Huszonhetedik fejezet

Az átváltozásomkor most az egyszer nem unatkoztam. Egész végig azon gondolkodtam, hogy nem-e tettem tönkre valamit?
Micheal lehet, hogy engem szeret, esetleg Ginnyvel már nincs is jó viszonyban. De akkor is, nem hagyhattam, hogy megcsalja a lányt.
Gondolkodtam máson is. Például, hogy Harry majdnem megcsókolt. És én most, hogy olyan közel vagyok a célomhoz, máshoz fordulok. De Harry meg Changgel jár! Bár azt a lányt nem sajnálnám annyira...
Itt gondolatban mindig megráztam magam, hisz akár mennyire utálom, nem tehetem meg vele. Arra is gondoltam, hogy talán szakítottak. Cho például rendszeresen könnyezni kezdett, ha meglátta a fiút a folyosón.
Mikor vége lett a teliholdnak elindultam megkeresni Michealt. Úgy gondoltam, barátok lehetnénk, azzal senkinek sem ártunk.
- Lisa! Szia! Hogy vagy? - kérdezte, mikor odamentem hozzá a nagyteremben.
- Jól. - feleltem - Figyelj, gondolkodtam és arra gondoltam, hogy legyünk barátok. Persze csak ha te is akarod.
- Ez jó ötlet, de én...szakítottam Ginnyvel.
- Micsoda? - hökkentem meg.
- Hát...Rájöttünk, hogy már nem nagyon szeretjük egymást. Én téged szeretlek. - szorítottam meg a kezem.
-Tényleg?
- Igen.
Meg akart csókolni. Már majdnem hozzám ért a szája, mikor eltoltam magamtól.
- Esküszöl?
- Mire?
- Arra, hogy szeretsz.
- Esküszöm.
Most már engedtem, hogy átöleljen és megcsókoljon. Mikor elengedett nem tudtam a szemébe nézni. Csak a padlót bámultam.
- Mi a baj? - kérdezte - Nem szeretsz?
- De, csak...
- Csak mi?
- Semmi!
Átöleltem, és a vállára helyeztem a fejem. Ő végigsimította a hajam, ami bebarnult a keze nyomán. Nem voltam zavarban.
Vele töltöttem a napot. Sétáltunk a parkba, és beszélgettünk. Este felé elkezdett esni az eső, úgyhogy befutottunk a kastélyba. Elcsúsztam a vizes fűbe, és úgy ahogy voltam bele estem egy hatalmas saras pocsolyába.
- Lisa! Megütötted magad? - szaladt vissza Micheal.
- Nem, azt nem. De tiszta víz lettem.
- Örülj, hogy nem koszos víz! - viccelődött, és felhúzott. Nagy volt a lendület és neki ütköztem a mellkasának. Elnevettem magam, és arcon pusziltam. Megfogta a kezem, és felszaladtunk a bejárati csarnokba.
Padma nem kapott szikrát a dolog hallatán.
- Elmegyek egy hétre, és mire visszajövök kézen fogva járkálsz egy fiúval!
- Hol itt a probléma? - kérdeztem.
- Ott, hogy egyszer Potter tetszik, aztán Terry, most Micheal...
- Kérdezhetek valamit? - vágtam közbe.
- Persze... - mondta meglepetten Padma.
- Te mit érzel...Mit érzel, ha Anthonyval vagy?
- Hogy érted?
- Milyen amikor ránézel? Mikor hozzád ér? - faggattam.
- Azt nem lehet elmondani - válaszolta csendesen - De miért kérdezed?
- Mert....Padma, én attól félek nem tudom milyen a szerelem! - fakadtam ki. - Azt hiszem szeretek valakit, de lehet, hogy nem is! Úgy érzem rég óta szeretem Harry, és most is érzem, de közben akkor is jól érzem magam, ha Micheal velem van!
- Figyelj Lisa! - Padma megfogta a vállam és a szemembe nézett - Nem mindenki találja meg elsőre az igazi szerelmet! Te neked látszólag több idő kell.
- De honnan fogom tudni, hogy ki az igazi?
- Tudni fogod - jelentette ki - Azt első ránézésre megérzed.
Nem nyugodtam meg teljesen a dolog hallatán, de azért próbáltam tettetni.
- Szerinted most szakítanunk kéne? - kérdeztem óvatosan.
- Nem. Nem kéne.
- Hát akkor?
- Együtt maradtok, aztán idővel minden elrendeződik. Úgy látszik kísérletezned kell...
- Kísérletezni? Ez olyan, mint amikor felpróbálsz cipőket, és eldöntöd melyik a jobb! De ők nem cipők, hanem emberek!
- Nem is mondtam, hogy cipők - monda haláli nyugodtan  Padma - De így majd minden kialakul.
Nem láttam értelmét vitatkozni.
Este külön mentünk fel a vacsorából, mert én Micheallel voltam. Útközben volt egy kis fennakadás, mert Hóborc a kopogószellem kijelentette, hogy csak azt engedi át, aki felgyújtja a saját nadrágját. Mivel más utat nem tudtunk, ehhez meg nem igazán volt kedvünk megvártuk amíg egy tanár intézkedik.
- Ki látja a thesztrálokat? - hallatszott, mikor Micheal bekopogott.
- Aki találkozott már a halállal. - mondta a fiú, aki nagyon jól fejlődött legendás lények gondozásából, mióta együtt tanultunk.
- Helyes válasz - azzal kinyílt a rejtett ajtó.
A klubhelyiségbe aztán megtorpantam. Padma és Anthony álltak egymástól pár méterre, és veszekedtek, de olyan hangosan, hogy az a pár méter centiknek számíthatott.
- És te kinek hiszel? Neki, vagy nekem?! - harsogta épp Padma.
- Látott titeket! Miért monda volna, ha nem igaz?!
- Honnan tudjam! Akármiért! És én miért csókolóztam volna vele?!
- Nem tudom, de mégis megtetted!
- Nem tettem!
- De igen!
- Nem!
- Anthony, mi a ba...-próbálkoztam, de nem figyelt rám.
- Tudod mit?! - kiabált Padma.
- Na mit?! Mi a nagy bölcsesség, amit tudnom kéne?!
- Menj, járj Lavenderrel, hisz ő tökéletes! Neki mindig igaza van! - azzal a lány elcsörtetett a lányok hálói felé, és becsapta maga mögött az ajtót.
- Anthony! - kezdtem újra, de addigra ő is elment. Összenéztem Micheallel. Döbben arcot vágott, aztán intett, hogy Anthony után megy, én meg felrohantam a szobánkba.
Padma az ágyán sírt.
- Padma! - odaszaladtam, és átöleltem. Eltartott egy kis ideig, mire megnyugodott, de akkor elmondta, mi történt.
- Lavender azt monda, hogy látott engem Ron Weasleyvel csókolózni a folyosón - szipogta.
- És Anthony elhitte? - hüledeztem - Hisz tudja, hogy utálod Ront!
- Igen, de nem nekem hisz....Igazából, már egy ideje nem minden volt rendben közöttünk, de nem csalnám meg...
- Persze, hogy nem! - jelentettem ki gyorsan - Úgy látszik Lavender szereti tönkre tenni a kapcsolatokat...
- Állítólag egy ideje hajt Anthonyra....
- Lehet. - motyogtam, de a gondolataim már máshol jártak.

Sziasztok! 

Milyen lett?

Giger :)