Tizenhetedik fejezet

Reggel későn keltem fel. Tegnap már egy óra is elmúlt amikor elmentem aludni, de még akkor is csak forgolódtam. Az új tanár dolgain gondolkodtam, még reggeli közben is. Eszembe jutott, hogy mennyi minden változhat meg, amíg itt van. Emellett közeledett a telihold. Még dél előtt fel akartam keresni Piton professzort a bájital miatt.
- Baj van? - nézett rám Padma - Olyan furcsa arcot vágsz?
- Minden oké.....
- Nem hiszem. Akkor nem így néznél ki.
- Semmi, csak izgulok.
Nem válaszolt, de tudtam, hogy érti mire célzok. Szó nélkül fejeztük be az evést, aztán ő elszaladt a könyvtárba, én meg Piton szobája felé vettem az irányt.
- Szabad - hallottam amikor bekopogtam az ajtón.
- Jó napot, tanár úr. A farkasölőfű-főzet miatt jöttem.
- Á, igen. Gyere csak be, még fel kell forrnia. - Bementem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Csak egyszer jártam itt, amikor szólnom kellett a tanárnak, hogy gond történt az egyik diákjával.
- Jól érzed magad?
- Igen, tanár úr.
- Csak izgulsz egy kicsit, igaz? - Bólintottam, de többet egy szót sem szóltunk. Körülbelül tíz perc telt el, aztán hét kisebb palackkal a táskámban elindultam a Hollóhát toronyba. Még ma is meg kellett innom egyet, és mivel nem akartam, hogy kérdezősködjenek inkább felmentem a hálóterembe. Padma is jött velem.
- Na? Milyen? - kérdezte, mikor belekortyoltam a bájitalba.
- Borzalmas íze van..... De ha használ...
- Biztos használ. Olvastam róla.
Délután összetalálkoztam Roger Davisszel, a kviddicscsapat kapitányával. Beközölte, hogy este hétkor edzés, úgyhogy legyek a pályán.
- Pedig nem is mi kezdjük az idényt. - jegyeztem meg, mikor seprűvel a vállunkon a pálya felé baktattunk Anthonyval.
- Igaz, de kviddicsezni sosincs korán.
- Igen. Jó lesz megint repülni!
A csapat összeállítása nem változott a tavalyi év óta. Először csak repültünk pár kört, aztán játszani kezdtünk. Majdnem mindenki jó formában volt - kivéve Cho Changat. Este már sötét volt, mire végre közös erővel megtaláltuk a cikeszt, ugyanis a lány egyszer sem kapta el.
Holtfáradt voltam mire felértem a szobánkba. Gyorsan pizsamát húztam, és ahogy a fejem a párnához ért, már aludtam is.
Vasárnap csak tanultam, mert a leckét eddig igen csak elhanyagoltam.
A hétfői nap meglehetősen borúsra sikeredett. Harry megint büntetőmunkát kapott, és este még egy kellemetlen hírt is kaptam.
Mikor felértem a klubhelyiségbe Padma fogadott, nem sok jót ígérő arckifejezéssel.
- Lisa, annyira sajnálom - kezdte - de.... Hogolyó, mikor felmentem.... Nem élt.
- Hogyan? Mi? - teljesen megrémültem.
- A macskád...De már idős volt.....
- Istenem..... - Leroskadtam egy karosszékbe, és elsírtam magam. Meg sem próbáltam visszatartani a könnyeimet. Öt éves korom óta velem volt az a macska, borzalmasan éreztem magam.
- Mi történt? - Anthony lépett oda hozzánk.
- Meghalt a macskája - mondta helyettem Padma.
- Jaj, Lisa! Sajnálom. De lehet, hogy így jobb neki....
Nem feleltem. Eltartott egy darabig, mire megnyugodtam. Akkor nem vágytam társaságra. úgyhogy felmentem, megittam az aznapi bájitalomat és lefeküdtem, de nagyon sokáig nem tudtam elaludni.
A napok gyorsabban teltek, mint szerettem volna. Mire észbe kaptam a tanárok elkísértek egy használaton kívüli osztályterembe, étellel, innivalóval láttak el, és bonyolult bűbájok soraival bezárták az ajtót.
Magamra maradtam. Az utóbbi napokban borzalmasan éreztem magam. Csak vártam a teliholdat, túl akartam lenni az első átváltozáson. Hiába mondták, hogy nem lesz baj, én féltem.
Libabőrös volt a hátam. Nem tudtam, mennyi ideig tart, mire feljön a hold, de úgy sejtettem már nem sokára.
Aztán egyszer csak bizseregni kezdtek a tagjaim. Az ujjaim megnyúltak, hegyes lett a körmöm. A hajam visszahúzódott, a testemből mindenhol szőr nőtt ki. Fájni kezdtek a tagjaim, mintha szét akarna szakadni a bőröm. Fel akartam kiáltani, de helyette vonyítás tört fel a torkomon.
És akkor megszűnt a fájdalom. A padlón feküdtem, úgyhogy lassan feltápászkodtam. Csak négykézláb tudtam járni, és karmos mancsokat láttam, ha lenéztem. Leültem a sarokba. Nem tudtam mit csináljak, mit kezdjek magammal. Végül elálmosodtam. Nem másztam fel az ágyra ott ahol voltam összegömbölyödtem,  és lassan elaludtam.
Borzalmasan unalmasan telt el az a három nap. A visszaváltozás sem volt túl kellemes, és úgy éreztem magam, mintha folyamatosan lázas lennék. Több órát vártam, mire kinyitották az ajtót, és felmehettem a körletembe. Padma azonnal támadott.
- Hogy vagy? Nagyon sápadt vagy... Rossz volt?
- Őszintén nem vagyok túl jól, de legalább már nem unatkozom....
- Szóval unalmas volt?
- Három napig ülni egy szobában, társaság nélkül? Igen, unalmas volt.
- De most egy hónapig nyugi van. És már tudod mire számíts....
- Igaz.
Délután Anthony is megkeresett. Hasonlóan értelmes beszélgetést folytattam vele, mint Padmaval, aztán kimentem a parkba sétálni. Ott aztán Harryvel találkoztam.
- Szia! Hogy vagy?
- Jobban... És te?
- Nem túl jól....
Leült mellém egy padra. Azonnal észrevettem a feliratot a kezén, de nem hoztam szóba a dolgot.
- Miért, mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi különös. Mi volt teliholdkor? - érdeklődött.
- Unalmas volt.
- Az nem annyira vészes. De biztos jól vagy? Olyan sápadt az arcod...
- Jól vagyok....
Nyilván kitalálta, hogy hazudok, de nem kezdett vitatkozni. Egyrészt, mert úgy láttam hasonló hangulatban van, mint én, és amúgy sem lett volna értelem.
- Öhm... Majd megyünk együtt Roxmortsba? - vetettem fel.
- Végül is mehetnénk. Ha nem gond, hogy Ron és Hermione is jönnek.
- Nekem nem.
Ezután nem beszélgettünk, és nem sokkal később én fel is mentem a kastélyba.

Sziasztok! 

Remélem nem lett túl rövid, nem akarok mindent

egy fejezetben elárulni! :)

Giger