Ötvenhatodik fejezet

A másnapi DS akció...! Hát, mit szépítsem, borzalmasan sikeredett. A feliratok ugyan meg voltak, és le sem lepleződtünk - de egész éjjel egy apró rejtett átjáróban ácsorogtunk néma csendben.
A probléma akkor kezdődött, amikor befejeztük az akciót. Carrowék lesben álltak, látszólag számítottak rá, hogy az előző incidens tettesei újra felbukkannak. Az egyik sarkon majdnem össze is futottunk, de Seamus észrevett egy szűk járatot az egyik falikárpit mögött. Ott aztán kivártuk a reggelt, mert akkor már a Halálfalók bele törődtek, hogy leléptünk.
Vészesen közeledett a sötét varázslatok óra, és a fél csoportnak görcsbe rándult a gyomra, ha a közelgő megpróbáltatásokra gondolt.
Szerdán történt még valami, aminek senki sem örült. Nevezetesen az, hogy semmi nem utalt rá, hogy Halloween lenne. A díszek hiányoztak, a lakoma elmaradt, és ezen még Hóborc is kiakadt. A kopogószellem elment a konyhára, elhozott egy rakás habos süteményt, és ezt hajigálta a diákok és tanárok után. Ez egy nagyobb fajta felfordulást jelentett, és a végén Piton ráuszította a Véres Bárót. Erre persze Hóborc vérig sértődött, és azóta senki sem látta - tehát valami nagyon nagy dologra készült.
Csütörtökön a szokásosnál gyorsabban kalapált a szívem, amikor felkeltem. Végigszenvedtem egy mágiatörténet órát, ahol életemben talán először nem is próbáltam figyelni, aztán a sötét varázslatok terem felé vettem az irányt.
- Ki a párod? - kérdezte szokatlanul vékony hangon Padma, mikor az ajtó elé értünk - Nekem Parvati...
- Tudom. Nekem meg Lucie... Várj csak!
Mikor beértünk, a táblán a következő sietve írt üzenet díszelgett:

Kések, addig ismételjétek át az elméletet.

Hirtelen szárnyalni kezdett a fantáziám, és hihetetlen izgalom lett úrrá rajtam.

- Neville! - kiabáltam át a terem túlsó végébe - Neville, van egy ötletem!

Láttam az arcán, hogy már érti, mire gondolok. Megcsillant a szeme, majd kajánul elvigyorodott, és bólintott. Én kisiettem a teremből, körülnéztem a folyosón, majd megálltam. Felidéztem, hogy milyen dühös voltam, amikor kiderült, hogy Piton Halálfaló, és ő lesz az igazgató, és a vérfarkas énemre gondoltam. Becsuktam a szemem, és összeszorítottam a fogamat. 

Jött az ismert bizsergés, és mikor körülnéztem, már sokkal élesebb volt a kép. A vérfarkasoknak nagyon jó a szeme....

Hirtelen lépteket hallottam, és behúzódtam egy nagy váza mögé. A szemem sarkából láttam, hogy Carrow bemegy a terembe és becsukja maga mögött az ajtót. Itt volt a pillanat...

Elrohantam a csukott ajtó előtt, és közben meglöktem. 

- Ki az? - kiáltott ki a Halálfaló. Választ természetesen nem kapott. 

Kinézett, de én akkor elbújtam a sarkon. Aztán megint arra futottam, és közben vonyítani kezdtem. Hirtelen csend lett a tanteremben. Aztán...

- Mi volt ez? - hallatszott Pansy Parkingson hangja, és némi rémült csengett benne. 

- Maradj csendben! - utasította Carrow. Én újra vonyítottam. Akkor a férfi kinézett a folyosóra, és én egy pillanatra megmutattam magam, aztán eltűntem a folyosó végén. 

- Egy vérfarkas! 

- Te jó ég!

- Most mi legyen? Tanár úr! 

- Csend legyen! - csattant fel Carrow - Tűnés vissza a tere...

Nem fejezte be, mert akkor megint elrohantam előtte, és a folyosó másik végén álltam meg. Ott szembe fordultam velük, és morogni kezdtem. Tudtam, hogy sok DS tag se sejtheti, hogy én vagyok az, és nem bántom őket, de ezzel most nem tehettem semmit. A mardekárosok teljesen elveszítették az önuralmukat. A lányok sikítoztak, a fi8úk pedig a terem leghátsó sarkába menekültek. A DS tagokon viszont felülkerekedett a kíváncsiság, és Carrow mögött lesekedtek. Lucie és Padma lopva összemosolyogtak, amitől melegség áradt szét a testemben. Még egyszer felemeltem a fejem, és vonyítottam egy nagyot, aztán menekülőre fogtam a dolgot. Meg sem álltam amíg három emelettel feljebb nem értem. Ott gyorsan vissza változtam, és lassan elindultam visszafelé. Jól számoltam: Carrow még nem ért vissza - nyilván Pitonhoz rohant - így be tudtam állni a többiekhez. A mardekárosoknak nem tűnt fel, hogy most jöttem - túlságosan el voltak foglalva saját félelmükkel. 

- Nagyon jó voltál! - suttogta lelkesen Neville, és nagy örömében még át is ölelt. Ettől mind a ketten zavarba jöttünk egy kicsit, de sok időnk nem volt rá, mert megérkeztek a többiek.
- Mi van itt? - kérdezte halkan Hannah.
- DS-en elmondom - feleltem némi habozás után. Eldöntöttem. Megmondom nekik.
Mire Carrow vissza tért, már majdnem vége volt a dupla órának. Kiderült, hogy átkutatták az egész kastélyt és - milyen meglepő! - nem találtak semmit. 
A férfi látszólag nagyon dühös volt, és mintha némi félelmet is láttam volna az arcán. Elvégre jogos, ha azt hiszi, a saját biztonsága már nem a régi...
Ebéd közben aztán gondolkodni kezdtem, és érdekes kérdések ötlöttek fel bennem. Piton, amikor tanított bájitalt főzni, egyszer az mondta, hogy a Roxfortban mindig van egy lista a vérfarkasokról. Ezekből pedig nem hiszem, hogy túl sok van, így nem lehet nehéz kinyomozni, hogy ki volt a folyosón. De mégsem gyanakszik senki sem rám - legalábbis egyenlőre úgy tűnik. És akárhogy néztem, valami nem volt rendben. Piton tudja, hogy mi vagyok, és azt is, hogy szeretünk bajt keverni. Ezt pedig nem túl nehéz összerakni...
- Lisa! Itt vagy még? - kérdezte emelt hangon Ginny, és ettől magamhoz tértem.
- I..igen.. Mi az? - ráztam meg magam.
- DS! Vagy tíz perce magyarázom, hogy holnap rendkívüli DS, mert meg kellene szervezni azt a dolgot a....a kard körül.
- Értem... Hánykor?
- Este hét, a helyszínt felteszem egyedül is ki tudod tanulni.
- Igen, köszi Ginny.
- Nincs mit. és.. - itt közelebb hajolt, és suttogóra fogta - ..gratulálok. Tehetséges vérfarkas vagy. - azzal kacsintott egyet, és elment a Griffendél asztalához.
A délutánt a házi feladatok megírásával töltöttem, aztán a barátaimmal beszélgettem. Egyszer csak a klubhelyiségben elhelyezett varázsvevő felől érkező hangok kizökkentettek a témánkból (DS). Recsegett a vonal, de szinte biztos voltam benne, hogy Fred vagy George hangját hallottam...
Anthony gyorsan oda kapott, és tekergetni kezdte a gombot. Egyre jobban kitisztult az adás...
- ...és megoldják. De szerintem elég sokan hallgatják az adót, és azok a jelszó használatát sem fogják bánni.
- Mindenesetre kedves hallgatóink - hallatszott egy szintén ismerős hang - így sokkal biztonságosabb, és csak tovább tudunk sugározni. Holnap újra adás, és a jelszó Dumbledore lesz.
- De ne siess annyira Folyó! Még hátra van egy beszélgetés Királlyal.
- Igazad van. Nos, üdvözöljük visszatérő vendégünket!
- Kösz, Folyó - hiába csak egyszer hallottam, megismertem ezt a hangot. A Főnix Rendjének egy tagja...- Továbbra is elég válságos a helyzet, főleg, hogy a hatalom még mindig Tudjukki kezében van. Most bizonyára sokan meglepődnek, mert itt mindig is kimondtuk a nevét. Ezzel kapcsolatban szól a figyelmeztetés, miszerint tabu van a néven. Aki kimondja, azt azonnal megtalálják a Halálfalók, szóval vigyázzanak vele.
- Köszönjük Király - most rájöttem ki az az ismerős hang. Lee Jordan volt az, az a Griffendéles, aki a kviddics meccseket kommentálta. - Most pedig hallgassuk meg Kardfogút, hogy mit gondol, mit tesz most Harry Potter?
Itt megmozdultam, mire Padma bujkáló mosollyal oda bökött.
- Vágy...
- Jaj, maradj már!
- Csssss!
- Igazából ezt egyedül ő tudja - mutatott rá Fred - De feltételezések vannak. Mióta betört a Mágiaügyi Minisztériumba, semmit nem tudunk róla, feltehetőleg bujkál.
- Bár azt se tudjuk, hogy él-e még...
- Ne butáskodj Folyó! Persze, hogy él. Különben már rég szétkürtölték volna, hogy elfogták.
- De azt is tudjuk - folytatta Fred - hogy van vele még két ember. Azt hiszem jobb, ha a biztonság kedvéért nem nevezem meg őket. A lényeg, hogy össze kell fognunk. Ez az én számből érdekesen hangzik, de egységben az erő, és vigyáznunk kell magunkra.
- Köszönjük Kardfogú - mondta Lee. - Most pedig búcsúznunk kell, de holnap ilyenkor újra megtalálhatnak minket. Tehát a jelszó Dumbledore. Jó éjt mindenkinek!
Azzal a varázsvevő elhallgatott.
- De jó! - mondtam vigyorogva, úgy egy percnyi szünet után.
- Nagyon...
- Holnap is hallgassuk! - indítványozta Lucie, és mi helyeseltünk.
- Tényleg Lisa - szólalt meg hirtelen Anthony - Mi az a ,,vágy"? Amit Padma mondott...?
- Semmi - vágtam rá gondolkodás nélkül, majd mikor találkozott a tekintetünk elnevettem magam.
Ezen az estén könnyű szívvel feküdtem le, és elalvás előtt - talán ebben a tanévben először - belevigyorogtam  a párnámba.

Sziasztok!

Köszi, hogy elolvastad! :D 

Milyen lett? 

Giger

Ötvenötödik fejezet

Másnap reggel Lucie kijött a gyengélkedőről, és jó két órát töltöttünk a tegnap éjjeli események taglalásával, ami után a DS dolgai következtek. Bár ez utóbbinál a téma jelentősen csökkent, mert Ginny a reggelinél odajött, és közölte, hogy Hagrid mégsem ér rá. De a pénteki akcióban benne volt, sőt, már azon rágódott, hogy miért nem kezdhetjük hamarabb.
Neville kedden hozta meg a festéket a mi csapatunknak. Azt mondta, hogy azért ne Ginnynél legyen, mert mi egy házból vagyunk, és ha egyikünkkel történik valami, a másik kettő akkor is tudja hozni.
Padma viselkedése a héten rengeteget változott. Olyan érzésem támadt, mintha zavarban lenne, esetleg bűntudata lenne velem szemben. A folyosón ha meglátott mindig elvörösödött, és nagy ívben kikerült. Este pedig a könyvtárban tanult, és este akkor ment lefeküdni amikor én már aludtam.
Csütörtökön aztán, épp mikor sötét varázslatok órára mentünk hatalmas kiáltás rázta meg a kastély falait. Épp Lunával beszélgettem (vagyis ő beszélt a Morzsás Szarvú Szipirtyókról, én meg hallgattam), és most megszaporáztuk a lépteinket.
A diákok körben álltak Seamus körül, aki egy újságnak tűnő valamit szorongatott, és vigyorogva olvasott fel valamit. A többiek erre öröm kiáltásokkal reagáltak.
- ...a minisztérium emberei egyenlőre nem bukkantak az elkövetők nyomára, de mindent megtesznek az ügy érdekében. Az Első Számú Nemkívánatos Személy célja, egyenlőre ismeretlen. A mágiaügyi miniszter a napokban megerősítette, hogy senkinek nem esett baja, és semmi nem tűnt el. Bűntársait a minisztériumi dolgozók nem tudták azonosítani, mivel Százfűlé-főzetet alkalmaztak.
- Mi történt? - kérdezte hangosan Luna.
- Harryék betörtek a Mágiaügyi Minisztériumba! - kiabálta Neville, és közben úgy vigyorgott, mintha előre hozták volna a karácsonyt.
- Hihetetlen! - harsogta vidoran Anthony.
- Vannak még bátor emberek! - nevetett Ginny.
- Vannak még, akik tesznek valami érdemlegeset! - kiáltottam.
- Tényleg így gondoljátok? - kérdezte egy fagyos hang, nem messze a hátam mögött. Mindenki megdermedt, aztán hátra fordultunk. Piton állt ott, mögötte Amycus Carrow és McGalagony.
Dermedt csend következett. Aztán Seamus hangja ismét megjött.
- Ige, igazgató úr - felelte, szokásunkhoz híven jól megnyomva az utolsó két szót - De maga bizonyára nem így gondolja.
- Persze ezt megértjük - szólalt meg Neville is - Voldemort bizonyára nem örülne, hogyha egy Halálfaló a DS nézeteit hangoztatja...
Hirtelen megint hangzavar lett, de nem olyan, mint az előbb. Carrow és Piton egyszerre csattantak fel, a diákok közül pedig néhányan azért kiabáltak, mert egyet értettek a fiúval, néhányan pedig azért, mert úgy érezték túl messzire ment. A végeredmény az volt, hogy senki szavait nem lehetett érteni.
Aztán a következő percben megint néma csend lett. Kevesen érezték, hogy mi van most, mert nem néztek Piton szemébe. Az most villámokat szórt, és én kezdtem megijedni. Ebből nagyon nagy baj lesz...
- Ötven pont a Griffendéltől Longbottom és Finnigan után is - szólt végül az igazgató. Megint néma csend lett. Azt hittük, minimum büntetőmunkát is kapnak, de végül nem lett semmi. A tanárok sarkon fordultak, és elvonultak. McGalagony még egy másodpercig a tömeget fürkészte, aztán ő is elindult.
- Én a helyetekben azért egy kicsit fékezném magam - morogtam, mikor odaértem Neville és Seamus mellé. - Ne izgulj! - mondta Seamus - Tudjuk, hogy hol a határ...
- Csak épp átlépitek - mutattam rá - Komolyan mondom! Ennek rossz vége lesz, figyeld meg. Attól tartok nincs ennyivel elintézve a dolog....
Megszólalt a csengő, és elvonultunk órára. Eszembe jutott, hogy épp Sötét Varázslatok lesz, és legszívesebben visszafordultam volna. Carrow már a teremben volt. Az utóbbi időben meghúztuk magunkat, de úgy éreztem, hogy most ez nem így lesz. Az osztálytársaim elég ,,lázadós" hangulatban voltak, és ebből még sohasem jöttünk ki jól.
- Üljetek le, már elkezdődött az óra! - parancsolta a tanár (magamban sem akartam soha professzornak hívni - mert nem az). - A mai óra anyaga - itt gonoszan elvigyorodott, amitől görcsbe rándult a gyomrom - A Cruciatus-átok lesz.
Kezdtem komolyan kétségbe esni, és ahogy körülnéztem, azt vettem észre, hogy ezzel nem vagyok egyedül...
- Első lépés az elmélet elsajátítása. Aztán jöhet csak a gyakorlat...
- Gyakorlat? - szakította félbe döbbenten Lavender.
- Igen, a gyakorlat. Nem régiben egyeztettem az igazgató úrral - itt a DS legtöbb tagja megköszörülte a torkát - és beleegyezett, hogy az alanyok az épp büntetésben lévő diákok lesznek.
- De hát az tiltott átok! - fakadt ki Lucie - Nem használhatjuk!
- Csend legyen! - intett Carrow - Azt csináljátok, amit én mondok, ezt már megbeszéltük.
Sokat mondó pillantást váltottunk a griffendélesekkel és hugrabugosokkal. A mardekárosoknak viszont látszólag tetszett az ötlet. Crack és Monstro, Draco Malfoy barátai izgatottan összesúgtak, aztán heherészni kezdtek. Malfoy fészkelődni kezdett, de nem beszélgetett a padtársával, pedig az látszólag nagyon szeretett volna társalogni a témáról.
- A mai óra az elméletről szól, és óra végén párokba osztalak benneteket. Jövő héten pedig a gyakorlat jön.
Magyarázni kezdett az átok eredetéről és használatáról, de nem figyeltem oda. Eltökéltem, hogy én a főbenjáró átkokat soha az életben nem fogom használni. Nem vagyok Halálfaló. Nem süllyedek le a szintjükre.
Végül tíz perccel az óra vége előtt jött a párokba osztás...
- Elsőnek azokat szólítom, akin gyakorolni fognak. Ők ideállnak, és utána a megmaradt diákok kiválaszthatják, hogy kin akarnak gyakorolni.
Összeszorítottam a fogam. Már csak az kéne, hogy valami mardekárost kapjak...!
- Akkor akik ide jönnek - kezdte a tanár - Longbottom....
- Hogy miért találtam ki - morogta a fiú, és kisétált a tábla elé.
- ...Finnigan, Goldstein, Brown, Tailor, Patil....Nem te, a másik...- Parvati is kisétált, Padma pedig aggódva nézett rá - MacMillan, Abbot, Bones, és Boot. A többiek maradnak.
Most az jött, hogy a megmaradtak ,,gyakorlati eszközt"  választottak. Tudtam, hogy a mardekárosokon kívül szinte senki nem használja majd az átkot.
Már csak Malfoy és én maradtunk, a sorban pedig Lucie és Anthony...
- Várjatok! - szólt közbe Carrow - Most én döntök. Malfoy, tiéd Goldstein. Turpiné Tailor lesz.
Lucie fellélegzett, a következő pillanatban pedig megszólalt a csengő.
Menekülésszerűen hagytuk el a termet, és szinte futva érkeztünk a nagyterembe. Közben senki sem szólalt meg. Amikor leültünk az asztalhoz, akkor viszont már mindenkinek megjött a hangja, és kórusban szídni kezdük Carrowt, meg ezt az egész sötét varázslatok marhaságot.
- Persze a mardekárosok mind csak gyakorolnak!
- De hát ez anélkül is elég baj!
- Malfoy biztos nagyon rendes lesz - morogta fogcsikorgatva Anthony.
- És Crack? Vagy például Monstro?
- Na meg Parkingson - dohogott Terry, aki az elviselhetetlen lányt kapta ,,párnak"...
- Annak jó, aki nem mardekáros párt kapott - mondta Lucie - Nekem is szerencsém van...
- Nekem annál kevésbé, meg szerintem a többieknek is. Mert mi nem átkozunk, de Carrow biztos nem fog örülni neki - fejtettem ki a véleményemet. Padma most is csak hallgatott
Este nem volt kedvem leckét írni. Még hét óra sem volt, amikor felvonultam a szobánkba, és elővettem egy pergament. A nagyi minden nap ír, én meg eddig összesen kétszer válaszoltam.
Elővettem egy pennát és tintát, leültem az ágyamra, és elgondolkodtam. Nem akartam mindent megírni, egyrészt mert a DS akciók nem tartoznak senkire, másrészt mert a nagyi tiszta ideg lenne, ha tudná mit művelnek velünk.
Kattant a fürdőszoba ajtó zárja, és én felugrottam ijedtemben. Teljesen abba voltam, hogy egyedül vagyok, és erre nem számítottam. A tinta a padlóra zuhant, ott szét törött, és elárasztotta a földön lévő összes holmit.
Szitkozódva körül néztem, és Padmat pillantottam meg. A lány ijedt tekintettel állt a fürdőszoba ajtajában.
- Ne haragudj - suttogta - Nem akartam rád törni...
Csak egy mordulással feleltem, és kotorászni kezdtem a tintától átázott táskámban a pálcám után. Azt hittem a lány kimegy, de nem. Ott maradt egy helyben, és engem nézett vörös arccal. Kicsit én is zavarba jöttem, de különösebben nem érdekelt, hogy ott van.
Intettem a pálcámmal, mire a tinta eltűnt Épp azon gondolkodtam, hogy nekem kellene elmennem, amikor Padma megint megszólalt.
- Ne haragudj - ismételte szintén suttogva.
Nem tudtam, hogy mire céloz, és hogy nekem mit kellene reagálnom erre. Egy kis ideig rá meredtem, aztán a szekrényemhez léptem, előkotortam egy másik üveg tintát, megfogtam a pergament és a pennát, és elindultam az ajtó felé. Már a kilincsen volt a kezem, amikor...
- Lisa - suttogta Padma - Én... Nem akartalak...nem akartalak...megbántani....
- Mire célzol? - kérdeztem hűvösen.
- Arra...hogy...hogy...
- Még ma kinyögöd? - kérdeztem ingerülten. Én még mindig haragudtam rá.
- Hiányzol - bökte ki.
- És erre mi döbbentett rá? Unatkozol egyedül? - gúnyolódtam - Vagy csak szimplán most, hogy többen szeretnek már érdekellek?
- Nem erről van szó! - fakadt ki kétségbeesetten. - Nem ez a baj!
- Hát akkor? - emeltem fel a hangom - Mi volt a probléma Padma? Vagy nincs is oka, annak, hogy hetekig rám se néztél, aztán meg ok nélkül nekiálltál velem kiabálni?
- Hülye voltam - motyogta.
- Na nem mond - vágtam rá - Észre se vettem. És most? Most mi van?
- Lisa... én....én.. Féltékeny voltam! - kiáltott fel hirtelen.
- Féltékeny...?
- Igen! Folyton Lucieval voltál mindenhol, vele mentél DS akcióra... Azt hittem...Úgy éreztem ő lett a legjobb barátnőd, és én már nem is számítok! Úgy éreztem elvisz téged a rossz irányba, amikor még büntetőmunkára is küldtek titeket!
Döbbenten meredtem a lányra, akinek most könnyes volt a szeme, és könyörögve nézett engem. Ez egyáltalán nem jutott eszembe.
- Miért nem mondtad? - kérdeztem csendesen.
Padma vállat vont. Csak néztük egymást - aztán a következő pillanatban már egymás vállán zokogtunk. Most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzott a lány. Mindig is éreztem, hogy valami nincs rendjén, ürességet éreztem belül.. És most rádöbbentem, hogy az a nagy fekete semmi Padma helye volt. A legjobb barátnőm helye...

Sziasztok!

Köszi, hogy elolvastad! ;)

Milyen lett? 

Várom a kommenteket! :D 

Giger

Ötvennegyedik fejezet

Mikor magamhoz tértem, még mindig sötét volt. Éreztem, hogy remegek, borzasztóan fáztam. Az eső ugyan már elállt, de a szél még mindig tombolt. Lucie mellettem feküdt, falfehéren, remegő tagokkal. Már hajnalodhatott, mert láttam egy világosabb vonalat az égen, de még a csillagok is ott voltak. A felhők java részét elfújta a nagy szél, és az erdő még mindig recsegett-ropogott.
Nagy nehezen feltápászkodtam, és körül néztem. Fogalmam sem volt, hogy merre vagyunk, az erdő ilyen sűrű részén még nem jártam.
A talárom szanaszét szakadt, és tele voltam sebekkel. Most is beleakadtam egy tüskés bokorba, és miközben azon fáradoztam, hogy kiszabadítsam a lábam, emberi hangokat hallottam a hátam mögül. Az első gondolatom az volt, hogy Lucie tért magához, de tévedtem.Anthony és Hannah közeledtek, és közben suttogva beszéltek valamiről.
- Anthony! - kiáltottam - De jó! Már attól féltem valami bajotok lett...
- Mi is aggódtunk - mondta a fiú, és odarohant, hogy megöleljen - Mikor tüzet fogott az a nagy fa mindenki elveszett, és nem tudtuk megkerülni! Hannah azt mondta, ez így nem megy, próbáljunk kitalálni az erdőből, de én nem akartalak itt hagyni titeket...A többieket nem láttad?
- Lucie van itt... De.. Jaj Anthony, nem fogod elhinni mi történt velünk!
- Miért? Mi volt?
- Dementorok! - vágtam rá - Dementorok jelentek meg, és Lucie elájult... Én meg megidéztem a patrónusomat, de nem sikerült rögtön,  és aztán én is össze estem, de addigra hál' Istennek elmentek... Nem olyan rég ébredtem fel, és most meg itt vagytok, de nem tudok mit csinálni! Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, és merre kéne menni, teljesen elvesztünk...!
- Jól van, jól van! - csitított Anthony - Ne izgulj, minden rendben lesz...
- Nem lesz! - szakítottam félbe. Eluralkodott rajtam a kétségbe esés - Lucie borzalmas állapotban van, nézd csak meg! Nem tudjuk hol vannak a többiek, és azt sem, hogy MI hol vagyunk! Itt fogunk szomjan halni, ha csak még előtte fel nem fal valami vadállat!!
- Nyugi! Én is tudom mi a helyzet, de így nem lehet megoldani! - emelte fel a hangját a fiú.
- Ezt sehogy sem lehet megoldani! - vágtam vissza - Vagy neked talán van ötleted?!
- Ne veszekedjetek, ez mindenhova vezet, csak innen ki nem! - szólt közbe Hannah, de nem figyeltünk rá.
- Meg kellene várni a reggelt, és utána...
- Mert nappal már tudni fogod hol vagyunk, mi?!
- Hagyjátok abba!
- Te hagyd abba, ne szólj bele!
- Ha akar akkor beleszól! Nem te parancsolsz neki!
- Mi ütött beléd? Lisa, szerintem beverted a fejed, vagy tudom is én...
- Peersze! Megint én vagyok a hibás!
- Mi az, hogy ,,megint"?
- Fogjátok már be! Idecsaltok valami szörnyeteget, aztán leshetünk!
- NE SZÓLJ BELE! - kiabáltuk kórusban Anthonyval.
Hirtelen csend lett. Mind a hárman elhallgattunk, és kipirult arccal meredtünk egymásra. A nagy csendben ismét hangokat hallottam a hátam mögül. Gyorsan megfordultam, és láttam, hogy Agyar közelít, Hagrid kutyája.
Az állat, mikor meglátott minket közelebb jött, és szimatolni kezdte a szakadt talárunkat. Egy kicsit csalódott voltam, és a többiek arcán is ezt láttam. Már belül örültem neki, hogy esetleg Hagrid az, és kivisz minket az erdőből. Aztán belém hasított a felismerés, és felragyogott az arcom.
- Agyar.. Agyar kitalál innen! - lelkendeztem - Emlékeztek? Hagrid mondta, hogy ő mindig kitalál a Tiltott Rengetegből! Csak követnünk kell! Meg vagyunk mentve!
Egymásra néztünk, és elnevettük magunkat. Aztán kicsit zavarba jöttem, és ezzel látszólag Anthony és Hannah is így volt.
- Figyeljetek... - kezdtem, de Anthony félbeszakított.
- Nem, hagyd csak... Én...
- Semmi - motyogtam.
- Hagyjuk - tette hozzá Hannah.
Még egy kis ideig zavartan néztük a lábunkat, aztán elindultunk összeszedni Luciet. A lány most sem volt jobb állapotban. Teljesen átfagyott, és borzasztóan sápadt volt. Megpróbáltuk felébreszteni, de semmi haszna nem volt. Végül lebegtető bűbájjal emeltük fel, és Anthony kormányozta maga előtt. Agyar, mintha csak kitalálta volna, hogy mit akarunk, megragadta a talárom ujját, és húzni kezdett. Közben már kisütött a nap, és a szél se fújt annyira.
Körülbelül egy óra megterhelő erdőjárás után ritkulni kezdtek a fák. Aztán Agyar egyszer csak elengedett, és előre sietett. Mi is gyorsítottunk a tempón, és egy perc elteltével már ki is értünk.
Senki nem volt a környéken. Hagrid kunyhójának nyitva volt az ajtaja, de ő nem volt ott. Hirtelen félni kezdtem. A többiek talán még nem tértek vissza...?
Összenéztem a barátaimmal. Ugyan azt a tanácstalanságot és rémületet láttam az arcukon, amit én is éreztem.
- Luciet - szóltam rekedten - fel kellene vinni...Át...átfázott...
- Menjünk.
Elindultunk a kastélyba. Hannah és én megálltunk az előcsarnokba (ahol még mindig ott röpködtek a tűzijátékok) Anthony pedig felszaladt a gyengélkedőre, maga előtt kormányozva Luciet. Magától értetődő volt, hogy nem megyünk fel a szobánkba, mintha mi sem történt volna, hanem elő kell kerítenünk a többieket.
Fel-alá járkálva vártunk, és körülbelül tíz perc múlva Anthony is vissza jött.
- Minden rendben - lihegte - Madame Pomfrey azt mondta, ma ott kell maradnia, de nincs komoly baja.
- A többiekről nem tud?
 Anthony szomorúan megrázta a fejét. Csalódottan elindultunk vissza a parkba. A pokolba is inkább kívánkoztam, de hát lehetett mi tenni?
Már majdnem elértük az első fát, amikor nagy örömömre emberi hangokat hallottam.
- Neville! Samus!
- Lisa? Istenem! Hagrid! Életben vannak!- a kiabálás Neville szájából hangzott el. Nem sokkal késöbb meg is jelentek, és nagy örömükben még át is öleltek minket.
- Megvagytok! - lelkendezett Hagrid - Szent szalamandra, már azt hittem végetek!
- Mi is - vigyorgott Hannah.
- Gyertek, fel kell mennünk a kastélyba... Várjatok.. Lucie hol van?
Gyorsan beszámoltunk róla, hogy mi történt, miután szétváltunk. Ők is elmesélték, hogy visszataláltak, és bent aludtak a vadőr kunyhóba, aztán hajnalban elindultak megkeresni minket.
Végül felvonultunk a kastélyba, és mindenki elment a saját körletébe. Ezzel is letudtunk egy kalandot....Bár a tűzijátékozás kellemesebb volt... És délután DS, ahol készülhetünk a következőre...
Este Lucie nélkül kellett elmennem a Szükség Szobájába. Ginny fontos témákról beszélt, és nekem is volt egy ötletem. Bár ezt akkor is meg akartam tenni, ha a DS nem áll mellém.
- Sziasztok! - mosolyogtam, mikor beléptem a Szobába.
- Szia! Jól vagy?
- Remekül...
Megvártuk amíg minden tag beér. Még Padma is eljött, amin csodálkoztam. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy gyakran pillant felém, és amikor észrevette, hogy vissza nézek, gyorsan elfordult. Nem értettem mi van.
- Kezdjük a következő akcióval - fogott bele Neville - Egy egyszerű falfirkálásra gondoltunk, három ponton. Az egyik az előcsarnok. Aztán az igazgatói szoba melletti fal, és a Mardekár klubhelyiségéhez vezető folyosó.
- A szöveg annyi, hogy Éljen a Főnix Rendje! - vette át a szót Ginny - Már meg is rendeltem Fredéktől a festéket. Lemoshatatlan.
- Szuper! - vigyorgott Seamus.
- Remek ötlet - bólogattam.
- De most több ember kellene - mondta Luna - Négy minden falhoz, hogy gyorsan végezzünk. Ki jönne?
Azonnal fellendítettem a kezem. Rajtam kívül még körülbelül tíz ember is.
- Rendben. Akkor Neville, Seamus, Hannah és Michael a Mardekárosoknál - írta fel Ginny - Luna, Padma, Parvati és Terry az igazgatóihoz, Lisa, Anthony és én az előcsarnokba...De oda kéne még legalább egy ember...
- Majd Lucie biztos jön - mondtam - Csak most nem tudott jönni...
- Értem. Akkor meg is vagyunk. A következő.. Hagrid szólt nekünk, hogy ,,bulit" rendez a kunyhójában, és szeretettel vár minden DS tagot. Valamit mutatni akar nekünk, de azt nem mondta, hogy mit.
Ki jön?
Elég sokan jelentkeztek, köztük én is. Ginny ezt is felírta, aztán már indulni akartunk, de én még mondani akartam valamit.
- Várjatok! - kiáltottam - Nekem lenn egy ötletem!
Megvártam amíg vissza ülnek és elcsendesednek, és csak akkor folytattam.
- Szóval.. Ginny mondta még év elején, hogy Dumbledore Harryre hagyta Griffendél karját, de nem is tudják hogy hol van. Mi meg láttuk, hogy Pitonnál van, az igazgatói szobában... Arra gondoltam..Hogy megszerezhetnénk! Elvégre az nem Pitoné, és Dumbledore nem hiszem, hogy ok nélkül akarta, hogy Harryé legyen.
- Szóval lopjuk el? - kérdezett rá Neville.
- Igen! - jelentettem ki - Mit szóltok?
Igenlő moraj futott végig a jelenlévőkön.. Még megegyeztünk, hogy a következő találkozón megbeszéljük az akció időpontját, és hogy jövő pénteken megyünk falra festeni, aztán szétváltunk.

Sziasztok!

Ígértem fejezeteket, az egyik már itt is van! :D

Remélem tetszik, várom a kommenteket! :)

Giger