Nekem egyszer sem panaszkodott, nem kért tanácsot, nem sírt többé a vállamon. Leplezni próbálta érzelmeit, de néha azon kaptam, hogy maga elé mered, vagy épp egyedül ül az és bámul ki az ablakon.
Anthony sem nagyon szólt hozzá a dologhoz. Padma nagy vonalakban ugyan felvázolta a fiúnak a történteket, de ő csak bólogatott, még csak meg sem szólalt.
Így telt az idő karácsonyig. Reggel szép kupacot találtam az ágyam végében. Korán volt még, de így nem tudtam, és nem is akartam visszaaludni. Padma is ébren volt, és a asaját ajándékaival volt elfoglalva.
- Boldog karácsonyt! - mosolygott.
- Boldogat - ásítottam.
Kikászálódtam az ágyból, és a halomra vetettem magam.
Anya otthonról édességet küldött, és egy látszólag kapkodva becsomagolt valamit.
A csomag hosszúkás volt, és karcsú, óvatosan bontogatni kezdtem. Nagyon kíváncsi voltam...
A papírból egy seprű került elő. Lélegzetemet visszafojtva elforgattam, a márkáját keresve. Mikor megtaláltam az aranyló feliratot elkerekedett a szemem, én nem bírtam megszólalni.
Egy Tűzvillám volt az. Egy fényesre polírozott nyelű, tökéletes formájú Tűzvillám. Anya levelet nem küldött hozzá, csak egy cetlit, Boldog karácsonyt kislányom! felirattal.
- Mi az? - kérdezte Padma, felfigyelve a nagy csendre - Mit kaptál?
- Ezt... - nyögtem ki, és felemeltem a seprűt - egy... egy Tűzvillám!
- Nahát! Ki küldte? - kérdezte, és felmászott mellém, hogy jobban szemügyre vehesse a sport eszközt.
- Anya.
- Komolyan?
Valami nem volt rendjén. Anya ilyen drága ajándékot vett nekem? Miért? Talán tényleg gond van, és így próbálja elterelni a figyelmet?
Félretettem az ajándékot, és a többi csomaggal kezdtem foglalkozni. Megfogadtam, hogy írok egy levelet, amiben kérdezősködni fogok, és ha törik, ha szakad haza megyek a tavaszi szünetben.
Apától szokásához híven pénzt kaptam, és egy üdvölő lapot, Padmatól egy kosarat a cicámnak és egy nagy adag csokibékát, a nagyitól egy sálat amit ő kötött. Kék és ezüst színű volt, rajta sötétebb kékkel a felirat: Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted. Küldött még mellé egy nagy adag házi karamellát, amit rögtön le is teszteltem. Anthony ajándéka egy seprűápoló szett volt, és egy szivecskés karkötő. Ez utóbbit azonnal fel is vettem, és megállapítottam, hogy illik a nyakláncomhoz.
Eszembe jutott, hogy én is seprű karbantartó készletet vettem neki, és elvigyorodtam a gondolatra.
A nagyteremben a szokásos tizenkettő karácsonyfa szolgált díszítésül. Meglepődve vettem észre, hogy Padman, Anthonyn, Lunán és rajtam kívül csak Parvati maradt a Roxfortban, és - nagy meglepetésemre - Hemione.
Csak egy asztal volt a teremben. Ott ültek a tanárok, és a diákok egyaránt. Meglepő, de Dumbledore sem volt ott - se McGalagony, se a többi házvezető tanár. Csak Vectot professzor, Hagrid, és Sinisrtra.
Hermione mellett üres székek voltak, oda ültünk mellé.
- Szia! - köszöntem.
- Oh..Sziasztok - mosolygott, de ez nem tűnt túl őszintének.
- Hogy-hogy itt maradtál? - kíváncsiskodtam.
- Semmi különös - mondta - És ti?
- Csak úgy - vágtam rá. Nem akartam belekeveredni a részletekbe.
A lakoma nagyon finom volt, de közben ott motoszkált a fejemben a Tűzvillám. Nem akartam gondokkal foglalkozni karácsonykor, de nem tudtam elásni az agyamban a dolgot. Anthonynak is elmondtam, de egyik barátom se nagyon problémázott rajta. Szerintük ez csak egy ajándék, és inkább örüljek neki.
- Mi van Lisa? - kérdezte hirtelen Luna, észhez térítve mélázásomból. - Furmász bújt beléd?
- Micsoda?
- Furmász. Kis lények, berepülnek a füledbe és beszövik az agyadat.
- Nem, nem hiszem - mondtam némi komolyságot erőltetve a hangomba, és elnyomva feltörni készülő nevetésemet.
- Pedig látszott a szemeden - jelentette álmatag derűvel.
Nem feleltem, mert féltem, hogy ha kinyitom a számat, akkor elnevetem magam.
Este a klubhelyiségben ültünk, és beszélgettünk. Rengeteg karamellát ettünk meg, és egyre jobb lett a hangulat. Már éjfél is elmúlt, amikor nem bírtuk tovább, és elvonultunk lefeküdni.
Másnap lementem a parkba, ugyanis ki akartam próbálni az új seprűmet. Már majdnem a pályánál tartottam, amikor sírdogálást hallottam az egyik bokor mögül. Megtorpantam, majd némi tétovázás után megkerültem a hófödte növényt.
Hermionét pillantottam meg. A lány felhúzta a lábát, és a két térde közé hajtva a fejét csöndesen sírdogált. Nem volt ott se pad, se semmi, a vastag hórétegen ült.
- Hermione - szóltam tétován, majd megérintettem a vállát, és letérdeltem vele szemben.
- Oh..Szia... -motyogta, és gyorsan megtörölte az arcát talárja ujjával.
- Mi a baj? - kérdeztem csendesen.
- Ron! - zokogott fel hirtelen, egy percnyi néma csend után - Ő és Lavender....
- Együtt vannak?
- Igen! Igen, pedig én el akartam hívni Lumpsluck karácsonyi fogadására, de Lavender teljesen rámászott....
- Megértelek... - motyogtam - Lavender....Én nekem is ment tönkre miatta kapcsolatom...
Átöleltem a lányt, és ő kisírta magát a vállamon. Nagyon sajnáltam, mert már évek óta láttam, hogy beleesett a ,,vörös ördögbe" - ahogy Padma nevezte.
- Ne haragudj - szipogta Hermione, mikor nagy nehezen összeszedte magát - Most biztos rosszat gondolsz rólam... Milyen...gyenge vagyok...
- Dehogy is! - siettem a válasszal - Tudom, hogy milyen borzalmas, megértelek. Sok kapcsolatom ment tönkre tavaly, meg aztán ott volt Harry....Jut eszembe! Hol vannak a fiúk? Haza mentek?
- Igen - felelte - Mármint Ron haza, Harry meg hozzájuk.
- Értem. Gyere, menjünk be. Nagyon hideg van.
Mire oda értünk, hogy elágazott az utunk már nevettünk. Hermione sokkal jobb kedvében volt, mint a karácsonyi lakomán.
- Merre jártál? - kérdezte Anthony, mikor bementem a klubhelyiségbe.
- Sétáltam - feleltem kitérően.
- Értem.
- Padma merre van?
- Öhm...
- Ki vele.
- A szobátokban....
- Mi történt? - faggattam tovább.
- Levelet kapott otthonról....
- És?!
- Öhm....Szóval....
- Mond már! - csattantam fel.
- Azt...Azt írták, hogy tavasszal a szünetben eljönnek érte, és nem jöhet vissza a Roxfortba....
- Úramisten.... - suttogtam, és felrohantam a lépcsőn. Megragadtam a kilincse - de az ajtó zárva volt. Bentről zokogás hallatszott ki...
- Padma! - kiáltottam, és dörömbölni kezdtem az ajtón - Padma! Nyisd ki! Engedj be, mire jó bezárkózni?!
Választ azonban nem kaptam....
Sziasztok!
Hoztam egy részt, remélem tetszik! :)
Azt szeretném kérni, hogy aki olvassa a blogot,
az csak annyit írjon akár Chatba, akár
hozzászólásba, hogy :Jelen!
Ezzel felmérném, hogy hányan vagyunk. :)
Giger
