- Az ég szerelmére, Lisa! - fakadt ki Padma, mikor harmadszor panaszoltam el neki, hogy mit érzek. Vacsoráztunk, és ilyenkor töltött velem is egy kis időt - Ha ennyire zavar menj, keresd meg és kérj tőle bocsánatot! De ne engem szekálj vele!
- Ilyenkor legalább figyelsz rám egy kicsit - bukott ki belőlem.
- Hogy érted? - hökkent meg.
- Hát.... Szóval...Mióta együtt vagytok Anthonyval, velem nem is foglalkoztok.
- Én...Sajnálom - motyogta Padma - De tudod...
- Megértem! - siettem leszögezni. Nem akartam veszekedni vele, ezért úgy döntöttem elvágom a beszélgetést - Megyek, megkeresem Harryt.
- Jól van, szia.
Nem tudtam merre induljak el. Voltam a könyvtárban, a parkban, a kviddics pályán - bár nem tudom mit akartam ott, mert Harryt az első meccs után eltiltották - felmentem a Griffendél toronyba, de semmi. Már épp azon gondolkoztam, hogy mára feladom a keresgélést, amikor Hermione mászott ki a Griffendél klubhelyiségéből.
- Szia! Te hogy-hogy itt vagy?
- Harryt keresem. Nem láttad?
- Nem... Utoljára délután láttam Bájitaltanon.
- Értem. Ha látod, kérlek mond meg neki, hogy kerestem.
- Jó. Vagyis.. Várj!
Épp elindultam a lépcsőn. Féllábbal a levegőben megálltam és visszafordultam. Hermione arca izgalmat tükrözött.
- Figyelj, az a helyzet, hogy pár napja kitaláltunk valamit.
- Hallgatom
- Indítani akarunk egy defenzív mágia szakkör szerüséget....Tudod, mert Umbridge nem tanít meg semmit.
- Hacsak nem írni - morogtam. Nem volt egy kellemes élmény a büntetőmunka.
- Hát igen... Szóval Harry tanítana minket. Benne lennél?
- Jól hangzik. És mikor, vagy hol? - érdeklődtem.
- Azt még nem tudjuk. Legközelebb amikor lemehetünk Roxmortsba ott lenne találkozó, és megbeszélnénk mindent. - magyarázta.
- Jó, benne vagyok.
- És szólnál azoknak a Hollóhátasoknak, akiket szerinted érdekelne?
- Persze.
- Köszi! Akkor szia!
- Szia!
A célomat nem értem el, de legalább megtudtam valami jót. Elsiettem a klubhelyiségbe. Padma és Anthony egymás mellett űltek és látszólag csak beszélgettek.
- Figyeljetek! Mondani szeretnék valamit...- azzal beszámoltam róla mit mondott Hermione.
- Ez...Ez jó ötlet! Hiszen ezekben az időkben jó, ha meg tudjuk védeni magunkat! - Padmat teljesen felizgatta a hír.
- Szerintem is jó lesz! - mondta Anthony.
- Szólsz majd Terrynek?
- Persze. Mást nem nagyon tudok....
- Én igen - mondtam hirtelen ötlettel.
- Kit? - kérdezték kórusban a barátaim, de nem törődtem vele. Elmentem lefeküdni, és reggel az első utam Luna Lovegoodhoz vezetett.
- Szia! - köszönt a szokásos csodálkozó kifejezéssel az arcán. Gyorsan elmondtam neki, hogy mit terveznek Harryék. Elsőre úgy láttam, hogy tetszik neki az ötlet.
- És mikor lesz? - kérdezte.
- Jövő hétvégén lemehetünk Roxmortsba. A Szárnyas vadkanban lesz eligazítás.
- Értem. Ott leszek.
Nagyon vártam már az egészet. A sötét varázslatok kivédéséhez volt valamennyi tehetségem, de még csak egyszer párbajoztam, másodikban és az is csak játéknak számított. Kíváncsi voltam milyen helyet találnak. Gondoltam üres osztályteremre, de ott könnyű lenne megtalálni minket, és azt nyilván nem szerették volna.
Aztán végre eljött a nagy nap. Én egyedül indultam el a faluba, ugyanis Padma és Anthony kettesben akartak lenni. Még volt idő a találkozóig, úgyhogy először a Mézesfalásba mentem. Vettem csokibékát, bűvös bizserét és egy nagy adagod a kedvenc karamellámból. Utána a Calamus pennabolt felé vettem az irányt, és vettem egy üveg szinváltós tintát, meg vagy egy tucat pergamen tekercset. Aztán elindultam a Szárnyas vadkanba. Már az ajtó előtt voltam, amikor valaki megszólított.
- Lisá!
- Anne! Hát te?
- Théged kereshlek! - odaszaladtam és átöleltem.
- És ezért eljöttél ide?
- Ihgen. Dhe nhem olyáhn nágy dholohg, mhert ide khölthöztem a khözhelbe.
- De jó! Hiányoztál.
- The ihs nhekem. 'Ogy vágy?
- Remekül.
Teljesen kiment a fejemből, hogy miért jöttem. Elmentünk a Három seprűbe, és estig beszélgettünk. Akkor is csak azért vettem észre, hogy indulni kéne, mert Teljesen elfogytak a Roxfortosok.
Akkor elköszöntünk egymástól és felmentem a kastélyba. Félúton jutott eszembe, hogy miért is jöttem. Akkor megtorqantam, és onnantól hazáig átkoztam magam a butaságomért. Mikor felértem a nagyterembe megkerestem Harryt, és elmagyaráztam, hogy hol voltam.
- Szóval teljesen kiment a fejemből az egész...
- Nem baj, semmiről sem maradtál le. - nyugtatott meg Harry. - Majd értesítünk, ha van valami fejlemény. Annyit beszéltünk meg, hogy heti egyszer találkozunk.
- Értem.
- Ja, és még valami - szólt közbe Hermione - Erre fel kéne írnod a neved.
Egy pergament vett elő, amin első ránézésre vagy huszonöt név díszelgett.
- Ezen azok vannak, akik részt vesznek az egészben. És kérlek ne szólj senkinek erről.
- Nem fogok, ígérem - azzal felírtam a nevem a pergamen aljára.
Sziasztok!
Bocsi, hogy tegnap nem voltam, de nem értem rá! :)
Milyen lett?
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése