A korai időpont ellenére a nagyterem már majdnem tele volt. A tegnapi fezsült hangulat talán felengedett egy kicsit, de nevetést most se nagyon hallottam.
- Jó reggelt - köszöntem, mikor odaértem a Griffendél asztalához.
- Szia
- 'Reggelt.
Neville és Ginny érdeklődve fordultak felém.
- Elolvastátok a módosításokat? - kérdeztem.
- Jaj - nyögött Ginny - Még szép...
- Tényleg tennünk kellene valamit - jelentettem ki - Ez így nem állapot.
- Igen, de tudod mit? - nézett rám Neville - Várjunk egy hetet, addigra minden kialakul, és majd akkor összeszedjük a tagokat.
- Értem - feleltem - Akkor... Találkozunk órán. - és visszamasíroztam az asztalunkhoz. McGalagony éppen az órarendeket osztotta ki. Meglehetősen rossz kedvében volt - legalábbis arca erre engedett következtetni.
- Na, első mugliismeret - morogta Anthony, miután lehuppantam mellé - Már csak ez hiányzott. Kíváncsi vagyok miket fog összehordani az a Carrow...
- Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni. - mondtam.
- Nahát! Neked is? - kérdezte gúnyosan Padma - Milyen meglepő...
- Lett új szobatársunk - fordultam Anthonyhoz - Magántanuló volt, de most ugye muszáj ide járnia.
- Nem egy szerencsés dolog.
Reggeli után a második emeleten található mugliismeret tanterem felé vettük az irányt. Leültünk a leghátsó padsorba, és némán vártunk. Becsengetés után körülbelül tíz perccel be is futott az új tanárunk. Meg sem próbálta eltakarni a karjára égetett Sötét Jegyet.Ugyanazt a megvető gőgöt tükrözte az arca, mint a vonatra felszálló Halálfalóé, és még csak köszönni sem volt képes.
- Tegyétek el a könyveteket - parancsolta - Azokra most nem lesz szükség.
Mozgolódás támadt, de pakolás közben senki sem vette le a szemét Carrowról.
- Mugliismeret órán eddig a muglik megértésén fáradoztatok - fogott bele -De ezt most felejtsétek el. A világba való beilleszkedéshez nincs szükség a muglik megértésére. Jogunk van felettük uralkodni, soha ne felejtsétek el : mi vagyunk az erősebbek. A muglik olyanok mint az állatok, nem érdemelnek figyelmet.Nem véletlen, hogy nekünk nagyobb képességeink vannak, nem véletlen, hogy több dolgot tudunk megtenni. És mi most arra kell, hogy törekedjünk, hogy ez a nép végre elismerje felsőbbrendűségünket, és ne kelljen előlük elrejtőznünk. Meg fogunk teremteni egy világot, amelyben bármikor varázsolhatunk, és ehhez nem kell bevonulnunk a házunkba.
Elkerekedett szemmel bámultunk a tanárra. Mi ez a zagyvaság?!
Körbenéztem, és ugyanazt a borzamat láttam társaim arcán amit én is éreztem.
- A muglik azon a szinten állnak, amit mi, mágusok már ezer évvel ezelőtt elértünk. Ha egyszer mi vagyunk az erősebbek, akkor miért rejtőzünk el? Olyanok mint a disznó az ólban, és ha valamelyik őrültséget csinál, a többi megy utána.
Körülnézett a teremben, majd hangnemet váltott.
- Ezeken az órákon a muglik őrültségeit fogjuk tanulmányozni, és belekóstolhattok, hogy hogyan kell keresztbe tenni nekik. Ezen kívül foglalkozni fogunk a sárvérűek jelentette veszéllyel is. Aki az órámon a mugliivadék szót meri használni ezekre a söpredékekre, az ne számítson jóra. Most pedig vegyetek elő pergament, és írjátok le amit mondok...
Az óra hátralevő részében arról írtunk, hogy a muglik ,,mennyi szörnyűséget tettek, és ezért mit érdemelnének....''
- Borzalmas nőszemély - fakadt ki fennhangon Semaus Finnigan, mikor kimentünk a teremből - Nem normális...
- Finnigan! - csattant Carrow hangja. Meghallotta a fiút... Semaus elfintorodott, majd megfordult és közelebb lépett a nőhöz.
- Igen, tanár nő? - kérdezte. Carrow egy darabig méregette - aztán pofon vágta.
- Fogd be a szád! - rikácsolta - És húsz pont a Griffendéltől!
- De hát.... - kezdte Neville, de én lendületesen oldalba vágtam, és elhallgatott. Némán elvonultunk a terem elől, és csak akkor kezdünk beszélni, mikor hallótávolságon kívül tudtuk a tanárt. - Miért nem hagytál? - kérdezte dühösen Neville.
- Mert nem kell az első nap reggelén kiakasztani! És láttad, hogy mit csinált Semausszel...
A fiú csak morgott egyet, aztán elment órára. Nekem számmisztikám volt, így elváltam a barátaimtól.
Egész órán alig tudtam odafigyelni. Folyamatosan a mugliismeret járt a fejemben, és ahogy magam elé képzeltem a tanár nő öntelt arcát, egyre csak dühösebb lettem. Mégis hogy mondhat ilyeneket? Nem normális... Ez az egész helyzet olyan abszurd volt. Halálfalók tartanak nekünk órákat...
Mélázásomból a csengetés zökkentett ki. Összeszedtem a holmimat, és elrohantam a nagyterembe a barátaim után.
Ebéd közben Ginny jött oda hozzánk. Meglehetősen feldúlt volt.
- Hallottátok, hogy mi a tanárok újabb feladata? - kérdezte köszönés nélkül.
- Nem. Mi? - kérdeztem.
- Mivel Carrowjéké a fegyelmezés, ha valami rosszat csinálunk hozzájuk kell vinni minket. - fintorgott a lány.
- Ezt szerintem legtöbben nem fogják megtenni - csóváltam a fejem - Nekik sem tetszik a helyzet.
- Majd kiderül...
- Sziasztok - motyogta egy tétova hang a hátam mögött. Lucie volt az.
- Szia! - mosolyogtam - Hogy vagy? Boldogulsz a Roxfortban?
- Úgy ahogy - felelte kicsit felbátorodva - Csak.. Olyan nagy az egész!
- Igen, nehéz megszokni - bólintott együtt érzően Padma - De később könnyebb lesz.
- Jaj, el is felejtettem - szólaltam meg - Ő itt Anthony Goldstein. Anthony, ő Lucie, tudod, már meséltem...
- Szia! - vigyorgott Lucie - Jó a táskád...
- Köszi.
- Hé hé! - pattantam fel - Ő foglalt - vigyorogtam, és beültem a fiú ölébe. A többiek felnevettek - talán először mióta megjöttünk az iskolába.
A következő pár napban semmi nem történt, de aztán eljött a péntek, és vele az első ,,sötét varázslatok'' óra, ami ráadásként dupla volt. Amycus Carrow még ismeretlen ellenfélnek számított, így csendesen vártunk rá. Gyorsan meg is érkezett.
- Pálcát és könyveket a táskába - parancsolta - Ez csak bevezető óra...
Nem is támadt mozgás, mert senki sem pakolt elő.
- Ez a tantárgy új lesz nektek. - kezdett beszélni - Elsősorban átkokkal fogunk foglalkozni. Fontos feladatunk a Sötét Jegy megigézésének elsajátítása, majd a főbenjáró átkok megtanulása. Az órámon nem tűrök el semmi féle rendbontást. Azt teszitek, amit mondok.
A mai órán csak leírjuk az év tervét, jövő héten pedig elkezdünk foglalkozni az Imperius-átokkal...
- Már elnézést - szólalt meg Lucie - Mi az, hogy főbenjáró átkokat tanulunk?
- Mi a neved? - nézett rá pár másodperc szünet után a férfi.
- Lucie Tailor - felelte.
- Nos Tailor, szerintem ez teljesen világos - mondta higgadtan a tanár - Fontos ezeket elsajátítani.
- És ha azt mondjuk, hogy nem tesszük? - kérdezte Neville.
- Parancsolsz?
- Jól hallotta - szólt közbe Anthony.
- Mi ilyet nem teszünk - jelentettem ki felbátorodva.
- Azt teszitek, amit én mondok! - emelte fel a hangját Carrow.
- Kivéve persze ezt, tanár úr - vigyorgott Semaus.
- Hogy képzeled...?
- Nem fogunk főbenjáró átkokat tanulni! - pattant fel Hannah Abbot - Nem kényszerítheti ránk!
- Ötven pont a Griffendéltől, a Hollóháttól, és a Hugrabugtól! - ordított a férfi - Most pedig leültök a helyetekre, ti ostobák!
- Parancsol? - kérdezte szemtelenül Neville - Mi nem vagyunk ostobák!
Azt hittük, Carrow ordítani fog, de nem tette.Helyette nagy levegőt vett, és nyugodtan visszasétált a tanári asztalhoz. Aztán szembefordult a társasággal, és lassan végigmért minket. Neville, Semaus, Lucie, Anthony, Hannah és én elszántan néztünk vele farkasszemet, a többiek pedig csak a padokat bámulták meredt tekintettel.
- Látom, titeket nem könnyű meggyőzni - szólalt meg végül Carrow - Ti hatan felálltok! - mutatott ránk még mindig halál nyugodtan. Mi egymásra néztünk. Neville lassan bólintott, de úgy, hogy a tanár ne vegye észre. Lassan felemelkedtünk a székből - Nagyszerű. - szolt a férfi - A következő hónapban heti három alkalommal nálam jelentkeztek büntetőmunkára. Hétfőn, szerdán és szombaton. Az én órámon nem fogtok így viselkedni. AZT CSINÁLJÁTOK, AMIT MONDOK! - Az utolsó mondatnál hirtelen ordításba váltott. - Vége az órának - jelentette ki, és intett, hogy elmehetünk.
Még volt vagy húsz perc az utolsó órából, így a nagyterem még teljesen üresen állt. Egy asztalhoz ült le az egész társaság, és nem érdekelt minket, hogy ezt nem engedi a házirend. Az órán átélt dolgok egy nagy családdá tettek minket. Egy családdá, amely képes harcolni Voldemort és az emberei ellen. Akik képesek feláldozni magukat másokért. Másokért, és mindenkiért.
Sziasztok!
Hát, az a helyzet, hogy volt egy
kisebb műtétem, és éjjel nem tudtam aludni...
Ez lett belőle! :)
Remélem tetszik, sokszor írtam át.
Kíváncsi vagyok a másik bloggal kapcsolatos véleményetekre,
és ha úgy gondoljátok, hogy olvasni fogjátok,
akkor iratkozzatok fel!
Köszi, hogy olvasod! :)
Giger <3
Nagyon jó. Mikor jön a következő fejezet?
VálaszTörlésMár fent is van! :) És köszi, jó ilyen kommenteket olvasni. :) <3
TörlésGiger