Huszonegyedik fejezet

Nem akartam hazamenni, ezért feliratkoztam azoknak a listájára akik az iskolában töltik a szünetet. Érdeke, de sokan tettek így. Anthony hazament, de Padma például maradt, mondván nem akar itt hagyni egyedül.
- Sokan maradnak még - mondtam neki - Ha haza akarsz menni...
- Nem akarok! - jelentette ki - Nincs kedvem haza menni.
- Te tudod...
Padmanak beszámoltam róla mit láttam DS után. Kivételesen nem kiakadt, amiért Harryről beszélek, hanem megsajnált.
- Lehet, hogy ez csak rövid kapcsolat. Olyan keresem az igazit féle. - biztatott.
- Nem tudom...
- Szerintem kedvel téged. - jelentette ki - Csak még nem jött rá.
- Jó, de akkor mit csináljak?
Padma tétovázott. Láttam rajta, hogy van valami ötlete, de maga sem feltétlenül bízik benne.
- Na ki vele! - mondtam.
- Hát jó.... - kezdte - Sokan vannak, akik... Akiknél az mutatja meg, hogy kit szeretnek, hogy ha valaki mással van, akkor féltékeny. Volt már rá példa. - rosszat sejtettem, de azért bólintottam, hogy fojtassa csak. - És lehet, hogy azt kéne - de ne akadj, ez csak ötlet - Szóval valaki mással kellene járnod.
- Jó, de kivel?
- Hát.. Nem szabadna elmondanom.. De Terry szerelmes beléd.
- Most viccelsz velem, igaz?
- Nem, nem viccelek - jelentette ki Padma.
- Tehát szerinted járnom kellene vele?
- Igen. Mondta nekem, hogy szeret. Szólhatok neki, hogy összehozlak benneteket, mert te is szereted...
- Szóval süllyedjek olyan mélyre?
- Mindent a szerelemért!
- De nem akarom kijátszani!
- Nem is fogod.
- De nem szeretem.
- Nem, ez igaz.
- Hát akkor?
- Figyelj rám! - mondta Padma - Összejössz vele, együtt lesztek egy darabig, aztán úgyis szakít veled!
- Köszi, ez igazán kedves...
- Már nem úgy értem! - mentegetőzött - Csak ő sem szerelmes igazából, csak tetszel neki! Az nem ugyan az!
- Jó, legyen - adtam be a derekam - De senki sem tudhat róla!
- Nem fog. Akkor, beszélhetek Terryvel?
- Igen.
- Csodás! - Elnevette magát, de én csak mosolyogtam. Úgy éreztem borzalmas amit csinálok....
Padma még a héten megkereste a fiút. Amikor odajött hozzám beszélni szörnyen elvörösödtem.
A végén meg is csókolt, és ettől megijedtem - de azért, mert jól esett. Feloldódtam a csóktól, és mikor elengedett ránevettem. Megijedtem, mert úgy éreztem szerelmes vagyok.....
Terry nagyon rendes volt velem. Sokat sétáltunk, beszélgettünk, vagy csak repültünk. Padmanak nem mondtam semmit, nem tudtam mit szólna a dologhoz. Aztán eljött a karácsony. Reggel szép kupac ajándékot találtam az ágyam végében.
- Boldog karácsonyt! - szóltam oda Padmanak.
- Boldog karácsonyt!
Elkezdtük kibontani az ajándékokat. Terrytől kaptam egy szép karkötőt, szivecskékkel díszítve. Padma ajándéka egy könyv volt, ami a vérfarkasok életéről szólt, apától pénzt kaptam, anyától pedig ruhákat. Kaptam még egy csomó édességet, és üdvölőlapokat. De volt ott még egy csomag. Kicsi volt, és szabályos. Kibontottam, és egy levél hullott az ölembe. Azon semmi díszt nem láttam, csak egy sort:

Szerettelek, szeretlek, szeretni foglak. Jegyezd meg!

Aláírás nem volt, sem megszólítás. Megnéztem az ajándékot, ami egy nagyon szép nyaklánc volt. Aranyból készült, rajta egy szív alakú medál lógott, amit ki lehetett nyitni. Belülre egy díszes L betűt véstek. Nem tudhattam ki küldte.

- Nézd - mutattam Padmanak a medált és a levelet - Szerinted ki küldhette?

- Biztos Terry.

- Nem tőle egy karkötőt kaptam. Ez más. 

- Harry Potter?

- Nem, tőle édességet kaptam, meg egy könyvet. 

- Akkor van egy titkos imádód! - kuncogott.

- Ez nem vicces! 

- Inkább aranyos. De mit problémázol?

- Semmit.... - nagyon érdekelt, hogy ki költhetett rám ennyit. 

Ezt a napot a szórakozásnak szenteltük. Ültünk a klubhelyiségbe, beszélgettünk, sakkoztunk vagy kártyáztunk, este pedig lementünk a lakomára.

Jól éreztem magam, de ott motoszkált a fejemben a nyaklánc, és a titkos fiú, aki küldte, a levéllel együtt. 

- Hahó, Lisa itt vagy? - kérdezte Padma.A nagyteremben ültünk, és desszertet ettünk.

- Ja, persze, igen.

- Azt mondtam, hogy Umbridge nincs itt. Ez furcsa, nem?

- Már miért volna az?

- Hát, mert minden más tanár itt van...

- Az nem jelent semmit....

Vissza rángattam magam a nyaklánc körüli gondolataimba, és gépiesen ettem a csokitortát. 

A szünet békésen telt, és túl hamar lett vége. Megérkezett a többi diák, és minden visszazökkent a normális kerékvágásba. DS-en elkezdtük a patrónus bűbájt gyakorolni. Én nem nagyon tudtam figyelni, így nem is ment a dolog. Csak néztem, ahogy Anthony farkasa körbefut a társaságon.......