudunk sugározni. Holnap újra adás, és a jelszó Dumbledore lesz.
- De ne siess annyira Folyó! Még hátra van egy beszélgetés Királlyal.
- Igazad van. Nos, üdvözöljük visszatérő vendégünket!
- Kösz, Folyó - hiába csak egyszer hallottam, megismertem ezt a hangot. A Főnix Rendjének egy tagja...- Továbbra is elég válságos a helyzet, főleg, hogy a hatalom még mindig Tudjukki kezében van. Most bizonyára sokan meglepődnek, mert itt mindig is kimondtuk a nevét. Ezzel kapcsolatban szól a figyelmeztetés, miszerint tabu van a néven. Aki kimondja, azt azonnal megtalálják a Halálfalók, szóval vigyázzanak vele.
- Köszönjük Király - most rájöttem ki az az ismerős hang. Lee Jordan volt az, az a Griffendéles, aki a kviddics meccseket kommentálta. - Most pedig hallgassuk meg Kardfogút, hogy mit gondol, mit tesz most Harry Potter?
Itt megmozdultam, mire Padma bujkáló mosollyal oda bökött.
- Vágy...
- Jaj, maradj már!
- Csssss!
- Igazából ezt egyedül ő tudja - mutatott rá Fred - De feltételezések vannak. Mióta betört a Mágiaügyi Minisztériumba, semmit nem tudunk róla, feltehetőleg bujkál.
- Bár azt se tudjuk, hogy él-e még...
- Ne butáskodj Folyó! Persze, hogy él. Különben már rég szétkürtölték volna, hogy elfogták.
- De azt is tudjuk - folytatta Fred - hogy van vele még két ember. Azt hiszem jobb, ha a biztonság kedvéért nem nevezem meg őket. A lényeg, hogy össze kell fognunk. Ez az én számből érdekesen hangzik, de egységben az erő, és vigyáznunk kell magunkra.
- Köszönjük Kardfogú - mondta Lee. - Most pedig búcsúznunk kell, de holnap ilyenkor újra megtalálhatnak minket. Tehát a jelszó Dumbledore. Jó éjt mindenkinek!
Azzal a varázsvevő elhallgatott.
- De jó! - mondtam vigyorogva, úgy egy percnyi szünet után.
- Nagyon...
- Holnap is hallgassuk! - indítványozta Lucie, és mi helyeseltünk.
- Tényleg Lisa - szólalt meg hirtelen Anthony - Mi az a ,,vágy"? Amit Padma mondott...?
- Semmi - vágtam rá gondolkodás nélkül, majd mikor találkozott a tekintetünk elnevettem magam.
Ezen az estén könnyű szívvel feküdtem le, és elalvás előtt - talán ebben a tanévben először - belevigyorogtam  a párnámba.

Sziasztok!

Köszi, hogy elolvastad! :D 

Milyen lett? 

Giger