Az végül nem volt olyan borzalmas. A sok tanulás után kikapcsolódás volt a három napig tartó semmit tevés. Főleg aludtam, vagy csak feküdtem és néztem ki a fejemből. Aztán mikor vége lett Padma jó hírrel fogadott: megvolt az első találkozó helye is ideje. Nagy csodálkozással vettem észre, hogy abba a szobába megyünk, amit tavaly felfedeztem - csak amikor benyitottam teljesen más arcot mutatott. Nagyobb volt, de a mennyezet alacsonyabb. A polcokon könyvek, és külömböző szerkezetek sorakoztak, a padlón párnák hevertek. Már sokan megérkeztek, köztük Luna, Terry, néhány Hugrabugos, és vagy tíz Griffendéles. Minden arc izgalmat tükrözött.
Úgy öt perc múlva mindenki befutott, és leültünk megbeszélni a viselt dolgainkat. Az első a találkozás időpontja volt.
- Csak ne ütközzön a kviddics edzéseinkkel - szólt Angelina Johnson, a Griffendélesek kapitánya.
- És a miénkkel se! - tette hozzá egy ötödéves Huggrabugos.
- Meg a miénkkel se - mondta Cho Chang.
Végül abban egyeztünk meg, hogy értesítenek, ha megvan a következő időpont. Ezután a név következett. Ez sem volt könnyű téma.
- Legyünk Mulya a Mágiaügyi Minisztérium Csoport!
- Vagy Vigyázz Umbridge, azaz VU..
- A rövidítés jó, mert abból nehéz kitalálni.
- Akkor legyen DS, Mint Defenzív Szakkör.
- A DS jó, de legyen Dumbledore Serege. Caramell attól fél legjobban....
- Igen ez jó!
- Tényleg!
- Akkor ki szavaz a DS-re? - kérdezte Hermione. Szinte mindenki jelentkezett. - Akkor ezt megbeszéltük.
Még bizalmat szavaztunk Harrynek, hogy ő a vezetőnk, aztán kezdtünk. A lefegyverzőbűbáj volt az első. Anthony és Padma együtt voltak, így én Cho Changgel kerültem össze - kölcsönös ,,örömünkre". Nekem a végén mondjuk volt kedvem vigyorogni, ugyanis Chang csak egyszer győzött, én meg vagy hatszor.
Aztán tovább nem is jutottunk, mert eljött a takarodó, és mindenki visszament a körletébe.
Nagyon jól éreztem magam a DS edzéseken. Örömmel tapasztaltam, hogy jól megy a párbajozás, annak viszont nem örültem, hogy Harry egyre többet kerülgette Changet. Folyton őt nézte a szeme sarkából, és mindig elmosolyodott ha találkozott a tekintetük.
Aztán eljött a Hollóhát - Hugrabug meccs napja. Ez volt életem első kviddics meccse, ahol nem nézőként vettem részt. Reggel korán felkeltem, és mivel nem bírtam tétlenül feküdni lementem reggelizni. Ott csak páran ültek. Nem nagyon bírtam enni, pedig Davis többször is ránk szólt, hogy szükség lesz az erőnkre.
Aztán kimentünk az öltözőbe. Belebújtam a kék színű kviddics taláromba, aztán csak ültem. A csapatkapitány lelkesítő szavaiból semmit sem értettem, mivel nem nagyon tudtam odafigyelni.
- Na gyerekek, indulás van! - szólt végül. Megráztam magam, felálltam és elindultam a pályára. Már a hányinger kerülgetett, amikor megláttam a sok diákot az emelvényeken. Padma egy nagy zászlót lóbált, rajta felirattal: Mindent bele Lisa és Anthony! A szöveg fekete volt kék háttérben.
A csapatkapitányok kezet fogtak, aztán elrúgtuk magunkat a földtől. Ott fent már csak a kvaffra figyeltem, és nem is izgultam már annyira.
Az első pár percben dobtam két gólt, és ez meghozta az önbizalmam. Oda-vissza száguldoztam a játékosok között, többször is megszerezve a kvaffot. A cikesz is előkerült; 130-20-ra vezettünk, amikor a két fogó üldözőbe vette. Chang elvétette, de Terry a Hugrabugos felé pofozta az egyik gurkót, így a cikesznek ismét nyoma veszett. Végül mégis a Hugrabug kapta el - de mi akkor 30-210-re vezettünk. Eltartott egy darabig, mire felfogtam mi történt. Nyertünk! Életem első kviddicsmeccsén nyertünk!
Leszálltunk a földre. Padma sietett oda, és az ünneplő csapaton átverekedve magát Anthony nyakába ugrott, és megcsókolta a fiút. Ekkor ficánkolni kezdett a gyomrom, és alábbhagyott a jókedvem. Nem értettem mi történt velem. Csak hagytam, hogy Padma megöleljen, és mosolyt erőltetve az arcomra elvonultam velük a klubhelyiségbe. Ott aztán nagy ünnepséget rendeztünk a győzelmünk tiszteletére.
Este már éjfél volt, mikor elvonultunk lefeküdni. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy gyorsan elaludtam, és reggel Padmanak kellett felébresztenie, hogy ne késsek el az órákról.
A reggelinél Harry jött oda hozzám.
- Szia! Gratulálok, nagyon jól játszottál.
- Oh! - kicsit elpirultam - Köszönöm!
- És egyébként szerdán este nyolckor DS. Szólnál a Hollóhátasoknak?
- Igen, persze. - bólogattam. Régen vörösödtem már el, ha velem beszélt, de most valamiért megint.
- Hát akkor... Szia, Lisa!
- Szia!
- Fölösleges strapálnod magad - súgta valaki a fülembe. Gyorsan megfordultam, és Channgel találtam szemben magam.
- Mi közöd...?
- Ő engem szeret. Hiába küzdesz. - azzal nevetve elsietett. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Legutóbb már úgy volt, hogy békén hagy....
A sok tanulnivaló, kviddics, és DS mellett nagyon gyorsan teltek a napok, és mire észbe kaptam már közelgett a karácsony szünet. A teliholdak sem voltak olyan borzalmasak, lassan megszoktam őket, ha esetleg ismét szörnyűnek találtam, azzal nyugtattam magam, hogy lehetne rosszabb.
Aztán ez a rosszabb be is következett a szünet előtti utolsó DS-en. Valahova a sarokba repült a pálcám, és bementem a szekrény mögé, hogy megkeressem. Mire megtaláltam csak két ember maradt a teremben: Harry és Chang.
Hallottam, hogy beszélgetnek. Nem akartam megmutatni, hogy ott vagyok, az kissé kínos lett volna. Úgy gondoltam mindjárt elmennek, szóval vártam. De csalódnom kellett. Sokáig beszélgettek, és végül megcsókolták egymást. Most már ha akarok se tudok megmozdulni. Egymásra mosolyogtak, aztán kimentek a teremből.
Én csak ültem és néztem ki a fejemből. Lassan könnyek öntötték el a szememet....
Sziasztok!
Ma próbálok pótolni, hogy legyen mit olvasnotok! :)
Giger
Nagyon tetszet várom a kövit
VálaszTörlés