Tizenharmadik fejezet

Ezek után minden sokkal jobb volt. Közeledett a harmadik próba, de mindenek előtt a vizsgák. Pontos tervet készítettem, és napjaim java részét tanulással töltöttem. A legtöbb diák követte a példámat. Gyakran eljártam a titokzatos szobába, amiről megtudtam, hogy a Szükség Szobájának hívják. Itt mindig nyugalom volt, és ha kikapcsolódásra vágytam azt is meg tudtam oldani. Még könyvtárba sem kellett járnom, mindenem meg volt.
- Azért, néha velem is jöhetnél - jegyezte meg Padma egy udvari szünetben - Régen mindig együtt tanultunk, de most csak abban a szobában üldögélsz.
- Mondtam már, gyere velem oda!
- Nem akarok.... Nem tudok ott tanulni....
- Én meg ott tudok! Vita lezárva!
Anthony eléggé tartózkodó lett velem szemben. Padma azt mondta, szerinte szégyenli magát a Chang-ügy miatt, én pedig nem sokat foglalkoztam a dologgal.
Anne nem sokat beszélt velem, úgyhogy úgy döntöttem elhívom sétálni, mert hiányzott az a lány. Vele akármit meg lehetett beszélni, mert nem fecsegte ki, és néha remek tanácsokat is adott.
- Nhem rhossz öhtleht - szólt, mikor elhívtam - 'Iányzik á khikápcsholódás. Mheg the ihs.
- Akkor ma délután?
- Ihgen.
Így hát órák után lementem az előcsarnokba, és bevártam Annet. Nagyon szép idő volt. Sütött a nap, és én gondtalanul vidám voltam. Elmeséltem a kalandomat, attól, hogy megkaptam a levelet egészen addig, hogy Padma mit tett értem.
- Nhagyon kedvhes á bhárátnőd. Nhekem nihncs ihlyen jó bhárhátom. Mhindenkhit cshak áhz érhdekel, 'ogy 'ogyán nhéz khi....
- Azért biztos nem mindenkit....
- Dhe, ehz így vhán. Fleur mheg sák á 'áb á thortán.
- Hogy érted?
- Shák áhzért nhevezett á thusára, 'ogy khözéppontbhán lhegyen.
- De hát ügyes... Azért az első próbát nagyon szépen csinálta.
- Ehz ihgáz. De nheki mhindennéhl fhonthosább á khülsheje. Fhojton áhzzál dicsekhszik, 'ogy vhélá vholt a nhányánjá.
Anne elmesélte, hogy a Beabatonxban mindenért kinézik, és különcnek tartják, és senki sem akar  barátkozni vele. Sajnáltam, de őt látszólag már hidegen hagyta a dolog.
- Ihdéhn mhár ugy ihs vhéghzek. Ahztáhn él áhkárok khöltözni ahz orszhágotokba.
- Én örülnék neki. Többször találkozhatnánk.
Már sötét volt amikor elindultunk. Épp megemlítettem, hogy ma nem tanultam semmit, és már kezdek is ideges lenni, amikor kiáltás harsant a Tiltott Rengeteg felől:
- Stupor!
Ezután nem sokkal két ember rohan el a fák felé, majd valakik beszélni kezdtek. Nem értettük mit mondanak, túl messze álltunk. Aztán valaki kiabálni kezdett, és Karkarov hangjára ismertem. Elindultam a kastélyba, Anne pedig a hatalmas ház-kocsiba. Nem értettem mi történt.
A klubbhelyiség már üres volt. Ebből kiderült, hogy takarodó után mentem fel. Ilyet sem csináltam még.
Igazából még csak egyszer szegtem meg a házirendet, amikor záróra után bementem a könyvtárba. Akkor egyszer veszített miattam a Hollóhát öt pontot, azóta soha. Büntetőmunkát sem kaptam még, én csináltam a dolgom és békén hagytam mindenkit, ők meg engem.
Felsiettem a hálóterembe, ahol már mindenki aludt. Én is gyorsan lefeküdtem, és nyomban el is aludtam.
Másnap kiderült, hogy mit hallottunk: megtalálták Barty Kuport, aki a jelek szerint megőrült. A Rengetegből került elő, Harry és Viktor Krum találták meg. Azt nem tudni, hogy utána mi lett vele- senki sem látta azóta.
Aztán gyorsabban mint reméltem, eljött a vizsgák ideje. Úgy éreztem jól sikerültek, de a legendás lények gondozásában nem vagyok biztos. Ez a tantárgy soha sem ment, és Hagrid professzor sem volt a legjobb tanár, akárki akármit mond.
Végül eljött az utolsó próba napja. Napnyugtakor levonultunk a kviddicspályára, amit - mélységes felháborodásomra - sövény nőtt be. Elsőre látszott, hogy egy labirintus. A feladat az volt, hogy meg kellett keresni a Trimágus Kupát. Ez így nem lett volna nehéz, csak hogy a labirintus tele volt minden féle lényekkel.
Harry és Diggory indultak elsőnek, aztán Krum, és végül Fleur Delacour. És innentől nem láthattunk semmit.
Feszült izgalom lett úrrá a tömegen, és szinte tapintani lehetett a csendet. Nem tudom mennyit vártunk, csak néztük a labirintus bejáratát.
Egyszer csak piros szikrák röppentek fel, aztán megjelent Hagrid, karjában a látszólag ájult Fleurrel. Madame Pomfrey oda sietett, aztán néhány durranás hallatszott, füst gomolygott, és a lány odasétált a társaihoz. Nem mondták el mi történt, de több tanár aggodalmas arcot vágott. Mindenki egy pontra meredt, de nem mozdult semmi. Már vagy két órája várakoztunk. A tanárok elindultak a labirintusba, és sokan beszélgetni kezdtek. Már valakinek meg kellett volna találni a Kupát....
És akkor hirtelen fénylő pont jelent meg a sövényfal előtt. Egyre nőtt, és mikor kitisztult a kép két ember feküdt a földön: Harry és Cedric. Láttam, hogy valami nincs rendben, de felnőttek rohantak oda, eltakarva a szemünk elől a jelenet további részleteit. Aztán szívbemarkoló sikoly harsant, amit további kétségbeesett kiáltások követtek.
- Diggory meghalt!
- Valaki megölte!
- Nem lélegzik!
Két ember távozott sietősen a kastély felé. A házvezetők mindenkit utasítottak, hogy maradjon a helyén, és nyugodjon meg.
- Mi történhetett? - kérdeztem Padmatól.
- Fogalmam sincs....- felelte halkan - Lehet, hogy tényleg....?
- Úgy tűnik.... - mondtam, és közben reménykedtem az ellenkezőjében. Nem ismertem személyesen a fiút, de ha meghalt....
Aztán egy fél óra múlva kijelentették, hogy Cedric Diggory tényleg meghalt, a további dolgokat holnap kihirdetik, most mindenki menjen el lefeküdni.
Gyorsan felszaladtunk a hálókörletünkbe, de eszünk ágában sem volt aludni, nem is tudtunk volna. Nagyon sajnáltam Cedricet, hisz fiatal volt még.... De mi történhetett vele? Valami lény ölte meg? Esetleg olyan történt, aminek nem szabadott volna?
- Nem hiszem, hogy a benti lények ölték meg. - jelentette ki Padma, mikor megosztottam vele gondolataimat.
- Hát akkor?
- Fogalmam sincs, de amit láttam nem arra utalt.... Nem volt rajta sérülés...
- De akkor ki volt? - tettem fel a kézen fekvő kérdést.
- Lehet, hogy csak simán meghalt...
- Persze, az öregség vitte el - vágtam rá gúnyosan.
- Nem, hanem mondjuk... Infarktust kapott...
- Ezt te sem hiszed el, ugye?
- Nem.
Már pirkadt amikor el tudtunk aludni.
Reggel mindenki csendes volt. Én feketére változtattam a hajam, mert a piros nem igazán illett a körülményekhez. Harryt sehol sem láttam egész nap, csak este futottam össze vele a folyóson. Dumbledore annyit mondott reggel, hogy ne zaklassuk, én még is odamentem hozzá.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Borzalmasan - ez nem lepett meg, egyébként is az arcára volt írva.
- Figyelj, ha zavarlak elmegyek - jelentettem ki gyorsan.
- Nem zavarsz. Mit tudsz?
- Hogy érted?
- A tegnap történtekről.
- Csak annyit, hogy Cedric Diggory... - nem fejeztem be.
- Voldemort visszatért. - Először megborzongtam a név hallatán, aztán tágra nyílt a szemem, és csak hápogni tudtam.
- Hogy...? Most..ez..Komoly? - nyögtem végül. A fiú csak bólintott.
- A Trimágus Kupa zsupszkulcs volt. Együtt fogtuk meg Cedrickel.  Voldemort őt megölte, én még kellettem. A visszatéréséhez. - lassan beszélt. Nem akartam faggatni, és féltem is tőle mit fogok hallani - Aztán végezni akart velem, de sikerült megszöknöm. Voltak...voltak Halálfalók. Malfoy, Avery, Mackneir, Nott, Monstro....
- És mi lesz? - kérdeztem szinte suttogva.
- A miniszter nem hiszi el...
- Most komolyan? De miért?
- Azt csak ő tudja. Szerinte képzeltem, Dumbledoret meg bolondnak tartja amiért hisz nekem.
Hallgattunk egy sort. Jeges rémület markoltam a szívembe. Hallottam már Tudjukkiről, a rémtetteiről. És ha minisztérium nem fog küzdeni ellene...
- Félek - böktem ki.
- Itt nincs mitől.
- Én sosem voltam olyan bátor, mint te. Nekem Tudodki, olyan, mint valami... Lidérc....
- Nevezd Voldemortnak! - mondta Harry - Nem értem ezt a Tudodkizést. Voldemort a neve.
- Akkor... Voldemort - a hideg futkározott a hátamon, de kimondtam, mert kérte.
A lakomán minden feketébe öltözött. Dumbledore ugyan azt mondta el amit Harry nekem. Senkinek sem volt kedve beszélgetni.
A vonaton is csend honolt. Anthonyhoz ültem be, de főleg csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Folyton rossz kedvem volt, és hiába mondták, hogy nincs mitől - féltem. Nem tudtam mire számítsak, hogy mit hoz a jövő. Azt mondták sötét idők jönnek...
Anya kint várt a kocsinál. Azzal kezdtem, hogy beszámoltam a legutóbbi fejleményekről.
- Nem kell aggódni - jelentette ki, és ott mellette a kocsiban végre elhittem. Nincs mitől félni.

Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta.

Ezzel a negyedik könyv eseményei lezárulnak.

Remélem tetszik, és később is olvasod majd!

Ha eddig igen, kérlek írj hozzászólást, fel szeretném mérni,

hogy hányan vagytok. 

Ha tudsz olyat akinek tetszene, kérlek szólj neki!

Örülök pozitív és negatív posztnak is, 

hisz ha írod mi nem tetszik tudok változtatni!

Köszi még egyszer az egészet! 

Giger :)

Tizenkettedik fejezet

Az időm nagy részét ettől kezdve ebbe a titokzatos szobába töltöttem. Itt tanultam, olvastam, aludtam és szórakoztam, néha repültem és csak enni jártam le a nagyterembe.Párszor elgondolkodtam rajta, hogy mit tegyek Cho Changgel. Miért neki hinnének az emberek? Ez járt a fejemben. Arra gondoltam, talán őt többen ismerik, de a barátaim például nekem hinnének.
Aztán vége lett a szünetnek, és nekem el kellett kezdeni órára járni, és azt a bizonyos szobád nem látogathattam túl sokat. Amint vissza jött elkaptam Padma-t, és mindenről beszámoltam neki amit Chang mondott.
- ....szóval ő lökött a vízbe és küldte a levelet. De azt mondja senki sem hinne nekem ebben az ügyben, és megfenyegetett, hogy elmondja mindenkinek, mit érzek.
- De miért hinne mindenki neki? - kérdezte Padma.
- Nem tudom, ezen én is gondolkodtam. Talán mert sokan ismerik, és jól megy neki a színészkedés, vagy valami.
- Meglehet. Szerintem hagyd az egészet, mit árthat neked?
- Elmondhatja mindenkinek, hogy mit érzek! - csattantam fel.
- És?
- Mi az, hogy és?
- Azzal nem árt!
- De én nem akarom, hogy megtudják! Ez titok!
- Jó, jó, majd megoldjuk valahogy! - sietett megnyugtatni Padma.
Elhatároztam, hogy megkeresem Harryt és elmondom, amit megtudtam.
Este a nagyteremben meg is láttam, és megkértem, hogy jöjjön velem. Elrángattam egy titkos folyosóra, és elmondtam mindent, a vizes balesetről
- Várj, most azt mondod, hogy Cho lökött a vízbe? - értetlenkedett.
- Igen, biztos vagyok benne! Ő maga árulta el!
- De miért tette volna?
- Nem tudom, de megcsinálta!
- Lehet, hogy félreérted. Lehet, hogy véletlenül volt, és csak bocsánatot kért!
- Nem azt mondta! - fortyantam fel - Azt mondta, hogy ő lökött bele, és megfenyegetett, hogy ne mondjam el senkinek!
- Megfenyegetett? - visszhangozta Harry
- Igen, ezt mondtam!
- Nem lehet, hogy csak nem szereted, és rá akarod kenni? Ez normális. Ha utálsz valakit, akkor nála minden bűnt nagyobbnak érzel mint másnál - fejtette ki véleményét.
- Nem lehet! És amúgy nem is utálom - kezdtem kétségbe esni - Legalábbis eddig nem utáltam....
- Tudod mit Lisa? Hagyjuk ezt az egészet. Cho rendes lány, nem akarna ártani neked.
- Miért véded őt? - fakadtam ki - Miért jobb ő mint én?
- Ez nem arról szól! - mondta Harry - Csak nem hiszem, hogy bárkit is bántana!
- Jól van, állj mellé! Cho Chang a tökéletes lány! Nem csinálhat semmi rosszat! Nem te vagy az aki majdnem meghalt miatta, és ha logikusan végig gondolod kihez vezet az egész?! Megölni nem akart, ezt elismerem, de szándékosan csinálta! - mire befejeztem potyogni kezdtek a könnyeim. Miért nem hisz nekem?
- Lisa, és nem...- kezdte Harry, akit látszólag egy kicsit megrémített a kirohanásom, de nem figyeltem rá.
- Hagyj engem békén Harry Potter! Menj, keresd meg Cho Changet! Biztos többet tett érted mint én! - sarkon fordultam, és elszaladtam a tit6okzatos szobába. Ott leültem az ágyra, és lassan összeszedtem magam.
A hetem egyszerűen borzalmas volt. Senki sem hallgatott rám, és a legtöbben azt mondták csak be akarom feketíteni Changet. Egyik nap Anthony mellé ültem le a klubhelyiségbe. Neki még nem mondtam semmit, mégis ezzel a témával kezdte.
- Tényleg azt állítod? - kérdezte. Nem feleltem rögtön.
- Mégis mit? - nem akartam rögtön elérni a témát.
- Tudod.... Hogy Cho lökött be a vízbe.
- Nem csak állítom, biztos vagyok benne.
- De figyelj, ez nem biztos....
- Te sem hiszed el?! - csattantam fel - Csak azért mert Cho szebb nálam, vagy egyszerűen bolondnak tartasz?!
- Egyik sem! Csak nem értem, hogy miért tenné!
- Én sem, de megtette - mondtam a héten már nagyon sokadszor.
- Lehet, hogy véletlenül volt.
- Ezt sokszor hallottam.
- De nem gyanusíthatod csak úgy! Szerintem eltúlzod a helyzetet egy kicsit.
- Nem túlzom el! Hogy tudsz te is mellé állni? - fakadtam ki keservesen - Miért védi mindenki őt? Azt hittem a barátom vagy Anthony, de a barátok segítik egymást! Te meg cserben hagysz másért, csak mert szerinded is ártatlan képe van! Hagyj engem békén!
Nem is tudtam, és nem is akartam visszafojtani a torkomat napok óta feszítő zokogást. Elszaladtam a szobába és leroskadtam az ágyra, de most nem is próbáltam megnyugodni. Előtört belőlem mind az, amit eddig elfojtottam. Átkoztam magamat amiért nem hallgattam arra a tanácsra, hogy megtartsam magamnak amit megtudtam. Az egyetlen aminek örülhettem, hogy Chang nem mondta el senkinek, hogy mit érzek.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Padma lépett be, egy házimanó kezét fogva. Nem tudtam hova tenni az egészet.
- Lisa! - kiáltott fel. Odarohant hozzám és átölelt. - Ez a manó mondta, hogy látott itt... Mi ez a szoba?....Mi a baj?
- Az - feleltem elfúló hangon, és ő rögtön megértette mi van. Nem mondott semmit, de nekem ez többet jelentett bármi másnál.
- Segítek - jelentette ki, mire végre megnyugodtam - Nem hagyhatlak itt. Meg fogjuk oldani.
És lám, milyen igaza volt! Egy hét alatt rendbe hozott mindent. Volt egy falakat rengető vitája Anthonyval, amiben kijelentette, hogy a fiú egy utolsó bunkó, és vagy most magába száll, vagy bemutatja neki a pálcáját. Erre Anthony jó pár napig nem mert a szemem elé kerülni, annyira szégyellte magát, aztán ezerszer kért bocsánatot. Harrynek megmondta, hogy nem hagyja, hogy így bánjon velem, és egy repülés alkalmával a fiú elmondta, hogy ráveszi Changet a bocsánat kérésre. A többiek nem érdekeltek, de barátnőm biztatására kiálltam eléjük, és elmondtam, hogy nem érdekelnek többet.
Aztán összefutottam Choval is. A beszélgetés nem sok szívderítőt tartalmazott, de legalább egy jó kiderült belőle.
- Tudod, Potter amúgy sem hajtana rád. Sajnálom, félre értettem a dolgot. Látom, nincs veszélybe az eredményem - jelentette ki, majd méltóságteljesen távozott. Nem örültem a megjegyzésnek, de tudtam, hogy most már békén fog hagyni, és ez egyenlőre elég volt.

Sziasztok!

Annyit szeretnék mondani, hogy próbálok naponta írni.

Remélem a nyáron ez sikerül is, utána viszont biztos nem fog....

Köszönöm annak, aki olvassa. Nem sokára a negyedik könyv eseményeinek 

végére érek, és azzal az első rész lezárul. Remélem tettszik!

Giger

Tizenegyedik fejezet

Madame Pomfrey senkit sem engedett be a gyengélkedőre. Ezt azzal indokolta, hogy még nem tudja mi a bajom, és lehet, hogy fertőző. Eleinte egyszerű influenzára gyanakodott, de nem segített rajtam a Kalapkúra-bájital.
Én úgy éreztem semmit sem javul az állapotom. Vasárnap csak feküdtem, és próbáltam aludni, nem sok sikerrel. Hétfőn arra ébredtem, hogy tiszta kiütés a karom és az arcom. Ezt a javasasszony bekente valamivel, amitől visszahúzódtak, de még piros maradtam és viszketett is. Épp valami bájitalt kanalazott a számba amikor kopogtak az ajtón. Madame Pomfrey motyogva elment ajtót nyitni.
- Elnézést Madame Pomfrey, Lisa Turpinhez jöttem. - Anthony hangját ismertem fel.
- Sajnálom, de nem engedhetlek be. Lehet, hogy fertőző baja van.
- De csak mondanék neki valamit... Pár szó! Kérem!
- Nem lehet - vágta rá a javasasszony, és becsukta az ajtót.
Aztán pár nap múlva végre kiderült, hogy mi van velem : Amikor beestem a vízbe lenyeltem valami mérgező vízinövényt, ami nem hat azonnal, de hosszútávon halálos. Ezután kaptam vagy tíz féle bájitalt, és következő héten, egy pénteki napon elhagyhattam a gyengélkedőt.
- Azért te nagyon szerencsétlen vagy - mondta Padma este a nagyteremben, miután mindent elmondtam neki.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert nem elég, hogy belelöknek a vízbe és nem tudsz úszni, de még valami mérgező növényt is lenyelsz.
- Kíváncsi lennék, hogy ki lökött bele - mondtam, és azt nem tettem hozzá, hogy arra is, ki írhatta a levelet. Abba szinte biztos voltam, hogy a két dolog mögött egy és ugyanaz az ember áll, de hogy ki, arról semmit sem tudtam.
- Azt mondtad, vizes volt a keze - kezdte Padma - Tehát vagy túsz volt, vagy bajnok. Kis kéz volt, vagy inkább olyan fiús?
- Szerintem lány volt.
- Akkor ez is egy nyom. Ott volt Fleur Delacour, a húga, Hermine Granger és Cho Chang. Na most - kezdte fejtegetni - Fleur még a nevedet sem tudja, szerintem nem ő volt. A húga nyolc éves, minek lökne a vízbe? Tehát mondjuk, hogy csak Granger és Chang jöhet szóba.
- Nem hinném, hogy Hermione volt - jelentettem ki - Kedves lány, és ugyan miért tenné? Chang pedig benne van a kviddics csapatban, ha ártani akarna lelökhetne a seprűről, és mondhatná, hogy véletlenül volt.
- Ez igaz, de lehet, hogy ez nem is merénylet, csupán egy baleset.
- Hogy valaki a hátadra teszi a tenyerét és meglök? Nem tűnt balesetnek - mondtam. - És lehetett rá oka is - böktem ki hirtelen ötlettel.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám Padma.
- Úgy, hogy.... - azzal elmondtam neki mindent a levéllel kapcsolatban. - Szóval úgy gondolom, hogy aki belökött, és aki a levelet írta ugyan az a személy.
- Jó, lehet, hogy az a valaki őrülten szerelmes Potterbe, de azért nem lökne le... Szerintem.- mondta egy perc gondolkodás után.
- Nem tudom.... Zavaros ez az egész.
- Figyelj, te képes lennél ilyenre? Ha mondjuk egy sima csaj akkor hajt rá életed szerelmére mikor már majdnem összejöttetek.
- Nem hiszem... Nem tudom... - teljesen bizonytalan voltam. Nem akarnám megölni, de mondjuk egy kicsit szívatni...
- Nem tennéd meg - jelentette ki Padma - Nem lennél képes ilyenért ölni.
- De ő sem azt akarta! Nem tudhatta, hogy nem tudok úszni.
Ezután semmit sem mondtam, mert Harry jött oda az asztalhoz.
- Szia! - köszönt - Jól vagy? Hallottam, hogy valami bajod volt...
- Igen, lenyeltem valami mérgező vízinövényt amikor beleestem a tóba. De már kutya bajom.
- Akkor jó. Csak aggódtam, hogy valami baj van. Vagyis volt is..... De most nincs, és ez a lényeg - hadarta, és elment. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Még egy darabig némán meredtem magam elé, aztán felmentem leckét írni, mert eléggé le voltam maradva.
Ezek után semmi érdekes nem történt. Beköszöntött a tavasz, jött a húsvéti szünet, és én feliratkoztam, hogy a Roxfortban maradok. Emiatt Padma teljesen kikelt magából.
- Mi az, hogy itt maradsz?! - kérdezte vészjóslóan - Amikor bál van hazamész, most meg mindenki más elmegy, és te itt maradsz! Fordítva raktak össze?
- Nem, csak nincs kedvem haza menni! - mondtam - Mit nem lehet ezen megérteni?! Hagyj engem ezzel békén, nem kértem kioktatást!
- Te tudod. - felelte most már higgadtan Padma - De hozzánk is jöhettél volna.
- Köszönöm, de jó lesz itt. - nyugodtam le én is.
A szünet előtti utolsó nap nem tanultunk, csak beszélgettem hol Anthonyval, hol Padmaval. Másnap el kísértem őket a fiákerekig, majd visszakullogtam a klubhelyiségbe. Elég kevesen maradtak a kastélyba, kevesebben, mint húsvétkor általában. Esténként egyedül vacsoráztam, mert senki sem maradt, akivel beszélgethettem volna. Anne csak egyszer ment akkor enni amikor én, de nem volt túl jó kedvében, úgyhogy inkább békén hagytam. Egyik este épp egy folyosón mentem, amikor egy kárpit mögül kinyúlt valaki, és behúzott a rejtett lépcsőre. Fel akartam kiáltani ijedtemben, de az a valaki befogta a szám. Félhomály volt, és először fel sem ismertem kivel állok szemben.
- Végre beszélhetek veled - mondta Cho Chang - Négyszemközt.
- Miért, mit szeretnél? - kérdeztem. Valamiért rosszat sejtettem.
- Potter. Száj le róla! Évek óta próbálok a közelébe férkőzni! Most végre szeret, és te meg...
- Várj csak..- szakítottam félbe - Te küldted a levelet! Te löktél bele a vízbe! Meg is halhattam volna!
- Igen én voltam. De te ezt senkinek sem akarod mondani. - mondta.
- Miért ne mondanám?
- Egy - kezdte Chang - nem tudod bizonyítani. Kettő. Ha megteszed, Potter és az egész iskola meg fogja tudni, hogy mit érzel.
- És miből gondolod, hogy neked hisznek, és nem nekem?
- Biztos vagyok benne. Tudod a szerelem vak. Harry Potter pedig szeret engem.
- Teee...
- Nem akarod befejezni, ugye? - mondta Chang gonosz mosollyal az arcán.
Megszólalni sem tudtam a döbbenettől. Ez eszembe sem jutott... Chang elment, de én még egy darabig ott álltam, és néztem ki a fejemből. Mikor végre magamhoz tértem elindultam a folyosón. Azt kívántam bár lenne egy hely, ahol elrejtőzhetek az emberek, és a szörnyűségek elől.
Ekkor halk zajra lettem figyelmes. Hátra fordultam, és egy ajtót láttam. Ez eddig nem volt ott...
Odamentem és kinyitottam. Mikor beléptem tátva maradt a szám. Egy nagy szobában voltam. A fal mellett könyvespolcok sorakoztak, és a szoba közepén egy gyönyörű és látszólag nagyon kényelmes ágy állt. A helyiség nagyon magas volt, és a fal mellé a legjobb márkájú seprűket támasztották. Voltak még ott bűvös édességek, trükkös holmik, és megannyi szép ruha. Nem tudom hogy került oda, de egy kosárban Hogolyó aludt. Nagyon tetszett a berendezés, az a rengeteg holmi, amit szeretek. Nem tudtam hol vagyok, csak annyit, hogy a lehető legjobb helyen.

Sziasztok! 

Remélem jó lett, és nem túl rövid. 

Giger

Tizedik fejezet

Az elkövetkezendő hetek borzalmasak voltak. Nem tudtam meg ki a levél írója és Anthonyval sem békültem ki.
- Tudom, hogy nehéz, de meg kell várnod, hogy ő menjen hozzád! - mondogatta Padma - Ő bántott meg téged, ráadásul minden ok nélkül!
- De ő úgy gondolja volt rá oka - ismételtem mindig ilyenkor - Mi van, ha ő meg azt várja, hogy én kezdeményezzek? Nem akarom, hogy tönkremenjen a barátságunk!
Padma ilyenkor csak legyintett, és nem firtattuk tovább a dolgot.
A második próba reggelén levonultunk a tóhoz, ugyan is az ott volt. Előtte való nap délelőtt megláttam Harryt és sok sikert kívántam neki. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy őt már a barátomnak mondhattam, akkor is ha nem sokat beszéltünk. A tónán azonban nem láttam, és egy idő után nyugtalan lett a zsűri. Már épp el akartak küldeni valakit, hogy keresse meg, amikor zihálva lefékezett a parton.
A négy bajnok felsorakozott, és sípszóra a vízbe mentek. Viktor Krumból semmit sem láttam, de Fleur és Diggory buborékfej bűbájt alkalmaztak. Harry látszólag semmit sem csinált, de aztán a víz alá bukott, és nem láttuk többet.
Úgy egy fél óra múlva sellők hozták ki az összekarcolt Fleut, de nem tudtuk meg mi történt.
Még egy fél óra várakozás után Cedric Diggory is feltűnt, azzal a kinccsel amit elloptak tőle: Cho Chang.
Már letelt az ídő, de a többieknek nyoma sem volt. Ekkor azonban Krum bukkant fel, aki éppen visszaalakult; látszólag transzformácíóval próbálkozott, de csak fejileg lett cápa.... Az ő túsza Hermione Granger volt.
Utána két ember tűnt fel: Ron Weasley, és egy szőke kislány, aztán rá egy perccel Harry Potter. Előre léptem, hogy jobban lássam mi történik, de ekkor egy nedves kezet éreztem a hátamon, azt rövid zuhanás, majd csobbanás követte; valaki belelökött a vízbe.
A legnagyobb baj az, hogy van egy kis hibám - nem tudok úszni. Egyre csak süllyedtem és kapálóztam, nem tudtam mit tenni. Kétségbe estem, és lassan sötétülni kezdett körülöttem a világ....
Aztán valaki átkarolt, és felfelé húzott, de a többire nem emlékszem, mert elájultam.
Mikor magamhoz tértem a lelátón feküdtem, és emberek álltak körülöttem. Köhögni kezdtem, és nagy mennyiségű vizet köptem ki. Vacogott a fogam, és borzalmasan fájt a fejem.
- Jobban vagy? - kérdezte valaki a közelben.
- Igen - kicsit rekedt volt a hangom.
Felültem és körülnéztem. Ott állt Dumbledore, Flitwick, Padma, Harry, Diggory, Krum, Terry, Chang, Hermione Granger és Ron Weasley. Anthony kicsit távolabb állt. Tiszta vizes volt, és zihált egy kicsit. Eltartott egy darabig, mire összeraktam, hogy mi történt.
- Te húztál ki? - kérdeztem. Ő csak bólintott, én pedig a nyakába borúltam.
- Lisa, sajnálom! - tört ki belőle hirtelen - Nem akartam olyat mondani, bunkó voltam! Ne haragudj, én...
- Nem haragszom. - Elengedtem és a szemébe néztem. Nagyon furcsán éreztem magam. Amíg nem vették észre, hogy mi történt kihirdették az eredményt ( ami most cseppet sem érdekelt ), úgyhogy most elindultunk a kastélyba. Ahogy felértünk elszaladtam felöltözni, aztán elmentünk ebédelni, de nem voltam éhes. Most már semmi bajom nem volt, mert kaptam valami bájitalt ami segített, de még mindig furcsa érzésem volt, mintha elfelejtettem volna valamit.
- Jól vagy? - kérdezte Padma - Olyan furcsán nézel.....
- Olyan, mintha elfelejtettem volna valamit - mondtam.
- Mondjuk gratulálni Potternek?
- Az lehet - feleltem egykedvűen - Tényleg, hányadik most?
- Ja tényleg, nem hallottad. Holtversenyben vezet Diggoryval. A következő próba meg az utolsó előtti héten lesz.
- Az jó.... Lehet, hogy tényleg megkeresem Harryt. Azt sem tudom, mit használt.
- Varangydudvát - mondta Padma - De azért vezet, mert mindenkit meg akart menteni.
- Tényleg? - kicsit felderültem - Olyan jószívű....
- Jaj fogd már be! - csattant fel barátnőm - Engem hagyj ki ebből! Ha engem kérdeznének, én azt mondanám, hogy bolond, mert komolyan képes volt elhinni, hogy megölik a túszokat!
- Abban a helyzetben, a víz alatt akárki...
- A többiek mégsem hitték!
Nem folytatttam a vitát, inkább átbaktattam a Griffendél asztalához. Harry már nem evett, csak beszélgetett a barátaival.
- Sziasztok!
- Szia! Jól vagy? - érdeklődött Hermione Granger.
- Remekül - mosolyogtam, és Harryhez fordultam - Gratulálok! Hősiesen viselkedtél. - most már nem pirultam el.
- Köszi. Nem mindenki gondolja így - vetett egy oldalpillantást Ron Weasley felé - Minden rendben? Kicsit sápadt vagy...
- Tényleg remekül vagyok. Hála Anthonynak.
- Harry is beugrott. Nem tudtad? - mondta Hermione.
- Tényleg? - na most elpirultam.
- Igen, csak később vette észre, hogy leestél. Amúgy hogy sikerült?
- Valaki meglökött... Nem tudom ki, annyira emlékszem, hogy vizes volt a keze. - feleltem. Sokat gondolkodtam rajta, és a titokzatos levél íroja jutott eszembe. Tehát vagy túsz volt,  vagy bajnok.....
- Lehet, hogy véletlen volt - szólalt meg most először Ron Weasley - Ott a nagy tolongásban.
- Akár - hagyta rá Harry - de lehet, hogy viccnek szánta, nem tudta, hogy nem tudsz úszni.
- Nem tudom....
Elmentünk a könyvtárba, és beszélgettem velük még egy kicsit.
- A hét végén lemehetünk Roxmortsba. - mondta Hermione - Van kedved velünk jönni, Lisa?
- Végül is mehetek - feleltem - Idén még nem is voltam. Kellene egy új penna.
Úgyhogy szombaton bevártam őket az előcsarnokba, és együtt indultunk a faluba. Hideg idő volt, és fújt a szél, így először a Három Seprübe mentünk és megittunk egy vajsört. Utána bementünk a Mézesfalásba Bűvös Bizserét, Csokibékát és Cukorpennát venni ( én egy rakás Mirelit Egeret is ), majd a többiek bementek Zonko Csodabazárába és meg elszaladtam Pennát venni. Gyorsan kiválasztottam egy kék-ezüstöt és elmentem Harryék után. Épp egy XXL-es bűzpatron csomagot nézegettek amikor megtaláltam őket.
- Szerintem mehetnénk vissza a Roxfortba - vettette fel Ron, aki talán a jelenlétem miatt végig hallgatag volt.
- Nem rossz ötlet - mondtam - Még leckém is van.
- Akkor induljunk - kifizettük a bűzpatronokat és más tiltott tárgyakat, majd felmentünk a kastélyba. Padma nem jött le, úgyhogy nem is gondolhattam, hogy összefutok vele, de azt reméltem, hogy Anthonyval találkozok.
Fent nekiestem a bűbájtan leckémnek. Semmi kedvem nem volt a tanuláshoz, és a klubhelyiségben is csak pár első és másodéves üldögélt. Ráadásul nem is éreztem valami jól magam. Hátradőltem a karosszékben, és lassan elaludtam. Álmomban a kviddicspályán álltam, és vártam valakire. Fújt a szél és esett az eső. Anthony jelent meg és mozgott a szája, de nem hallottam semmit, csak a szél süvítését. Közelebb jött, és megfogta a kezem. Ekkor éreztem, hogy átforrósodok, és felébredtem. Padma keltett fel, aggodalmas arccal. Borzalmasan éreztem magam. Rázott a hideg és az arcom verejtékben fürdött.
- Lisa, jól érzed magad?
- Nem - nyögtem rekedten. Szörnyen fájt a torkom, és amikor fel akartam állni, éreztem, hogy remeg a lábam és sajog a fejem.
- Gyere, felkísérlek a gyengélkedőre - jelentette ki Padma - Nagyon sápadt vagy.
Megfogta a kezem és húzni kezdett. Már senki sem volt a kastélyban, szóval takarodó után lehetett. Kicsit soká érkeztünk meg, mert alig bírtam menni.
- Mi történt? Mit kerestek itt? - kérdezte Madame Pomfrey mikor bekopogtunk.
- Elnézést, de Lisa rosszul van - mondta Padma - Sápadt, és szerintem lázas.
- Gyertek be.
A javasasszony lefektetett egy ágyba, és megmérte a lázam. Mondott valamit Padmanak, de nem értettem. Aztán adott egy bájitalt, és azt mondta itt kell maradnom éjszakára. Az italtól azonnal elaludtam, és csak reggel ébredtem fel.

Sziasztok!

Bocsi, hogy ezt most később hoztam!

 Milyen?

Giger

Kilencedik fejezet

Egy órán sem tudtam odafigyelni, annyira vártam a délutánt. Tudtam, hogy nincs remény, hisz Harry egyértelműen Cho Changba szerelmes, de barátok lehetnénk, és talán később máshogy alakulnak a dolgok.
Órák után az előcsarnokba várakoztam, és alig öt perc múlva Harry is megjelent, vállán a legjobb seprűvel, egy Tűzvillámmal.
- Szia! - köszönt.
- Szia. Hogy vagy.
- Remekül. Mehetünk?
A pálya felé egy szó sem hangzott el köztünk. Amikor felszálltunk, akkor viszont megoldódott a nyelvünk, és csevegni kezdtünk.
- Tudsz valamit a második próbáról? - kérdeztem - Azt sem hallottam még, hogy mikor lesz.
- Február huszonnegyedikén - felelte - Az aranytojást kell kinyitni, és az elvileg rávezet a megoldásra. De én még semmit sem tudok, csak visít.
- Visít?
- Igen. De majd csak rájövök.
Elővettünk egy közönséges gumilabdát, és elkezdtük dobálni.
- Amúgy milyen volt a bál? - érdeklődtem.
- Nem valami jó. Unalmas volt.
- Padma sem élvezte - jegyeztem meg.
- Megértem. Ron nem volt kimondottan figyelmes....- mondta, és elmosolyodott. - Figyelj, szeretnélek megkérni valamire.... De csak ha nem gond!
- Hallgatom.
- Ugye találtad a pálcát, és.... - Harry habozott, majd kibökte - Azt szeretném kérni, hogy menj be, és nézz körül.
- Tessék? - kicsit elpirultam.
- Mert, tudod ott annyi minden lehet.....
- Rendben - mondtam - Körülnézek, ha akarod.
- Tényleg? - látszólag megkönnyebbült - Köszönöm, Lisa!
Még egy darabig némán passzolgattunk, aztán megzavartak minket. Roger Davis és Anthony közeledtek felénk - nem sok jót igérő arccal.
- Turpin! - kiáltotta Davis - Gyere le, beszélni akarok veled!
Eléggé ideges voltam, úgyhogy kicsit keményebben landoltam, mint terveztem.
- Hallgatlak, mit akarsz?
- Potter Griffendéles. Ellenség. Te meg itt röpködsz és labdázol vele!? - felemelte a hangját, ami engem még jobban felhúzott. Hogy jön ahhoz, hogy itt ordibáljon velem?!
- Igen, pontosan. - feleltem nyugalmat erőltetve a hangomba - Hol itt a probléma?
- Ellesi a taktikádat! Zavard el innen, különben búcsút mondhatsz a csapatnak!
Ezek után nem akartam vitatkozni, úgyhogy intettem Harrynek, hogy jöjjön oda.
- Figyelj - kezdtem - az a helyzet, hogy el kellene mennünk innen.
- Rendben - látszólag értette, hogy miért - Bent megvárjalak?
- Nem kell, köszönöm. Szia. - teljesen lehangolódtam, ahogy a távozó Harry után néztem. Davis már elment, csak Anthony állt a pályán.
- Nem tudom, mi a baja - szóltam.
- Szerintem igaza van - azt hittem rosszul hallok.
- Ezt meg mégis hogy.....?
- Nem kellett volna idehívnod! - jelentette ki Anthony.
- Szóval zavar? Még csak nem is hajtó! - kezdtem kijönni a béketűrésemből.
- De benne van a csapatban, és így megtudja a taktikád! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?
- Felelőtlen? - emeltem fel a hangom - Mi az, hogy felelőtlen? Idén ráadásul nincs is bajnokság! És hidd el, nem azért jött, hogy....
- Legalábbis szerinted! Még képes vagy, és hiszel neki?!
- Igen! - vágtam rá - Miért gondolod, hogy mindenkinek van hátsó szándéka? Várj csak.... Te hívtad ide Roger Davist! Hogy lehetsz ilyen?!
- Csak a csapat miatt! Nekem ez fontos, ha nem tudnád! - Anthony már kiabált, és nekem sem kellett sok hozzá.
- Nekem is az, de....
- Mindent elhiszel! Elvileg azok kerülnek a Hollóhátba akik okosak! Te mit keresel itt??
És ez volt az, amire nem tudtam mit felelni. Anthony vörös arccal hátat fordított nekem, és elment a kastélyba, de én csak álltam, és nem bírtam tovább, elsírtam magam. Le4ültem a földre, és hagytam, hogy erőt vegyen rajtam a zokogás. Hisz minden tönkrement! Végre jól elvoltam Harry Potterrel, de félbeszakítottak, a legjobb barátom pedig.....
Még magamban sem akartam befejezni. Nem tudom, mennyi idő telt el, de egyszer csak Anne hangját hallottam.
- Lisá? Mih á bháj?
Nem válaszoltam. Leült mellém, és átkarolta a vállam. Tudtam, hogy nem értheti mi a bajom, de együtt érez velem. Padma biztos ki akarná szedni belőlem, mi a baj, de Anne nem ilyen volt.
Eltartott egy ideig mire megnyugodtam, és Anne oldalán elindultam a kastélyba. Vacsoraidő volt, de nem akartam enni, úgyhogy felmentem a hálótermünkbe. Próbáltam tanulni, de gondolataim folyton elkalandoztak. Mikor már nem Anthony utolsó két mondata járt a fejembe, eszembe jutott, hogy mit kért tőlem Harry.
Most már engedéllyel fogok barangolni a házban, és elkezdtem leírni, hogy mi az aminek örülne. Ekkor azonban egy bagoly kopogott az ablakon. Beengedtem, de az le sem szállt, csak a levelet pottyantotta az ágyamra.
Nem ismertem fel a kézírást a címzésen. Ki írhatott nekem? És miért ilyenkor jött a levél, miért nem reggel, a szokásos időben? Kinyitottam, és közben egyre gyorsabban vert a szívem. Ha azt hittem semmi sem ronthatja tovább a kedvem, akkor hatalmasat tévedtem.
Turpin!
Láttalak téged a kviddics pályán, Potterrel együtt. Tudom mit érzel, ne is próbáld titkolni! Csak jegyezd meg amit itt leírok.
Harry Potter engem szeret, és én is szeretem őt. Eddig mindent megtettem érte, és ha te most az utamba állsz, akkor nem állok jót magamért. 
Ha nem vigyázol elég könnyen fény derülhet a érzelmeidre, az egész iskola számára. Nyilván ezt nem szeretnéd, szóval gondold meg, hogy mit hogyan csinálsz!
Aláírás nem volt. Ki küldhette ezt a levelet? Nagyon ideges lettem. Mit tehetnék? Azt semmiképpen sem akarom, hogy kiderüljön mit érzek, de most, hogy olyan jóban lettünk nem mondhatok le róla. Összehajtottam a levelet és bedugtam a párnám alá. Ezt senkinek nem mondom el, abban biztos voltam. Ezt nekem kell megoldanom. Kivételesen nem fogom hagyni, hogy Padma húzzon ki a szorult helyzetekből. Meg kell emberelnem magam, mert ahogy barátnőm is mondta : nem hagyhatom, hogy eltapossanak.
Amikor lefeküdtem viszont egy másik kis szó tolakodott a fejembe, ami szintén Padma szájából hangzott el - Vágy.....

Sziasztok! 

Remélem jó, mert nagyon sokszor írtam át!

Giger :)

Nyolcadik fejezet

Karácsonyig csak pár nap volt, de engem alig lehetett otthon látni. Anya azt hitte a falut nézegetem ( bár már arra is soknak találta ezt az időt ) úgyhogy nem nagyon kérdezősködött. Pedig én a falunak csak egy kis szegletében jártam. A titkokat rejtő Potter ház magával ragadott, és a levelek!
Azóta nagyon sok dolgot derítettem ki, nem kevés munka árán. Tudtam például, hogy  James Potternek három nagyon jó barátja volt: Remus Lupin, akit Holdsápként emlegettek, Sirius Black, mint Tapmancs, és Peter Pettigraw, aki Féregfark néven futott. A sok levélből kide3rült, hogy hárman bejegyzettlen animágusok, és tudtam tavalyról, hogy Lupin vérfarkas.
Olvastam valami láthatatlanná tévő köpenyről, ami Harry édesapjáé volt, és Dumbledore elkérte. Volt valami, amit úgy gondoltam, hogy talán még Harry sem tudja: egy jóslat, ami róla és Tudjukkiről szól, és hogy emiatt kellett elbújniuk.
A sok információ teljesen felcsigázott, és elkezdtem kutatni a házban - bár még a levelekkel sem végeztem. Találtam fényképalbumokat, régi Roxfortos könyveket, talárokat és egy régi seprűt, ami  inden bizonnyal egy Hullócsillag. Volt még ott minden féle  dolog.
A bűntudatom gyakran gyötört esténként, de reggel, amikor elindultam mindig elaludt. Volt valami misztikus abban a házban, és nem tudtam ellenállni. Megtaláltam lent a garázst is, tele mugli dolgokkal, és ki nem bontott ajándékokat is találtam. A padlás sem volt semmi. Főleg iskolai dolgok voltak ott, de láttam elrejtett születésnapi nyakláncot, és egy cikeszt, ami ott körözött, csiga lassúsággal.
Huszonnegyedikén reggel aztán elhatároztam, hogy másfele is elmegyek, mert anya nyilván azt hiszi, hogy jól ismerem Godrick's Hallow minden utcáját. Megláttam a Potter család tiszteletére készült emlékművet, és a kis templom mögött a temetőt. Gondoltam benézek, hátha ismerős névre bukkanok - anya azt mondta az ükanyám itt lakott.
Nagyon sok régi sírkövön találtam varázslók családnevét, így a Dumbledoret, az Abott-ot, a Potter-t, a Peverell-t, és a Goldstein névvel is összetalálkoztam.
A falu többi része is elég érdekes lett volna, ha nem egy bizonyos ház jár folyton az eszemben. Dél előtt öt perccel estem be, és bementem a szobámba átöltözni.
- Inkább meg sem kérdezem mit csináltál - mondta anya miközben levest szedett nekem.
- Ja, csak kicsit bementem a temetőbe, mert mondtad, hogy az ükmama itt élt. Gondoltam megkeresem.
- És? Megtaláltad? - érdeklődött
- Nem. De láttam csomó mást. Például Goldsteint. Lehet, hogy Anthony rokona.
- Meglehet.
Délután nem mentem sehova, csak az újonnan zsákmányolt leveleket olvasgattam. Most jutottam oda, hogy megszületett Harry, és főleg gratulációk voltak. Kezembe akadt egy, aminek az aláírásán tátva maradt a szám.
Kedves Lily!
Gratulálok a gyermekedhez, remélem jól vagytok. Tudom kérted, hogy találkozzunk, de attól tartok, hogy James nem bocsájt meg olyan könnyen mint te. Sajnálom
Perselus Piton
Tátva maradt a szám. Piton jóban lett volna Harry édesanyjával? Megnéztem a maradék tíz-tizenöt levelet amit magammal hoztam, de azokat jobbára Lupin, Sirius Black, Dumbledore és Peter Pettigtew írták, valamint egy Mary Johnson nevű boszokány, akiről azt tudtam meg, hogy Lily Potter legjobb barátnője volt.
Elolvastam a többi levelet, de azok nem voltak túl érdekesek.
Anya pulykát sütött vacsorára. Szépen felöltöztem egy halványkék ruhába, és bementem a konyhába. A karácsonyfát anya már feldíszítette, és gyertyát is gyújtott. Jót beszélgettünk, aztán még néztünk egy karácsonyi filmet és elmentünk aludni.
Reggel nagy halom ajándék fogadott, és egy bagoly..... Azt hittem rosszul látok. Bagoly??
- Boldog karácsonyt! - jött be anya - Látom észrevetted az ajándékomat. Hogy tetszik?
- Hihetetlen! - lelkendeztem.
- Mondtad, hogy nem szereted az iskolai baglyokat.
- Nagyon aranyos - egy meglehetősen kicsi uhu volt.
Kinyitottam a többi ajándékomat is. Anthony egy nagyon szép nyakláncot küldött. Elgondolkoztam vajon mennyit költhetett rá. Padma ajándéka egy seprű karbantartó készlet volt, és a Roxfort története, amit eddig mindig a könyvtárból kellett kivennem. Volt ott még egy nagy csomag bűvös édesség a keresztanyámtó, és egy rakás üdvözlőlap. Apától kaptam tizenöt galleont. Ez megmelengette a szívem, mert eszembe jutott, hogy milyen nehéz lehetett neki ezt megszerezni.
Aztán hatalmasat dobbant a szívem. Az egyik üdvözlőlapon Harry Potter neve állt. Gyorsan kinyitottam és elolvastam.
Kedves Lisa!
Köszönöm a lapot és az ajándékot amit küldtél, és azt is, hogy te hittél nekem. 
Boldog Karácsonyt!
Harry Potter
Egy könnycsepp  gördült le az arcomon, és pottyant a kezemben tartott üdvözlőlapra. Minden évben küldtem neki valamit, és most válaszolt! Bedugtam a lapot a párnám alá, és tovább bontogattam. Kaptam a nagymamámtól ( anya édesanyjától ) egy kis erszényt, amibe ha beleteszek valamit azt csak én tudom kivenni, és egy Tűzvillám röpködő modelljét. Apa szülei semmit sem küldtek, de ez nem lepett meg, mert sosem szoktak. Összeszedtem a szemetet és elindultam kidobni a konyhába.
- Miket kaptál? - kíváncsiskodott anya.
Felsoroltam, de Harry lapját nem említettem.
- Apád váltott neked pénzt? - csodálkozott.
- Igen. - feleltem - Azt írta nem tudja minek örülnék, úgyhogy vegyek magamnak valamit.
- Kedves tőle.
- Igen.
Ma nem mentem sehova, hanem anyával töltöttem a napomat. Elvégre a karácsony családi ünnepű
A szünet hátralevő része gyorsan elrepült. Utolsó nap elmentem a Potter házba, és visszaraktam a helyére a képeket és leveleket. A pálcát amit legelső alkalommal találtam elraktam a ládám legaljára. Este sétáltam még egyet, de a házat elkerültem, nehogy kísértésbe essek. Sok levelet nem olvastam még.... Amint hazaértem összepakoltam a megmaradt holmijaimat, bezártam Hogolyót és a baglyomat, akit Cikesznek kereszteltem, mert olyan kis fürge volt.
Másnap reggel anya keltett. Felöltöztünk, megreggeliztünk és kocsiba ültünk. Bevallom, mikor felébredtem úgy éreztem itthon akarok maradni, de aztán ez az érzés is elszáll amikor felszálltam a vonatra. Kihajoltam és integettem anyának, aztán beültem egy üres kupéba. Már egy fél órája utaztunk amikor megjelent Luna Lovegood.
- Leülhetek? - kérdezte, mire én bólintottam - Téged kerestelek. Nem ismertelek meg. Jól áll a fekete.
- Köszi - mosolyogtam - Milyen volt a karácsony?
- Nagyon jó! - mondta - És neked.
- Nekem is. Elköltöztünk. Eddig Londonban laktunk.
- Hová költöztetek? - érdeklődött Luna
- Godrick's Hallow-ba.
- Az varázslófalu - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Igen - hagytam rá.
Ezután az ajándékokra terelődött a szó, utána pedig a bálró beszéltünk, találgattuk mi történhetett.
- Padma a barátnőd, igaz? - kérdezte Luna.
- Igen. Ő Ron Weasleyvel ment. Remélem jól érezte magát.
Mikor megérkeztünk együtt mentünk fel a Hollóhát toronyba. Padma a klubhelyiségben várt. Mikor meglátott elém szaladt és átölelt.
- Hogy vagy? - érdeklődtem - Milyen volt a bál?
- Borzalmas - fintorgott - Weasley egyáltalán nem táncolt velem, még csak hozzám sem szólt. Parvati meg felszedett valami Durmstrangost. Úgyhogy Potter szabad.
- Most jut eszembe! Nézd mit kaptam! - azzal a kezébe nyomtam Harry üdvözlőlapját. Ahogy olvasta elkerekedett a szeme.
- És ez nem minden. Képzeld, elköltöztünk, és....- beszámoltam mindenről, ami a szünetben történt. Padma annyira csodálkozott, hogy nem is bírt megszólalni egy darabig. Azt hittem utána haragudni fog rám azért amit csináltam, de nagy meglepetésemre érdekelte a dolog. Mikor megmutattam neki a pálcát leesett az álla.
- Oda akarod adni Potternek? - kérdezte.
- Tervben van. Majd azt mondom találtam a kerítés tövében. Biztos örülne neki.
- Lehet. De ezt sz egészet, amit nekem mondtál szerintem ne fecsegd el másnak. Nem hiszem, hogy tetszene...
- Nem is akartam. De te se mond! - kértem.
- Lakat van a számon. Kitől kaptál baglyot?
Ezt a témát többet nem említettük, de nekem feltett szándékom volt még aznap megkeresni Harryt. Este meg is láttam a nagyteremben. Kihívtam, de egy kicsit elbizonytalanodtam.
- Mi szeretnél? - kérdezte.
- Hát... Tudod elköltöztünk Godrick's Hallow-ba, és láttam... Láttam a házatokat.... - egyre vörösebb lettem ahogy beszéltem.
- Tényleg?
- Igen, és.... És ahogy arra jártam ezt találtam a kerítés tövében - átnyújtottam a pálcát - Már majdnem teljesen betemette a föld. Letisztítottam, és itt ez a két betű.....J. P. - már a hajam is vörösödött. Miért nem tudok uralkodni magamon?
- J. P.... Mint James Potter.... - motyogta Harry, és most ő is elvörösödött.
- Gondoltam, örülnél neki, és nem akartam ott hagyni..... - hirtelen átölelt. Nem úgy, ahogy én szerettem volna, hanem mint egy jó barátot. Éreztem hogy hálás, és már teljesen vörös volt a hajam.
- Köszönöm! - én is átkaroltam, nem akartam csak úgy lengetni a karom. Aztán el engedtük egymást. Rá mosolyogtam, ő meg rám. Tudtam, hogy ez az egész ne4m jelent szerelmet, de azért boldog voltam.
- Szívesen - motyogtam.
- Nagyon rendes lány vagy. - Elindultam, de ekkor utánam szólt - Hallom szeretsz repülni. Délután kimehetnénk....
- Rendben! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ő elment órára én pedig kissé kótyagosan vissza mentem a nagyterembe.
- Veled meg mi történt? - Ezt Anthony kérdezte, Padma viszont csak mosolygott a tányérjára.
Nem válaszoltam, csak megreggeliztem, és elmentem órára.

Milyen lett? Remélem tetszik!

Giger :)

Szereplők

 Lisa Turpin

A főszereplő, kinek mindig más a külseje, és van egy titkos ,,vágy"-a.

 

Anthony Goldstein

Lisa egyik legjobb barátja, mindig kitart mellette

 

Padma Patil

Lisa legjobb barátnője, az egyetlen ember aki tud a titkos ,,vágy"-ról

 

Luna Lovegood

Mindig fel tudja vidítani Lisát, hiába furcsa egy kicsit. 

 

 

Cho Chang

Lisa terveit akadályozza, és a kviddicsapat tagja. 

 

Terry Boot

Az elején nincs sok szerepe. Kviddicsezik, és a későbbiekben 

nem lesz túl közkedvelt...

 Michael Corner

Egy újabb szerelmi kaland...

Lavender Brown

A szerelmi gondok keverője...

 

Pansy Parkingson

A lányok is lehetnek gonoszak!

Parvati Patil

Padma testvére és Lavender barátnője. 

 

 

Harry Potter

Akit mindenki ismer, és Lisa fülig szerelmes belé

Ron Weasley

Az elején nincs nagy szerepe, de később Padma utálatának tárgya

Hermione Granger

Sejti Lisa gondolatait, de nem nagyon beszélnek