Ötvennegyedik fejezet

Mikor magamhoz tértem, még mindig sötét volt. Éreztem, hogy remegek, borzasztóan fáztam. Az eső ugyan már elállt, de a szél még mindig tombolt. Lucie mellettem feküdt, falfehéren, remegő tagokkal. Már hajnalodhatott, mert láttam egy világosabb vonalat az égen, de még a csillagok is ott voltak. A felhők java részét elfújta a nagy szél, és az erdő még mindig recsegett-ropogott.
Nagy nehezen feltápászkodtam, és körül néztem. Fogalmam sem volt, hogy merre vagyunk, az erdő ilyen sűrű részén még nem jártam.
A talárom szanaszét szakadt, és tele voltam sebekkel. Most is beleakadtam egy tüskés bokorba, és miközben azon fáradoztam, hogy kiszabadítsam a lábam, emberi hangokat hallottam a hátam mögül. Az első gondolatom az volt, hogy Lucie tért magához, de tévedtem.Anthony és Hannah közeledtek, és közben suttogva beszéltek valamiről.
- Anthony! - kiáltottam - De jó! Már attól féltem valami bajotok lett...
- Mi is aggódtunk - mondta a fiú, és odarohant, hogy megöleljen - Mikor tüzet fogott az a nagy fa mindenki elveszett, és nem tudtuk megkerülni! Hannah azt mondta, ez így nem megy, próbáljunk kitalálni az erdőből, de én nem akartalak itt hagyni titeket...A többieket nem láttad?
- Lucie van itt... De.. Jaj Anthony, nem fogod elhinni mi történt velünk!
- Miért? Mi volt?
- Dementorok! - vágtam rá - Dementorok jelentek meg, és Lucie elájult... Én meg megidéztem a patrónusomat, de nem sikerült rögtön,  és aztán én is össze estem, de addigra hál' Istennek elmentek... Nem olyan rég ébredtem fel, és most meg itt vagytok, de nem tudok mit csinálni! Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, és merre kéne menni, teljesen elvesztünk...!
- Jól van, jól van! - csitított Anthony - Ne izgulj, minden rendben lesz...
- Nem lesz! - szakítottam félbe. Eluralkodott rajtam a kétségbe esés - Lucie borzalmas állapotban van, nézd csak meg! Nem tudjuk hol vannak a többiek, és azt sem, hogy MI hol vagyunk! Itt fogunk szomjan halni, ha csak még előtte fel nem fal valami vadállat!!
- Nyugi! Én is tudom mi a helyzet, de így nem lehet megoldani! - emelte fel a hangját a fiú.
- Ezt sehogy sem lehet megoldani! - vágtam vissza - Vagy neked talán van ötleted?!
- Ne veszekedjetek, ez mindenhova vezet, csak innen ki nem! - szólt közbe Hannah, de nem figyeltünk rá.
- Meg kellene várni a reggelt, és utána...
- Mert nappal már tudni fogod hol vagyunk, mi?!
- Hagyjátok abba!
- Te hagyd abba, ne szólj bele!
- Ha akar akkor beleszól! Nem te parancsolsz neki!
- Mi ütött beléd? Lisa, szerintem beverted a fejed, vagy tudom is én...
- Peersze! Megint én vagyok a hibás!
- Mi az, hogy ,,megint"?
- Fogjátok már be! Idecsaltok valami szörnyeteget, aztán leshetünk!
- NE SZÓLJ BELE! - kiabáltuk kórusban Anthonyval.
Hirtelen csend lett. Mind a hárman elhallgattunk, és kipirult arccal meredtünk egymásra. A nagy csendben ismét hangokat hallottam a hátam mögül. Gyorsan megfordultam, és láttam, hogy Agyar közelít, Hagrid kutyája.
Az állat, mikor meglátott minket közelebb jött, és szimatolni kezdte a szakadt talárunkat. Egy kicsit csalódott voltam, és a többiek arcán is ezt láttam. Már belül örültem neki, hogy esetleg Hagrid az, és kivisz minket az erdőből. Aztán belém hasított a felismerés, és felragyogott az arcom.
- Agyar.. Agyar kitalál innen! - lelkendeztem - Emlékeztek? Hagrid mondta, hogy ő mindig kitalál a Tiltott Rengetegből! Csak követnünk kell! Meg vagyunk mentve!
Egymásra néztünk, és elnevettük magunkat. Aztán kicsit zavarba jöttem, és ezzel látszólag Anthony és Hannah is így volt.
- Figyeljetek... - kezdtem, de Anthony félbeszakított.
- Nem, hagyd csak... Én...
- Semmi - motyogtam.
- Hagyjuk - tette hozzá Hannah.
Még egy kis ideig zavartan néztük a lábunkat, aztán elindultunk összeszedni Luciet. A lány most sem volt jobb állapotban. Teljesen átfagyott, és borzasztóan sápadt volt. Megpróbáltuk felébreszteni, de semmi haszna nem volt. Végül lebegtető bűbájjal emeltük fel, és Anthony kormányozta maga előtt. Agyar, mintha csak kitalálta volna, hogy mit akarunk, megragadta a talárom ujját, és húzni kezdett. Közben már kisütött a nap, és a szél se fújt annyira.
Körülbelül egy óra megterhelő erdőjárás után ritkulni kezdtek a fák. Aztán Agyar egyszer csak elengedett, és előre sietett. Mi is gyorsítottunk a tempón, és egy perc elteltével már ki is értünk.
Senki nem volt a környéken. Hagrid kunyhójának nyitva volt az ajtaja, de ő nem volt ott. Hirtelen félni kezdtem. A többiek talán még nem tértek vissza...?
Összenéztem a barátaimmal. Ugyan azt a tanácstalanságot és rémületet láttam az arcukon, amit én is éreztem.
- Luciet - szóltam rekedten - fel kellene vinni...Át...átfázott...
- Menjünk.
Elindultunk a kastélyba. Hannah és én megálltunk az előcsarnokba (ahol még mindig ott röpködtek a tűzijátékok) Anthony pedig felszaladt a gyengélkedőre, maga előtt kormányozva Luciet. Magától értetődő volt, hogy nem megyünk fel a szobánkba, mintha mi sem történt volna, hanem elő kell kerítenünk a többieket.
Fel-alá járkálva vártunk, és körülbelül tíz perc múlva Anthony is vissza jött.
- Minden rendben - lihegte - Madame Pomfrey azt mondta, ma ott kell maradnia, de nincs komoly baja.
- A többiekről nem tud?
 Anthony szomorúan megrázta a fejét. Csalódottan elindultunk vissza a parkba. A pokolba is inkább kívánkoztam, de hát lehetett mi tenni?
Már majdnem elértük az első fát, amikor nagy örömömre emberi hangokat hallottam.
- Neville! Samus!
- Lisa? Istenem! Hagrid! Életben vannak!- a kiabálás Neville szájából hangzott el. Nem sokkal késöbb meg is jelentek, és nagy örömükben még át is öleltek minket.
- Megvagytok! - lelkendezett Hagrid - Szent szalamandra, már azt hittem végetek!
- Mi is - vigyorgott Hannah.
- Gyertek, fel kell mennünk a kastélyba... Várjatok.. Lucie hol van?
Gyorsan beszámoltunk róla, hogy mi történt, miután szétváltunk. Ők is elmesélték, hogy visszataláltak, és bent aludtak a vadőr kunyhóba, aztán hajnalban elindultak megkeresni minket.
Végül felvonultunk a kastélyba, és mindenki elment a saját körletébe. Ezzel is letudtunk egy kalandot....Bár a tűzijátékozás kellemesebb volt... És délután DS, ahol készülhetünk a következőre...
Este Lucie nélkül kellett elmennem a Szükség Szobájába. Ginny fontos témákról beszélt, és nekem is volt egy ötletem. Bár ezt akkor is meg akartam tenni, ha a DS nem áll mellém.
- Sziasztok! - mosolyogtam, mikor beléptem a Szobába.
- Szia! Jól vagy?
- Remekül...
Megvártuk amíg minden tag beér. Még Padma is eljött, amin csodálkoztam. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy gyakran pillant felém, és amikor észrevette, hogy vissza nézek, gyorsan elfordult. Nem értettem mi van.
- Kezdjük a következő akcióval - fogott bele Neville - Egy egyszerű falfirkálásra gondoltunk, három ponton. Az egyik az előcsarnok. Aztán az igazgatói szoba melletti fal, és a Mardekár klubhelyiségéhez vezető folyosó.
- A szöveg annyi, hogy Éljen a Főnix Rendje! - vette át a szót Ginny - Már meg is rendeltem Fredéktől a festéket. Lemoshatatlan.
- Szuper! - vigyorgott Seamus.
- Remek ötlet - bólogattam.
- De most több ember kellene - mondta Luna - Négy minden falhoz, hogy gyorsan végezzünk. Ki jönne?
Azonnal fellendítettem a kezem. Rajtam kívül még körülbelül tíz ember is.
- Rendben. Akkor Neville, Seamus, Hannah és Michael a Mardekárosoknál - írta fel Ginny - Luna, Padma, Parvati és Terry az igazgatóihoz, Lisa, Anthony és én az előcsarnokba...De oda kéne még legalább egy ember...
- Majd Lucie biztos jön - mondtam - Csak most nem tudott jönni...
- Értem. Akkor meg is vagyunk. A következő.. Hagrid szólt nekünk, hogy ,,bulit" rendez a kunyhójában, és szeretettel vár minden DS tagot. Valamit mutatni akar nekünk, de azt nem mondta, hogy mit.
Ki jön?
Elég sokan jelentkeztek, köztük én is. Ginny ezt is felírta, aztán már indulni akartunk, de én még mondani akartam valamit.
- Várjatok! - kiáltottam - Nekem lenn egy ötletem!
Megvártam amíg vissza ülnek és elcsendesednek, és csak akkor folytattam.
- Szóval.. Ginny mondta még év elején, hogy Dumbledore Harryre hagyta Griffendél karját, de nem is tudják hogy hol van. Mi meg láttuk, hogy Pitonnál van, az igazgatói szobában... Arra gondoltam..Hogy megszerezhetnénk! Elvégre az nem Pitoné, és Dumbledore nem hiszem, hogy ok nélkül akarta, hogy Harryé legyen.
- Szóval lopjuk el? - kérdezett rá Neville.
- Igen! - jelentettem ki - Mit szóltok?
Igenlő moraj futott végig a jelenlévőkön.. Még megegyeztünk, hogy a következő találkozón megbeszéljük az akció időpontját, és hogy jövő pénteken megyünk falra festeni, aztán szétváltunk.

Sziasztok!

Ígértem fejezeteket, az egyik már itt is van! :D

Remélem tetszik, várom a kommenteket! :)

Giger