Tizenötödik fejezet

Reggel korán keltem fel, de csak feküdtem, és bámultam a plafont. Mi van, ha azt mondják az iskolában, hogy nem vállalják a velem járó kockázatot? Diákok ezrei járnak oda, egy vérfarkas közelébe....
De ha nem engednek, akkor mi lesz velem? Magántanulót csinálnak belőlem? Vagy csak simán muggliként kell élnem?
Anyáék ébredezni kezdtek, és másfél óra elteltével már a kocsiban szorongtam Padma mellett. Egy szót sem szóltam a pályaudvarig, és amikor Padma felszaladt a vonatra, én anyához fordultam.
- Mi lesz, ha nem járhatok tovább a Roxfortba? - suttogtam.
- Ilyen nem lesz. - jelentette ki, de nyilván látta, hogy ez nem nyugtatott meg, ezért folytatta - Voltak már máskor is vérfarkas diákok, nem te leszel az első. És itt van a farkasölőfű-főzet, ami sokat jelent, mert meg tudod őrizni az emberi tudatodat.
- De ha az osztálytársaim megtudják.... Lehet, hogy elhidegülnek tőlem....
- Aki igazán szeret, annak ez nem számít. Tudja, hogy nem vagy veszélyes. Ne félj, minden rendben lesz.
- De én nem akarom, hogy tudják.
- Ez is megoldható. Ha gondolod, titkolhatod. Erről te döntesz.
- Azért a karmolás az arcomon sejtet valamit. - mondtam. Próbáltam már eltüntetni, hiába mondták a Szent Mungóban, hogy nem fog menni. Ezek átokverte sebek, talán örökre megmaradnak. Anya erre nem igazán tudott mit válaszolni, csak szomorkásan mosolygott.
- Ugyan olyan vagy, mint eddig, érted Lisa? - mélyen a szemembe nézett, és olyan komoly volt, mint még soha. - Ez olyan, mint egy apró betegség, de nem változtat rajtad. Élsz, és ez a legfontosabb. A barátaid meg fognak érteni, nyugodtan mond el nekik. Nem olyan nagy a baj! Nem lesz változás.
Megöleltem, és egy könnycsepp csordult ki a szememből. Tudtam, hogy ha valaki anya megért, és én elhittem, amit mondott.
Aztán felszálltam a vonatra, és megkerestem Padmat. Nem ült le, és úgy nézett ki, mintha indulni akarna valahová.
- Hova készülsz? - érdeklődtem.
- Őhm.... Az van, hogy..... Szóval....
- Ki vele!
- Jaj, Lisa, sajnálom, hogy nem mondtam, de nem akartalak ilyenekkel piszkálni a baleseted után!
- De mivel? - nem értettem a dolgot.
- Kijelöltek prefektusnak! - bökte ki végül, és úgy nézett rám, mintha azt várná, hogy kiabálja vele.
- De hisz ez csodálatos! Gratulálok! - Padma végtelenül megkönnyebbült.
- Köszi. Ezért kellene mennem. Eligazításra, aztán majd visszajövök.
- Jól van, menj csak. - halványan elmosolyodott, aztán elsietett.
Az út így szörnyen unalmasnak bizonyult. Egyszer felálltam, hogy megkeresem Anthonyt, de sehol sem láttam. Aztán az egyik fülkében Harry ült, Luna Lovegood, Neville Longbottom és Ron Weasley egyik testvére társaságában. Gondoltam egyet és benyitottam hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! Milyen volt a nyarad? - érdeklődött Harry. Kicsit elpirultam, de eszem ágában sem volt igazat mondani.
- Jó - hazudtam - Megtettem, amit kértél.
- Öhm, jó. A te fülkéd üres? - gondoltam mit szeretne, és bólintottam. - Kicsit át tudnánk menni oda?
Ismét bólintottam, és megfordultam.
- Köszönöm - mondta mikor oda értünk - Remélem nem lett belőle gond, vagy valami.
- Nem - hazudtam ismét - Ezeket találtam...
Belekotortam a ládámba, és kihúztam a leveleket és képeket.
- Gondoltam ez érdekel. Van ott más is, de csak bútorok, ruhák, meg ilyenek, mint egy sima lakásban.
- Rendes vagy... Mi lett az arcoddal?
- Semmi - mondtam, de kérdőn nézett rám. Ő nem mondaná el....
- Mi történt Lisa? Olyan, mint valami....karmolás....
- Megtámadott egy vérfarkas - szaladt ki belőlem. Nem tudtam magamba folytatni, ahogy ott állt, és rám nézett....
- Te jó ég! Mikor? És jól vagy?
- Igen. Most már igen.... De én is... én is... - nem bírtam folytatni, de ezt nem volt nehéz kitalálni. Harry nagyon megdöbbent, de most már együtt érzően nézett rám.
- Nagyon sajnálom.
Kis ideig csak ültem és néztem, aztán hirtelen elsírtam magam. Harry nem mondott semmit, csak megfogta a kezem.
- Nem tudom mi lesz! - tört ki belőlem - Tudom, hogy nem fognak szeretni, ki akarna vérfarkas közelében élni! Soha sem volt sok barátom, és akkor most mi lesz?
- Nem tudom. De ne ess kétségbe. Vannak barátaid. - a vállamra tette a kezét, és a szemembe nézett. Éreztem, hogy ő a barátom. Nem fog undorodni tőlem, vagy kinevetni. Nem beszéltünk többet, és nem sokára vissza ment a fülkéjébe.
Padma dél körül érkezett meg - nem túl derüs kifejezéssel az arcán.
- Na, mi volt? - kezdtem faggatni.
- Minden házból két diákot jelöltek ki, az egyik lány, a másik fiú.
- Ki a Hollóhátas fiú?
- Anthony.... - itt elfintorodott. Hiába, soha sem kedvelték egymást.
- Akkor azért nem találtam sehol. A többi házból?
- AGriffendélből Hermione Granger, és Weasley.... - Ha lehet még keserűbb képet vágott. - Bár nem tudom, hogy ki az az idióta, aki Weasleyt prefektusnak jelöli... Na mindegy. A Hugrabugból Hannah Abott és Ernie Macmillen, mardekáros pedig Pandy Parkingson, és Draco Malfoy....
- Az a liba?
- Az.
Padma az út hátralevő részében harapós kedvében volt, úgyhogy inkább békén hagytam.
Sötét volt már, amikor megérkeztünk, és felmentünk a kastélyba. Az első dolog, amit a nagyteremben figyeltünk az új tanár volt. Azonnal megláttuk: Alacsony volt, rózsaszín talárt viselt, és folyamatosan mosolygott.
- Olyan, mit egy béka - jegyezte meg Padma.
- Egy kicsit. Nézd! Lehet, hogy Hagrid elment. Ott van aki helyetesíteni szokta.
- De jó lenne... Akkor rendes óráink lennének.
- Igen.
A lakomáról azonban ismét lemaradtam. Épp azon gondolkodtam, hogy mikor adjam át a levelet, amikor három tanár jött oda hozzám: Flitwick, McGalagony és Piton.
- Lisa, velünk tudnál jönni? - kérdezte kedvesen McGalagony. Csak bolintottam, és elindultam utánuk a tanárnő szobájába. Intett, hogy üljek le, és ők is ezt tették velem szemben.
- Nos, nyilván tudod, hogy miért hívtunk. Kaptunk egy levelet a Szent Mungó Ispotályból, a balesetedről.
- Értem.
- Ez természetesen a tanulmányaidat nem akadályozza, de vannak bizonyos óvintézkedések, amelyeket meg kell tennünk.
- Ehhez szükség van az együttműködésedre is - tette hozzá Flitwick.
- Piton professzor meg fogja főzni neked a szükséges bájitalt, de ilyenkor jobb helyed lesz távol a társaidtól - folytatta McGalagony.
- És hova fogok menni, tanár nő? - kérdeztem.
- Berendeztünk neked egy használaton kívüli tantermet. A telihold három napig veszélyes rád, eddig ott leszel.
- De a bájitalt - kapcsolódott be a beszélgetésbe Piton professzor - neked is meg kell tanulnod elkészíteni. Ezért fogsz hozzám különórákra járni. Ez bonyolult főzet. Hetente egyszer eljössz hozzám, és én majd tanítalak.
- Erre azért van szükség - vette át a szót Flitwick - mert ha nem tökéletes a bájital katasztrófához vezethet. Kevesen tudják csak elkészíteni, de ha szorgalmas leszel, te meg fogod tudni csinálni.
- Turpin kisasszonynak van tehetsége a tantárgyamhoz - jelentette ki Piton. Furcsa, még csak egyszer dicsért meg ezen kívül.- Meg fogja tanulni. De addig minden holdtölte előtt hét nappal keress fel, hogy oda tudja adni a heti adagodat.
- Rendben, tanár úr.
- A lakoma mindjárt a végéhez ér, fölösleges lemennie - mondta McGalagony, és elővarázsolt egy tál szendvicset. - Ha végeztél az evéssel felmehetsz a körletedbe. Sajnálom. - tette hozzá. Volt valami együttérzés a hangjában.
Azzal kimentek a teremből, én pedig enni kezdtem. Hatalmas kő esett le a szívemről.

Sziasztok! 

Milyen lett? 

Remélem tetszik! :)

Giger

Tizennegyedik fejezet

A nyár eleje szörnyen unalmasan telt. Nem volt még kedvem elmenni a Potter házba, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Meghívtam Padmat, de csak az utolsó két hétre volt ideje eljönni.
Harrynek igaza volt: a minisztérium nem hitte el Tudjukki visszatérését, és Harryt feltűnési viszketegségben szenvedő téveszmés bolondnak, Dumbledoret pedig szenilisnek állították be. Éreztem, hogy sokan az újságoknak fognak hinni, mert egész nyáron azt látják.
Aztán összeszedtem magam, és elmentem leveleket meg képeket gyűjteni. Nem tudom miért, de csak semmit mondó gratulációkat, meg üdvözleteket szedtem össze. Most már valamiért taszított a ház, nem akartam bemenni. Az igazat megvallva féltem egyedül mászkálni, bár eltűnések és titokzatos halálesetek még nem voltak - vagy csak a Próféta mélyen hallgatott róluk.
Egy hétfői napon aztán autó gurult a behajtónkra, amiből Padma ugrott ki. Gyorsan elé rohantam és átöleltem.
- Szia! Hogy telik a nyár? - érdeklődött Mrs Patil.
- Jól - feleltem szűkszavúan.
- Már nem sokára suli! Alig várom - mondta Padma.
- Hogy van Parvati?
- Lavendernél van. De szinte egész nyáron. Egész eddig unatkoztam.
- Ne izgulj, én is. De én tulajdonképpen mindig....
- Á, sziasztok - jött ki anya is.- Gyertek csak be! Épp most főztem teát, még meleg.
- Köszönöm, de nem maradhatok - mondta Mrs Patil - Családi problémák....
- A válás - súgta a fülembe barátnőm.
- ....köszönöm, hogy Padma itt lehet, jövőre gyere le hozzánk, Lisa!
- Igyekszem.
Azzal Mrs Patil elbúcsúzott lányától, beült a kocsiba és távozott. Padma cuccait behordtuk a szobámba, ahol felállítottunk neki egy vendég ágyat. Remekül szórakoztunk. Padma azt mondta nem akar bemenni a Potter házba, de én menjek csak nyugodtan, ha még akarok, majd addig nézelődik a faluban.
Másnap azonban semmi kedvem nem volt leveleket válogatni, úgyhogy én is sétálni mentem. Nagyon jó idő volt, és mindent, amit eddig felfedeztem és érdekesnek találtam megmutattam barátnőmnek. Neki minden nagyon tetszett, és este megbeszéltük anyával, hogyha megjönnek a levelek szombaton elmegyünk az Abszol Útra. A levelek viszont nem jöttek meg, és ezen csodálkoztunk. Máskor egy hónappal a tanév kezdete előtt már kézhez szoktuk kapni.
Aztán vasárnap elszántam magam, és elmentem a házba. Már alkonyodott, látszott a telihold, és az első csillagok is megjelentek. Padma az utcában sétálgatott.
Beosontam az ajtón, és rögtön láttam, hogy valami nincs rendben. Valaki járhatott ott azóta. Nyomokat vettem észre a porban. Mintha kutyáé lett volna, de hosszabb ujjakkal. Lassan tovább mentem. Talán csak képzeltem, de mintha láttam volna valami szürkét...
Aztán rájöttem, hogy nem csak képzeltem azt a valamit; nekem ugrott, és én hanyatt estem a kőpadlón. A mellkasomra rakta lábait, és felismertem.
Egy vérfarkas volt. Kiáltani akartam, de a rémülettől egy hang sem jött ki a torkomon. És akkor iszonyatos fájdalom hasított a karomba a vállamnál. Felsikoltottam a fájdalomtól, és azt vettem észre, hogy homályosan látok. Az állat megkarmolta az arcom, és vér folyt róla a nyakamra. Azt hittem végem, meg fog ölni, de hirtelen elrohant a hátsó ajtó felé. Növények zörgése jelezte, hogy elment a házból. Tudtam, hogy mindjárt elveszítem az eszméletem. Meg sem tudtam mozdulni.
- Lisa! Lisa merre vagy? - Válaszolni akartam Padmanak, aki nyilván meghallotta a sikításomat, de elsötétült előttem a világ.
Fehér falú, félhomályba burkolózó szobában tértem magamhoz. Fájt a karom és az arcom, le voltam gyengülve. Sejtettem, hogy valami kórház félében lehetek. Senki sem volt a közelben, úgyhogy csak feküdtem, és bámultam a plafont. Szörnyű gondolatok keringtek a fejemben.
Ha engem megharapott egy vérfarkas, akkor én is....én is....
Még gondolatban sem voltam képes befejezni. Nem biztos, hogy az lettem. Mióta lehetek itt? Nem tudtam megnézni a harapást, mert be volt kötve. Az arcomon három nagy karcolás volt, ezeken már fejlődött az új bőr. Nem feküdtem sokáig egyedül. Kinyílt az ajtó, és fehér ruhás ápoló lépett be rajta.
- Á, hát magadhoz tértél! Hála az égnek! Anyukád és a barátnőd halálra aggódják magukat. Mindjárt szólok is nekik....
- Elnézést... De mióta vagyok itt? És mi történt?.....Én most..... Az lettem?
- Csak lassan a testtel! Ne izgulj, minden rendben lesz. Négy napja fekszel itt, de egész olcsón megúsztad a dolgot. Egy harapás és egy karmolás... Ha minden jól megy hétfőn már utazhatsz a Roxfortba. Igen, úgy tűnik...
Elkezdte vizsgálgatni a sebeimet.
- Elnézést, de ki maga?
- Á, még be sem mutatkoztam! Emma Johns vagyok. Gyógyító, én vettelek kezelésbe.
- Értem..... De azt nem mondta, hogy az le...
- Sajnos egyértelműen igen - mondta eggyüttérzően Dr. Johns - De ma már van megoldás. Mindent el fogok mondani, csak szólók édesanyádnak.
Bekötötte a karomat, aztán kiment a szobából. Nem telt bele fél óra, és anya rontott be a szobába. Átölelt, aztán végig nézett rajtam. Könnyes volt a szeme és karikás. Padma mögötte állt, szintén karikás szemmel és sápadtan.
- Hogy vagy kicsim?
- Őszintén? Nem túl jól.
- Mindent megoldunk. - jelentette Dr. Johns, aki akkor lépett be az ajtón - Van egy bájital, ami segít neked. Ennek hatására teliholdkor megőrzöd az emberi tudtod, és alig érzel valamit az átváltozásból. Ennek Farkasölőfű-főzet a neve.
- És el tudjuk otthon készíteni? - kérdezte anya, majd gyorsan kijelentette - Kvibli vagyok, varázslat kilőve...
- Az iskolában meg fogjuk kérni a bájitaltan tanárt. Otthonra főzünk neki egy nagy kondérral. Ha felnő és varázsolhat el tudja majd készíteni. Nem egyszerű, az igaz, de gyakorlat kérdése.
- És mikor kell inni? - érdeklődtem tovább.
- Telihold előtti héten minden nap két decit kell inni. Tűzhelyen melegítsd meg, mielőtt megiszod. Ez nem romlik meg, évekig is eláll szobahőmérsékleten.
- Értem.
- Kapsz egy naptárat, bele van írva mikor kell elkezdeni szedni.
- És mikor mehet haza? - kérdezte anya.
- Szombaton délben elmehet. Majd vasárnap kell még benézni, hogy rendesen gyógyul-e a seb. Ezek átokverte sebek - tette hozzá a gyógyító - Soha sem fognak eltűnni. Megteszem amit tudok, és egy darabig az iskola javasasszonyának is figyelnie kell rá.
- Csak azt nem tudom, hogy mi történt? - tette fel a kérdést anya. Elszorult a torkom, de Padma kihúzott ebből is.
- Az utcán találtam meg, nem volt magánál. Pont ott, ahol mutattam. Nem mertem ott hagyni, szóval nagy nehezen elvonszoltam a házig. Ott addig kiabáltam amíg Mrs Turpin meg nem hallotta, és behoztuk őt ide, a Szent Mungóba - magyarázta, inkább Dr. Johnsnak, mint anyának - De nem tudom, előtte mi történt.
- Sétáltam, Padma más fele ment - vettem át a kicsit átformált történetet - Hallottam valamit, de azt hittem csak a szél. Láttam egy szürke lényt, aztán a vérfarkas rám ugrott. Megharapott és megkarmolt, aztán valamiért elmenekült. Senki sem volt ott, nem tudom miért nem ölt meg.....
- Ezt én sem értem - csóválta a fejét a gyógyító. - A vérfarkas ugyan nem szándékozik ölni, de a támadása gyakran durvább.... Több kárt okoz az emberekben, és sokszor a sebek miatt halnak meg.
A folyamatos kezelésnek hála szombat reggel elhagyhattam a kórházat. Még eléggé gyenge voltam, de azt mondták hamar felépülök. Aznap jöttek meg a roxforti levelek is, és anya elment bevásárolni. Én még nem tudtam, Padma meg nem akart egyedül hagyni.
- Kíváncsi vagyok, ki lesz az új sötét varázslatok kivédése tanárunk - mondtam. Délután volt, én az ágyamban feküdtem, Padma mellettem egy széken ült.
- Én is. Lehet, hogy még csak most találtak valakit, azért jött későn a tankönyv lista.
- Meglehet - hagytam rá. Hallgattunk egy darabig, aztán új témát vetetem elő. - Szerinted a suliből hányan hiszik el, hogy Voldemort - ( itt megborzongtam ) - visszatért?
- Kimondtad a nevet! - Hápogott Padma - Tudodki, nevét....
- Harry kérte, hogy ne Tudodkizzem.
- És ha Harry Potter azt kéri ugorj a kútba megteszed? - nem válaszoltam, mert nem akartam vitatkozni.
- Mi a véleményed?
- Nem tudom.... Dumbledore elmondta év végén, és akkor szerintem többen is elhitték.. De a Próféta szövege....
- Arról, hogy ez csak mese?
- Igen. Szerintem a fele nem hiszi majd el, vagy még több.
- Én is ettől tartok.
Anya este jött csak meg, és meglepett valamivel: egy Nimbusz 2002-es seprűvel. Teljesen lázba jöttem a látványtól. Másnap összepakoltunk, anya írt egy levelet, hogy azt adjam át az igazgatónak, és lefeküdtünk aludni.
Izgatott voltam, mint mindig amikor a Roxfortba utazok, de most az izgalmamba némi félelem is vegyült....

Sziasztok! 

Most már leszek! Holnap próbálok majd több részt is felrakni, hogy behozzam a lemaradást!

Bocsi, hogy eddig nem csináltam semmit, de elutaztam külföldre!

Köszi, hogy olvasol!

Giger :)