Prológus

Lisa Turpin a nevem és negyedik évemet kezdem a Roxfortban. Az apám mugli anya pedig kvibli.. Én metamorf-mágus vagyok, ami miatt mesziről kiabált, hogy van bennem mágia. Anya nagyon örült neki, apa viszont elhagyott minket, még hat éves koromban. Valahogy sosem kedvelte a mágiát és anya akkor mondta neki, hogy én bizony varázsló iskolába fogok járni. Ez valószínüleg már sok volt neki, és azóta sem láttam. Anya sokat mesélt a varázsvilágról, és nekem nagyon tetszett. Elmondta, hogy amikor születtem Ő Akit Nem Nevezünk Nevén hatalmon volt, és megkeserítette mindenki életét, és hogy hála Harry Potternek egy éves koromban eltünt.
Aztán tizenegy éves lettem, és felvettek a Roxfortba. Nagyon izgatott voltam, és ezt csak tetézte amikor megláttam Harry Pottert a gólyák között. Akkor ficánkolni kezdett a gyomrom, de még nem tudtam mit jelent ez. Beosztottak a Hóllóhátba, és életre szóló barátságot kötöttem Padma Patillal. Ahogy teltek a hónapok egyre jobban éreztem magam, és rájöttem, miért liftezik a gyomrom, ha meglátom Harry Pottert : Szerelmes lettem. Ezt Padmának is elmondtam, aki együtt érző volt, de a mai napig azt mondja, hogy ne reménykedjek. Ez csak egy vágy.
A másik jó barátom Anthony Goldstein volt. Neki erről a bizonyos ,,vágy"-ról sosem beszéltem. Nagyon szerettem, mert mindig megnevettetett, de Padma valahogy nem kedvelte, ahogy Anthony sem őt. De ez így volt rendjén, és nem is gondolkodtam rajta, hogy ők valaha is jóban lesznek.
A legtöbb ember semmibe vett, nem törődött velem. Talán az is számított, hogy én is mindig a háttérbe vonultam, de hát ez így volt rendjén. Az évfolyamtársaim ha esetleg szóba hoztak csak úgy emlegettek : a színes hajú. Ezért nem mondtam soha semmit, hisz tényleg gyakran változtattam a hajam színét, de rendszerint pirosas színű és hosszú volt. Ha már a külsőmnél tartunk, azt nem könnyű meghatározni, mert mindig más, de általában fekete a szemem, kicsit alacsony vagyok és karcsú.
A magatartásommal sosem volt baj és jó tanuló vagyok. Imádok a Roxfortba járni, de az a bizonyos vágy még most tizennégy éves koromban is megvan. Padma mondta már, hogy felejtsem el, ez nem lehetséges, hisz észre sem vesz... De az érzéseknek nem lehet parancsolni. Hermione Granger volt az egyetlen a híres-neves trióból aki néha szóba állt velem. Kedveltem, de tudtam, hogy nem vagyok fontos neki. Pedig néha megfordult a fejemben, hogy ha barátok lennén, közelebb kerülhetnék Harry Potterhez is...

Aztán hogy mi történik ezután? Kiderül!

Csak annyit szeretnék mondani, hogy a történet nem feltétlenül követi a könyv eseményeit, lesznek ferdítések. Köszi, hogy olvasol! :)

Giger