Negyvennyolcadik fejezet

A nyári szünet borzalmasan rossz volt. Kaptam egy levelet Harrytől, aminek még az elején örültem is, de utána azt kívántam, bár soha ne írt volna.
A levélben ugyanis az állt, hogy Voldemort átvette a hatalmat. Erre mondjuk magamtól is rájöhettem volna, a Reggeli Próféta legújabb cikkeiből. Ezek főleg a Roxfortról szóltak, és a mugliivadékok ellenőrzéséről.
Kiderült, hogy most már minden mágusnak muszáj a Roxfortba járni, és például Piton lesz az igazgató.
A nagyival egy hosszú beszélgetés folyamán megegyeztünk, hogy amint befejeztem az iskolát magamhoz veszem Katiet. Beismerte, hogy ő már valóban idős ehhez. Azzal persze tisztában voltam, hogy nehéz dolgom lesz, de azt is tudtam, hogy képes vagyok rá.
Kicsit izgultam, mert nem tudtam, hogy vajon a mágusokból lett vérfarkasokat ellenőrzik-e ( mert hogy a muglikat igen ). De levél nem jött, szóval nem sokat foglalkoztam a gondolattal.
Aztán eljött a szeptember elseje. Egyedül mentem le a kilenc és háromnegyedik vágányra, miután százszor is megígértem, hogy vigyázok magamra, és hogy a téli szünetben haza jövök.
- Jaj, de jó! - sóhajtott Anthony, mikor meglátott a pályaudvaron - Nagyon hiányoztál...
- Te is - motyogtam, és még szorosabban öleltem. - Padmat nem láttad?
- De, már fent van a vonaton. Én leszaladtam megnézni, hogy megjöttél-e.
- De neked nem kéne a prefektusi kocsiban ülni? - kérdeztem.
- Ja az - legyintett Anthony - Eltörölték az egészet.
- Na ne! Most komolyan?
- Igen, de nem tudom mi lesz. Ha Pitont nevezték ki igazgatónak, az már régen rossz. És kíváncsi vagyok ki lesz az új sötét varázslatok kivédése tanárunk. Azt is írták, hogy kötelező lesz a mugliismeret.
- Még jó, hogy negyedikben adtam le - morogtam - De azt is írták, hogy eltűnt a mugliismeret tanár.. Akkor ki fogja tanítani? Még azt is eltudom képzelni, hogy a nyakunkba sóznak még egy halálfalót Piton mellé.
- Ha igen, akkor sem tehetünk semmit - mondta bosszúsan Anthony - Teljesen tönkre teszik a sulit, legszívesebben vissza se jöttem volna, de hát kötelező.
- Ne mondj ilyet - motyogtam - Fontos az iskola...
- De nem így - hangzott egy gúnyos közbeszólás a hátunk mögül. Ginny volt az, Neville és Luna társaságában.  - Sziasztok. Milyen volt a nyár?
- Rosszabb, mint szokott, de elviselhető - felelte Anthony - És nektek?
- Elment - mondta Ginny - Ronék már nyár közepén felszívódtak otthonról. A bátyám esküvőjén ránk törtek a Halálfalók, és ők meg elmenekültek. Azóta csak egyszer kaptunk hírt róluk.
- És? - kérdeztem - Minden rendben?
- Igen, jól vannak.
- És veletek mi van? - fordultam Nevillehez és Lunához - Minden oké?
- Mondhatjuk - felelte Neville.
- Majdnem teljesen - mondta derűsen Luna - Ez is érdekes év lesz. Neville kitalált valamit....
- Előbb szálljunk fel! - szólt közbe az említett - Majd elmondom...
Már épp felhangzott az indulást jelző sípszó, úgyhogy felsiettünk a vonatra. Padma éppen szembe jött, mikor lassan indulni kezdtünk.
- De jó, végre megvagytok! - sóhajtott, és átölelt - Néztelek titeket minden fülkében, már féltem, hogy lekésitek a vonatot... - hadarta - Na, milyen volt a nyár?
- Rövid vagy hosszú választ szeretnél? - kérdeztem.
- Hosszút...
- Borzalmas - vágtam rá.
- Mi lett volna a hosszú válasz? - nevetett Ginny.
- Rossz - feleltem szintén nevetve.
Kerestünk egy üres fülkét, és bepakoltuk a holminkat, aztán mi is leültünk. Egy darabig csendben voltunk, aztán Neville épp belekezdett volna a terve részletezésébe, amikor lassítani kezdett a vonat.
- Mi ez? - pattant fel Luna - Nem lehetünk ott, még félúton sem járunk.
- Valami mozog... Ott elöl.. - morogta Anthony.
- Felszállnak a vonatra - jelentett Neville.
Nem sokkal később kinyílt a kupé ajtaja, és egy csuklyás alak lépett be.... Halálfaló volt...
Lassan, lekicsinylő pillantással végigmérte a társaságot, aztán a kezében tartott jegyzetkönyvben kutatott.
- Nevetek? - vetette oda.
- Miért kérdezi? - kérdezett vissza Ginny. Ezt eleresztette a füle mellett.
- Padma Patil - törte meg a csendet barátnőm.
- Luna Lovegood
- Neville Longbottom
- Anthony Goldstein
- Lisa Turpin
Ginny csak hallgatott, és gyűlölködő tekintettel méregette a férfit. Kínos csönd következett. Se a Halálfaló, se Ginny nem szólalt meg, mi pedig csak meredtünk magunk elé.
- Neved?
- Miért érdekli?! - ismételte emelt hangon Ginny.
- Ne csináld - suttogta Neville. Ginny nem felelt.
- Ginny Weasley - vágtam rá végül. A csuklyás rám nézett, ellenőrzött valamit a papírján, aztán se szó se beszéd kifordult a fülkéből.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte csendesen Luna.
- Neville, mond el a terved - vágta rá a lány, de nem válaszolta meg a kérdést.
- Hát... - kezdte az említett - Tudjátok... Tudjátok, hogy Voldemort átvette a hatalmat, még a suli felett is. Elképzelhető, hogy Piton mellé még küld ránk pár Halálfalót, és valami fekete mágia iskolát csinál, vagy tudom is én... A lényeg, hogy ezt nem hagyhatjuk. És erről jutott eszembe, hogy talán újra lehetne szervezni a DS-t. Persze, csak ha ti is benne vagytok - tette hozzá.
Nem feleltünk, és a téma így el is szállt. Nem tudtam, hogy mit akarok. Volt egy amolyan ,, minden menni fog, és majd kiderülnek a dolgok" hozzáállásom.
A Roxfortban lényegesen sokat változott a hangulat. Minden arcról le lehetett olvasni a félelmet, és mintha a beszélgetések halkabbak lettek volna. Csak néha csengett fel nevetés, de az inkább gúnyos volt, vagy épp hisztérikus, de semmiképpen sem vidám. 
Néma csendben vonultunk az asztalunkhoz, és a vacsora kezdetéig meg sem szólaltunk.A beosztás is gyors volt, és senki sem tapsolt. Végig Piton beszédét vártuk - de egyben tartottunk is attól. Végül elérkezett a pillanat; az újonnan kinevezett igazgató felállt.
- Üdvözlök minden diákot az iskolában. - kezdte ridegen - Meglehetősen sok változás történt a házirendben, ezeket a klubhelyiségetekben elolvashatjátok. A sötét varázslatok kivédése tantárgyat eltöröltük, helyébe lép a sötét varázslatok, amelyet mostantól Amycus Carrow professzor fog tanítani. Nővére Alecto Carrow tanárnő a mugliismeret oktatását veszi át. Ez a tantárgy mostantól mindenkinek kötelező.
Ezzel be is fejezte mondanivalóját, és intett, hogy mehetünk lefeküdni.
A szokásos zsibongás elmaradt, csupán a padlón sikló székek zaja törte meg a dermedt csendet. A klubhelyiségben szólaltunk meg először. Utunk a faliújsághoz vezetett, és olvasni kezdtük az új rendeleteket.
- Tiszta Umbridge - motyogta Anthony, miután végigfutotta a harminc tételből álló listát - Diákcsoportokat alkotni tilos...Hírverőt vásárolni tilos....A tanárok csak a tantárgyukhoz kapcsolódó információkat közölhetnek... Jézusom! Messzebbre is megy...
- Megengedett a testi fenyítés? - ráncolta a homlokát Padma - Végül is Umbridge is csinálta...
- Menjünk lefeküdni! - jelentettem ki - Nem akarok ezzel foglalkozni, gyertek már!
Barátaim meredt szemmel követtek. Mielőtt elváltak útjaink megcsókoltam Anthonyt ( Padma tüntetően elfordult ) aztán felvonultunk. Gyorsan pizsamát vettünk, és bebújtunk az ágyba. Már épp le akartam kapcsolni a lámpát, amikor egy göndör, világosszőke hajú lány nyitott be az ajtón.
- Bocsánat - kezdte tétován - Itt vannak a hetedéves Hollóhátas lányok?
- Igen - feleltem - Ki vagy? - kicsit talán barátságtalan voltam, de nagyon meglepődtem.
- Én... Lucie vagyok. Lucie Tailor...
- Szia Lucie - pattantam ki az ágyból - Miért vagy itt?
- Magántanuló voltam - mondta, most már kicsit bátrabban - De az új rendelet miatt ide kell járnom.
- Áh, már értem - bólintottam - Nos, és Lisa Turpin vagyok, ő meg a barátnőm, Padma Patil.
- Örvendek - mosolygott - Nagyon szép hely. Nem gondoltam volna, hogy iskola.
- Hát igen...
Ezután nem igazán beszéltünk. Újra bebújtam az ágyba, közben Lucie kipakolt, és felvette a pizsamáját. Egy darabig csak meredtem a mennyezetre, aztán kibukott belőlem valami.
- Neville mellett vagyok - jelentettem ki.
- Tessék? - pislogott Padma.
- Neville mellett vagyok - ismételtem - Előre látom, hogy borzalmas, amit velünk művelni fognak, és ezt nem hagyhatjuk. Újra fogjuk szervezni a DS-t!
És választ sem várva visszadöltem a párnámra, és a következő percben már el is aludtam.

Sziasztok! :)

Nos, köszi, hogy elolvastad! :)

Remélem tetszett, most jön csak a java. 

Kész van a prológus és a desing, úgyhogy hozom a linket:

http://akirolhalgatnak-giger.blogspot.hu/

Remélem tetszeni fog, de csak ha ennek a 

történetnek vége, akkor kezdem. :)

Giger :)

Negyvenhetedik fejezet

Mikor magamhoz tértem még mindig a folyosón feküdtem. Kicsit homályosan láttam, de így is ki tudtam venni a felém hajoló Luna és Hermione arcát.
- Jól vagy? - kérdezte Luna.
- Voltam már jobban is - morogtam, és ülő helyzetbe tornáztam magam. A lányok látszólag jól voltak, eltekintve attól, hogy Hermiónénak vérzett a szája, Lunának pedig egy monokli éktelenkedett a bal szeme körül.
Velem már nem ez volt a helyzet. Éreztem, hogy borzalmasan fáj a fejem, és mikor hátranyúltam véres lett a kezem.
- Várj, hadd nézzem meg - szólt Hermione, és szemlélni kezdte a sebemet - Annyira nem vészes - állapította meg, de némi aggodalom is csengett a hangjában - El kellene mennünk a gyengélkedőre....
- A többiek? - kérdeztem, miközben a falba kapaszkodva feltápászkodtam.
- A gyengélkedőben vannak - jelentette Luna - Ők küldtek le értetek.
- És senki sem sérült meg? - kérdezte Hermione.
- Hát... Neville nincs túl jól, de fel fog épülni....Ron egyik bátyja pedig...Megsérült.
Nem tudtunk túl gyorsan haladni, mert én még mindig szédültem, és ilyenkor a két lánynak kellett támogatnia.
Végül megérkeztünk, és bekopogtunk az ajtón.
- Istenem, de jó, hogy megvagytok! - sóhajtott Madam Pomfrey, mikor meglátott minket - Jézusom Lisa, te vérzel! Gyere, ellátom a sebedet....
Meglehetősen sok ember gyűlt össze a helyiségben. Ott volt Ron, Lupin professzor, és még egy csomó ember akiket nem ismertem.
Egy vörös hajú fiatalember ott feküdt az egyik ágyon, amellett, ami mellé a javasasszony leültetett engem. Feltehetőleg ő volt Ron bátyja, de nagyon rossz állapotban volt. Azt azonnal meg tudtam állapítani, hogy vérfarkas támadta meg.... De hát nincs is telihold...
- Lisa - suttogta Hermione, és odaült mellém - Ő Bill - mutatott a vörös hajúra - Ron szülei... Ő pedig Tonks. Ott Mrs Weasley mellett, ő...
- Fleur. Tudom, felismertem.
- Igen. Nem tudom merre lehetnek. Mármint Harry és Ginny... Meg aztán Dumbledore...
Akkor kinyílt az ajtó, és megjelent Ginny, Harry, és alig egy másodperc múlva McGalagony.
Ginny mintha sírt volna... És mikor ránéztem a másik kettő érkezőre... Mintha az ő szemük is könnyes lett volna.....
Amit mondtak, abból csak a lényeg jutott el az agyamig. Dumbledore meghalt... Piton megölte...
Mikor ezt kimondták, mintha összeomlott volna a világ. Lupin a tenyerébe temette arcát, Ron édesanyja, Tonks és Hermione sírva fakadtak, és én is könnyekben törtem ki.
Dumbledore volt az egyetlen ember, akitől Voldemort valaha is tartott. Ha ő nincs, akkor mi lesz velünk? Mi lesz a Roxforttal?
A továbbiakból csak annyit érzékeltem, hogy Harry és McGalagony kimentek, és a legtöbben távoztak.
- Te itt maradsz éjszakára - jelentette ki Mdam Pomfrey remegő hangon.
- Nem - mondtam - Nincs semmi bajom.
A javasasszony rendes körülmények között ragaszkodott volna hozzá, hogy maradjak, de most csak bevonult a szobájába, én pedig elindultam a hálókörletembe.
- Mi történt? - szegezte nekem a kérdést Anthony, amint felértem a klubhelyiségbe.
- Dumbledore... Meghalt - suttogtam, és lehuppantam az ölébe.
- Micsoda?! - kiáltott fel Padma. Egér, a macskám az ölében feküdt, de a lány megfeledkezett róla és felpattant. A macska lehuppant a földre, és sértődötten elvonult.
Így hát be kellett számolnom az egész estéről - pedig cseppet sem vágytam rá, hogy újra felidézzem az egészet.
- Mi lesz így? - tettem fel a kérdést, mikor befejeztem a történetet - A Roxforttal? Velünk?
- Majd csak megoldjuk valahogy - mondta Anthony, és magához szorított - Ne aggódj...
- Miért ne?
- Mert minden meg lesz oldva. Nem kell pánikolni...
Másnap reggel McGalagony kijelentette, hogy két nap múlva lesz az igazgató temetése, amin minden tanuló részt vehet, és utána indul a Roxfort Expresz.
- Azért jó, hogy a diákok rész vehetnek a temetésen - mondtam reggeli után - Mi is elbúcsúzhatunk tőle...
A maradék két napban nem volt tanítás, és a vizsgák is elmaradtak. Leginkább a parkban, vagy a klubhelyiségben ücsörögtem barátaim társaságában, és vártunk.
Abban biztos voltam, hogy következő évben vissza fogok jönni az iskolába. Most a nagyihoz készültem, de ezen is gondolkodtam már. A nagyi nagyon öreg, és biztos nagy teher neki egy fél éves kisbaba felnevelése. Eltökéltem, hogy bár fiatal vagyok, amint befejeztem az iskolát átveszem Katiet, és én fogok vigyázni rá. Kiderült, hogy anya szép pénzt hagyott rám, és ott volt a régi lakásunk is. Majd csak megoldom valahogy, gondoltam.
A temetés gyönyörű, és egyben szörnyű is volt. Felháborított például egyes emberek megjelenése, de nagyobb tiszteletet a volt igazgató nem is kaphatott volna. Végigsírtam az egészet, és a vonaton is borzalmas hangulatom volt.
- Nézzétek - szólt Luna, mikor a haza felé tartó szerelvényen ültünk. Együtt voltunk egy fülkében, igaz alig fértünk el ( én például Anthony ölébe tudtam csak leülni ) - Lehetne rosszabb is.
- Ennél? - morogta Ron.
- Igen. Mi még élünk, és harcolni fogunk - vágta rá Ginny - Nem adjuk fel!
- De milyen lesz ezután a Roxfort? - tette fel a kérdést Neville.
- Talán Tudjukki irányítása alá kerül - találgatott Padma.
- De még nem vette át a hatalmat - érveltem - Talán működik tovább, és McGalagony lesz az igazgató.
- Bár lenne olyan szerencsétek - sóhajtott Harry.
- Miért csak nekünk? - kérdezte csodálkozva Luna.
- Ron, Hermione és én nem jövünk vissza - motyogta Harry - Dumbledore... Adott egy feladatot.
- Mit? - kérdeztük egyszerre négyen.
- Azt... Nem mondhatom meg....
Nem piszkáltuk tovább a témát. Félúton beborult, és mikor megérkeztünk már szakadt az eső.
- Katie! - kiáltottam, mikor leszálltunk a vonatról - Istenem, de jó!
Odaszaladtam, és átöleltem a nagyit, aztán a kezembe vettem a húgomat, aki rám nevetett.
A nagymama ősz boszorkány volt, és rendszerint bordó talárt viselt, fekete süveggel kiegészítve.
- Jó éved volt? - kérdezte.
- Nem mondanám - motyogtam - De lehetett volna rosszabb is.
- Lisa! - intett nekem Anthony. Szóltam a nyginak, hogy mindjárt jövök, és oda szaladtam. - Majd írj nyáron... Akár minden nap. Tudni akarom, hogy minden rendben van-e.
- Jól van - mosolyogtam - De te is írj!
- Ígérem - mondta, és megcsókolt. A háta mögött láttam, hogy a nagymama mosolyogva csóválja a fejét.
Mikor elengedtük egymást Padma rohant oda, és a nyakunkba ugrott.
- Írjatok! - figyelmeztetett minket.
- Rendben.
- Számíthatsz rám!
- Remélem is. - vigyorgott - Szia Lisa - most csak engem ölelt át, de jó szorosan.
- Sziasztok - suttogtam, és elindultam a családom felé - Ősszel találkozunk!
Hoppanáltunk a nagymama házába.
Érdekes volt itt berendezkedni, de nem is kellett hosszú távra....

Sziasztok!

Ezzel lezárulnak a hatodik könyv eseményei.

Nem tusom, mikor írok legközelebb, ez majd kiderül.

Már régen tervezgetem, de csak most 

döntöttem el, hogy írok is nektek ezzel kapcsolatban.

Szóval, ezután, ha befejeztem a storyt, 

akkor kezdenék egy másikat, ami szintén HP 

Fanfiction lenne.

Csak szeretném megkérdezni, hogy

érdekel-e titeket? 

Ha igen, akkor írjatok, és majd ha fent lesz a 

prológus, akkor megosztom a linket. 

Giger :)

Blogverseny 2. :)

Sziasztok, kedves olvasóim! :)
Az a helyzet, hogy megint meghívtak egy blogversenyre, ahol két kategóriában jelentkeztem. Remélem lesz némi sikerem. :)
Ki kell raknom ezt a képet, szóval ezért van a poszt. :)
Ha egyel vissza léptek, ott találjátok a legújabb fejezetet, ami ma került fel a blogra. Remélem tetszik majd, jó olvasást!
Ha valaki olva, azt arra kérem iratkozzon fel, amennyiben ezt még nem tette meg. Köszi!
Giger

Negyvenhatodik fejezet

Egy ideig eseménytelenül teltek a napok. Dumbledore egyszer behívott az irodájába, és elmondta, hogy tőle bármikor kérhetek segítséget, ha egyedül érzem magam. Azt is mondta, hogy támaszkodjak a barátaimra, és soha nem érezzem magam egyedül, mert itt a Roxfortban mindig lesz olyan, aki szeret.
Nagyon jól estek ezek a szavak. Kezdtem kiheverni a sokkot, bár a bosszúszomjam nem apadt el, sőt, egyre erősödött. Barátaimat java részt békén hagytam a témával. Padma az elején sokszor kért, hogy beszéljek neki, mert az jót tesz, de mivel a holtpontról már kilendültem, nem piszkálta a dolgot.
Aztán történt valami...
Egyik este vacsorából igyekeztem felfelé, amikor szembe találtam magam a lefelé rohanó Hermionéval. A lány meglehetősen ijedt arcot vágott.
- Hermione! - kiáltottam rá - Mi a baj?
- Gyere! - intett lihegve a lány, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.
- De mi a....?
- Majd elmondom útközben. Siess!
Így hát sarkon fordultam, és rohanni kezdtem a lány mellett. Leszaladtunk egy hosszabb lépcsósoron, aztán felzárkóztam Hermione mellet, és ő magyarázni kezdett.
- Dumlbledore elment Harryvel az iskolából, de Malfoy készül valamire - lihegte - Itt balra...
- De hol? Vagy egyáltalán mire?
- Nem tudom, de biztos nem jóra, és az biztos, hogy a Szükség Szobájában. Harry úgy gondolja, hogy Piton keze is benn van a dologban. Várj, a másik oldalon van egy rövidebb út, egyenesen az előcsarnokba...
- És mi hova megyünk? - ziháltam.
- Piton szobájához őrködni. Ginny és Ron felmentek a Szükség Szobájához, ide meg majd jön Luna. Elméletileg Neville is felmegy, de vele nem tudtam beszélni.
Szinte azon nyomban feltárult egy falikárpit mögé rejtett folyosó, és Luna rontott ki belőle.
- Itt vagyok - szólt lihegve - Összefutottam Nevile-lel, fölment Ronékhoz.
- Rendben. Várjatok egy kicsit... - Hermione előhalászott egy parányi fiolát a zsebéből, ami a harmadáig volt valami aranyló folyadékkal. - Tessék, felezzétek el. Szerencselé - tette hozzá, mikor elkapta a kérdő pillantásomat.
- És te?
- Én már ittam - szólt, szúró oldalát szorongatva.
- Mi a terv? - kérdezte Luna.
- Lemegyünk őrködni Piton szobájához, és üzenünk az érmékkel, ha elmegy valahova. - jött a felelet Hermiónétól.
Mikor megittuk a Félix Felicist, futni kezdtünk a pincelépcsőn, és meg sem álltunk Piton dolgozószobájáig, ahol olyan sokat voltam már, amikor a bájitalt tanultam.
Feszülten figyeltünk, és én közben a gondolataimba mélyedtem.
Miért lenne Piton gonosz? Jó persze, csinált már dolgokat, de mégis...Mégis Dumbledore embere. Sok időt töltöttem vele az átváltozásom következtében, és rendes embernek ítéltem meg. Bár az utóbbi időben többször is bebizonyosodott, hogy nem vagyok kimondottan jó emberismerő...
Hirtelen mozgás támadhatott odabent, mert dörömbölés hallatszott, aztán egy tompa puffanás, és végül feltárult az ajtó.
- Mit kerestek ti itt? - nézett ránk Piton, majd választ sem várva folytatta - Valami gond van odafent, el kell mennem. Flitwick professzor rosszul lett, menjetek be ápolni, valaki pedig szóljon Madam Pomfreynek, aztán térjetek vissza a körletetekbe - parancsolta, majd elrohant a pincelépcső felé.
Pár másodpercig döbbenten meredtünk egymásra, aztán beléptünk az ajtón. A hirtelen látványtól felsikkantottam, aztán a szám elé kaptam a kezem. Flitwick látszólag elájult, és Piton asztala előtt hevert.
- Na jó - rázta meg magát Hermione - Lisa, felmész a gyengélkedőre? Mi addig itt maradnánk...
- Persze - bólintottam, majd kifordultam az ajtón, és újra futásnak eredtem.
Ki a pincéből, át az előcsarnokon, fel a márványlépcsőn, végig jó pár rejtett folyosón....
Futottam ahogy bírtam, és öt perccel később zihálva lefékeztem a gyengélkedő előtt. Be sem kopogtam, csak kinyitottam az ajtót.
- Madam Pomfrey!- kiáltottam.
- Mi a baj? - sietett ki a szobájából a javasasszony.
- Flitwick professzor... Elájult....lent....Pitonnál.... - ziháltam.
- Menjünk.
Így hát megint futhattam - igaz, kicsit lassabban, mert a javasasszony nem tudott olyan gyorsan rohanni, mint én.
- Itt vagyunk - nyitottam be az ajtón, néhány perccel később.
- Hadd lássam - sietett be mellettem Madam Pomfrey, és vizsgálgatni kezdte a professzort.- Jól van...Lányok, innentől átveszem. Köszönöm a segítséget, menjetek vissza a körletetekbe.
- Rendben...
Kisiettünk az ajtón, de eszünk ágában sem volt elmenni lefeküdni. A Szükség Szobája felé vettük az irányt, hogy megkeressük a többieket. Csak most tudatosult bennünk, hogy nem feltétlenül az történt, amit Piton mondott...
Mikor megérkeztünk a kijelölt folyosóra, hirtelen elsötétült a világ. Akármivel próbálkoztunk nem sikerült, se Lumos bűbáj, se semmi.
- Perui instant sötétségpor - suttogtam - Én is kaptam már ilyet...
- Nincs itt senki! - fakadt ki dühösen Hermione - Már régen elmentek innen!
- Gyertek - szólt Luna - Le két emelettel. Neville üzent...
- Futás! - kiáltottam.
Mikor leértünk nem kellett körülnézni, hogy megtaláljuk a többieket.
Halálfalók.
Ron, Ginny, Neville, McGalagony és a Főnix Rendje álarcos Halálfalókkal viaskodtak. Gondolkodás nélkül bevetettük magunkat közéjük, előrántott pálcával.
- Stupor! - kiáltottam, és el is találtam az egyik álarcost, aki erre előre bukott. Aztán a következő pillanatban egy zöld fénycsóva suhant el mellettem, alig egy ceniméterre...
- Lisa! Vigyázz! - kiabált Ginny.
- Crucio! - hallottam a hátam mögül, de még épp időben ugrottam félre.
- Capitulatus! - Ismét célba találtam, és a Halálfaló kezéből kirepült a pálca. Intettem egyet az enyémmel, mire abból vörös fénycsóva tört elő, és az álarcos hanyatt dőlt a kőpadlón.
Hirtelen Piton rohant át előttünk, és a csillagvizsgáló torony felé vette az irányt. Mi folytattuk a harcot.
Egy szőke Halálfaló kilőtt egy csomó átkot, és azok pattogni kezdtek a falak, a plafon és a padló között.
Nehéz volt még ezek elöl is elugrani, de legalább mindenki abbahagyta a harcot, és sokan menekülőre fogták a dolgot. Az egyik pattogó átok a gazdáját találta el, aki azon nyomban meg is halt.....
- Gyerünk! - harsant Piton kiáltása. Mögötte Malfoy haladt, ijedt arccal. A Halálfalók követték őket.
Egy másodperc se telt bele, megjelent Harry, és kirohant a holdfényes parkba.
- Harry! - kiáltottak többen is, de ő oda se nézett.
Némán bámultam utána. Láttam az arcán valamit, ami megrémített.A figyelmetlenségemért azonnal megfizettem.
- Crucio!
Borzalmas fájdalom nyílalt az egész testembe, mintha parázzsá változott volna minden porcikám. Sikoltoztam fájdalmamra, és a földre rogytam. Vonaglani kezdtem, és magamban fohászkodtam, hogy valaki segítsen....
- Stupor! - visította Hermione, és a fájdalom megszünt.
- Lisa! Jól vagy?
- Igen... -feleltem remegő hangon, és megpróbáltam feltápászkodni.
- Segítek... - Hermione megfogta a kezemet, és húzni kezdett, aztán támogatólag átkarolt, és elindultunk a többiek után. Át kellett kutatni a kastélyt, hogy nem-e maradt ott senki.
- A többiek?
- Most mentek el. Gyere gyorsan...
Befordultunk egy sarkon, és szembe találtuk magunkat egy futva közeledő Halálfalóval...
- Stupor! - kiabálta, és eltalálta Hermionét.... A lány hanyatt esett, és fél métert csúszott hátra. A csuklyás újra intett a pálcájával, és én hátrarepültem. Beleütköztem a falba...
Még éreztem az ütközést, de utána  elsötétült előttem a világ....

Sziasztok!

Bocsi, hogy a héten nem 

voltam többet, de tanulnom kellett.

Remélem tetszik, és nem vestítettelek

el titeket! :)

Giger