Huszonkettedik fejezet

Terryvel egyre jobb lett a kapcsolatunk. Úgy éreztem szeretem, és ő is engem. Rendszeresen találkoztunk, sétálgattunk, beszélgettünk vagy csak ültünk és nézelődtünk.
Már sikerült patrónust is megidéznem. Nem lepődtem meg rajta, hogy mi: Vérfarkas volt.  Ha jobban megnéztem meglepődve tapasztaltam, hogy Anthonyé is az, nem sima farkas. Padmanak nem igazán ment a dolog.
Aztán egyik DS-en valaki bejött: Egy rémült arcú házimanó. Csak annyit láttam, hogy Harry talárja alját rángatja, aztán a ennyit dadogott.
- Jön a fő... a fő...
- Milyen fő? Ki jön Dobby?
A manó nem válaszolt, csak ütni kezdte a saját fejét. Harry lefogta, és rákérdezett.
- Umbridge?
A manó csak bólogatott. Mindenki halálra rémült.
- Mire vártok? Futás!
Gyorsan elindultunk az ajtó felé.
- Gyere gyorsan! - Padma megfogta a kezem és húzni kezdett - Van erre egy lány vécé, menjünk be oda!
- Jó, de siessünk!
Mindenki futott amerre látott. Sokan a hálótermek felé vették az irányt, néhányan a könyvtárba mentek, vagy úgy mint mi, egy közeli vécé felé vették az irányt.
Szerencsétlenségünkre szembe jött velünk két mardekáros, akik a nemrég felállított főinspektori különítmény tagjai voltak. Gyors hátraarcot csináltunk, de engem kapásból hátba talált a sóbálvány átok. Padma két métert csúszott a padlón, ugyanis gáncsátokkal találták el. Meg sem bítrunk mozdulni, csak feküdtünk a hűvös kőpadlón.
Pansy Parkingson elrohant mellettem, nyilván további DS tagok után kutatott. Egy Zambini nevű mardekáros ott maradt mellettünk, és folyamatosan ránk szegezte a pálcáját. Aztán tíz perc elteltével megjelent a DS szinte összes tagja. Főinspektori különítményesek terelték őket. Minket is felrángattak a földről, aztán csatlakoztunk a többiekhez.
Umbridge szobájába vezettek, és közölték, hogy a tanár mindjárt jön, addig maradjunk nyugton.
A szívem a torkomban dobogott. Ki köphetett be minket? Ez csak úgy derülhetett ki, hogy valaki elmondta. De hát ki...?
Közel egy órán át várakoztunk. Meleg volt a szobában, és fáradtak is voltunk.
- Mi tarthat eddig? - suttogta Padma.
- Nem tudom... Szerinted kirúgnak minket?
- Remélem nem.....De ha minden kiderült....
Aztán kicsapódott az ajtó, és a vörös arcú főinspektor csörtetett be rajta. Némán vártunk, de nem szólalt meg. Után a még egy ember érkezett: a mágiaügyi miniszter.
- Mindenki menjen vissza a körletébe! - hangzott az utasítás - Holnap még számolunk.
Azzal elindultunk, de eszünk ágába sem volt lefeküdni. Felfutottam a Griffendél toronyba, ahol még épp elcsíptem Harryt.
- Harry! Várj, állj meg!
- Lisa! Hogy kerülsz ide? - látszólag meglepődött.
- Mi történt? Valaki elárult? És mi ez az egész? Azt hittem kicsapnak minket....
- Hé, hé! Lassabban. - körülnézett, aztán megfogta a kezem és húzni kezdett - Gyre, de gyorsan, senki se lásson....
Végigmentünk pár rejtett folyóson, aztán megálltunk egy üres, és igen poros osztályteremben.
- Na ki vele, mi történt.
- Cho barátnője elárult minket.
- Marietta Edecombe?
- Igen, ő.
- Akkor ezért találtak meg, ezt értem. De azt hitte kicsapnak minket.. És miért volt itt a miniszter?
- Dumbledore eltussolta a dolgot. Azt mondta ő vezette a DS-t.
- Tényleg?
- Igen, de le akarták tartóztatni, és elmenekült....
- Miért tartóztatták volna le? - értetlenkedtem.
- Lázításért, vagy összeesküvésért, nem t'om...
- Akkor azért nem csaptak ki minket?
- Igen, de ez se sokkal jobb.
- Miért?
- Umbridge lesz az igazgató!
- Hogy mi?
- Jól hallottad..
Hallgattunk egy sort, aztán én szólaltam meg.
- Umbridge elküldött minket lefeküdni, de azt mondta, hogy holnap számolunk. Ezt akkor hogy értette? Úgy volt, nem csapnak ki minket!
- Valószínüleg másra gondolt - vonta meg a vállát Harry - Büntetőmunkára, vagy ilyesmi, de ez mellékes..
- De akkor...Ha Marietta elárult, miért nem monda amikor Dumbledore elvállalta a dolgokat? - kérdeztem.
- Módosították az emlékezetét.
- Értem....
- De képzeld, Hermione ártást tett a papírra, amire felírtuk a nevünket. Marietta arcára most rá van írva pattanásokkal, hogy ÁRULÓ.
- Megérdemli! - jelentettem ki. - Terry mindig mondta, hogy alattomos. Nem is tudom Chang miért barátkozik még vele.
- Tényleg, te most jársz vele?
- Kivel?
- Terryvel...
- Ja, igen - megint elpirultam.- Hát ha...ha...Más nincs, akkor én...én megyek is.
- Jól van, szia!
- Szia! És..Jó éjszakát!
Azzal megfordultam és elsiettem a Hollóhát toronyba. Padma az ágya szélén ült.
- Te meg hol voltál? - kérdezte amikor beléptem. Gyorsan elhadartam neki, és azt is, hogy mit mondott Harry.
- Akkor nem fognak kicsapni? - ez volt az első mondata.
- Azt nem.
Padma végtelenül megkönnyebbült. Nem is beszéltünk többet, csak lefeküdtünk aludni. Egy darabig csak feküdtem, és gondolkoztam. Harryt érdekelte, hogy járok valakivel.... Ki tudja, talán Padmanak igaza volt....

Sziasztok!

Mára enyii, holnap igyekszem többet írni! :)

Giger