Ötvenkettedik fejezet

Lucival nagyon szorosra fűztük a kapcsolatunkat. Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de nagyon ragaszkodtam hozzá, és ő is hozzám.
Be kellett vallanom magamnak, hogy rengeteget változtam - és sok szempontból nem a legjobb irányba. A leckémet elhanyagoltam, csak annyit tanultam amennyit muszáj, és az órákon sem nagyon figyeltem. Mit szépítsem, borzalmasan szemtelen voltam. Bár ez csak Carrowékra terjedt ki, a tanári kar is megkapta a hírét...
Az akció előtti este korán feküdtünk le, és beállítottuk az ébresztőórát fél háromra. Padma most nem előzhetett meg, így lent maradt a klubhelyiségbe, amolyan csak azért se leszek veled egy légtérbe módon.
Nagy nehezen elaludtam, és hiába aludtam nagyon keveset, hajnalban úgy pattantam ki az ágyból, mint aki hetek óta ott van, és szabadulni akar. Gyorsan felkaptam a taláromat, és a gondosan becsomagolt tűzijátékokat, aztán Luci oldalán kilopóztam a hálóteremből.
Egy harmadik emeleti rejtett folyosón találkoztunk. Már mindenki ott volt, kezükben a saját adag tűzijátékukkal. 
- Minden rendben? - kérdezte izgatottan Ginny, mikor megálltunk mellettük.
- Igen - suttogtam - De halkan, mert fölöttünk őrködnek. Szerintem fent kellene kezdeni a csillagvizsgálóban. Onnan tudok lefelé egy rejtett lépcsőt, és ott amúgy sincs senki éjszaka.
- Rendben - mondta Neville - Várj Lisa... Szerintem válts feketére... Tudod - tette hozzá, miután kérdő pillantást vetettem rá - a hajad. A többiek felvették a csuklyájukat, mert a hajszín sok mindenről árulkodik. De te meg is tudod változtatni...
- Nem rossz ötlet - feleltem, és kicsit rövidebb, fekete hajra váltottam.
Az őrök elől bujkálva elindultunk a legmagasabb torony felé. Ott lepakoltuk a holminkat, elővettük a pálcánkat, és kicsomagoltuk a kellékeket.
- Lumos! - mormoltuk kórusban. Pálcáink hegyén apró, pislákoló lángocska jelent meg.
- Mehet? - kérdezte izgalomtól kipirult arccal Ginny - Háromra! Egy...kettő.....három!
Mindenki meggyújtotta a kezében lévő tűzijátékot. Ahogy az első felrobbant, gyorsítottunk a tempón, hogy azelőtt végezzünk, mielőtt valaki felér a toronyba.
Így aztán nem tartott fél percig, és az összes mágikus rakétát fellőttük. Akkor elmotyogtunk egy nox-ot, felkaptuk a csomagoló papírokat, és egy rejtett ajtón és falikárpiton át futásnak eredtünk, egy meglehetősen szűk és meredek lépcsőn. A tűzijátékok puffogtak, visítottak, és fütyültek. Látni nem láttam, de el tudtam képzelni a sok fényt, és a sértő feliratokat, amiket Fred és George szerkezetei festettek az égre.
Mikor a lépcső végére értünk, nem mertünk azonnal kimenni a nyílt folyosóra. Szinte biztosak voltunk benne, hogy az összes őrködő tanár a csillagvizsgálóba rohant, de semmit sem akartunk a véletlenre bízni.
Kimondatlanul ,,megbeszéltük", hogy én átváltozok, és körül nézek. Erősen koncentráltam Piton kinézetére, és felvettem a formáját. A többiek nem bírták ki, és kuncogni kezdtek.
- Maradjatok már csendben! - suttogtam - Még a végén mindent elszúrunk...
Kiosontam, és körülnéztem. Belestem minden sarkon, és mikor meggyőződtem róla, hogy tényleg nincs senki a környéken, akkor visszasiettem a többiekhez.
- Tiszta - suttogtam, és közben visszaváltoztam - Gyertek, siessünk...
Nem tudom, miért voltunk olyan csendben. Félúton ugyanis utolért néhány tűzijáték, és az minden egyéb hangot elnyomott. Végül futni kezdtünk, nehogy a hangoskodó rakéták leleplezzenek minket, és az út utolsó szakaszát már rohanva tettük meg. Anthony, Lucie, Luna és én A Hollóhát toronyban gyorsan elköszöntünk egymástól, aztán ki-ki elszaladt a saját hálókörletébe.
Mikor felértünk Lucieval, egymásra néztünk - aztán hangosan nevetni kezdtünk.
Nem is bírtuk abba hagyni, és a végén Padma is felébredt rá...
- Mit csináltok?! - csattant fel - Aludni sem tud az ember tőletek! Hol a fenébe voltál Lisa?!
- Közöd?! - fortyantam fel. Felháborított, ahogy velem beszélt - Mit szólsz bele?! Régóta nem is érdekellek, de most felelősségre vonsz!
- Te keltettél fel!- visította.
- Bocsásson meg a kisasszony, hogy megzavartam méltósága álmát! - kiabáltam.
- Ne beszélj így velem!
- Azt csinálok, amit akarok!  És én legalább csinálok valamit! Te mit teszel?! Tönkrement az életem azok miatt az emberek miatt, akik most a suliban tanítanak! Te ezt hagynád?! Hagynád Padma?!
Teljesen kikeltem magamból. Előtört belőlem az a feszültség, amit Padma új keletű viselkedése okozott.
Csak meredtünk egymásra. Lucie lassan elsomfordált az ágyához, és öltözni kezdett, de közben nem vette le rólunk a tekintetét.
Én egy pár perc múlva zihálva bevágódtam az ágyamba, még csak át se öltöztem.Hiába voltam halálosan fáradt - a sok izgalom teljesen kimerített - mégse tudtam elaludni. Úgy éreztem, hogy az a baráti kapcsolat Padam és köztem, amely első óta feltétlenül megvolt, és néhány kisebb nézeteltéréstől eltekintve tökéletesen működött, most megszakadt. Egyrészt dühös voltam, haragudtam a lányra, amiért így viselkedik. Másrészt viszont elszomorodtam, elvégre ez egy hat éves, szoros barátság volt...
Lassan elaludtam, de addigra már alkonyodott. Biztosan tudtam, hogy Padma sem pihente ki magát, de ez most nem nagyon érdekelt. Őszintén az sem, hogy én nem aludtam rendesen.
Másnap szombat volt. Mikor felébredtem, már kiürült a hálóterem. A nap magasan járt a Tiltott Rengeteg felett. Szép idő volt, leszámítva a szelet. Eszembe jutott, hogy délután megint mennünk kell büntetőmunkára. De ez volt az utolsó alkalom....
Lentről tompa puffogás hallatszott. A tűzijátékok még mindig működtek, a tanárok nem tudták őket ártalmatlanná tenni. A tükör előtt megigazgattam a hajam, ami még mindig fekete volt. Épp illet a hangulatomhoz, úgyhogy nem kezdtem vele semmit, csak megnövesztettem. Most már nagyon hosszú volt, de szerintem így jobban állt.
Lementem a klubhelyiségbe, ahol megtaláltam Luciet. Meglehetősen fáradtnak tűnt - csal ült egy karosszékben, és a macskám, Egér fülét vakargatta.
- Jó reggelt - köszöntem, és leültem mellé. Egér azonnal átpártolt hozzám.
- Neked is - felelte Lucie. Közben úgy méregetett, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajtam. Alig volt más a klubhelyiségben rajtunk kívül. Sokan ki akarták használni az utolsó napsugarakat, vagy épp önkéntes száműzetésbe vonultak a könyvtárba.
- Nem akartok lejönni ebédelni? - lépett be Anthony, a fiúk körlete felől.
- Ebédelni?
- Aha. Fél egy van. Jöttök?
- Mehetünk - feleltem lassan - Lucie?
Az említett bólintott, és mind a hárman elindultunk. Lent nagyon oda kellett figyelni, ha nem akartuk meg perzselni a hajunkat vagy a talárunkat, esetleg felrobbanni...
- Sziasztok! - köszönt Hannah, aki épp akkor jött szembe, mikor az előcsarnokba értünk. Megvárta, amíg közelebb érünk, aztán ott elsuttogta: - Szuper lett. Hihetetlenek vagytok. - azzal ránk mosolygott, és ment tovább a park felé.
A nagyterembe érve a tanári asztalra pillantottunk. Piton nem volt ott, de Carrowék igen. Mind a kettő arca fáradságot, és dühöt tükrözött. Nem volt nehéz kitalálni, mit csinálhattak egész éjjel. McGalagony, Flitwick és Bimba viszont feltűnően vidámak voltak. Folyamatosan sugdolóztak valamiről, és feltűnő gyakorisággal néztek Neville és Ginny felé. Aztán megakadt rajtunk a szemük, és mutogatni kezdtek ránk, majd folytatták a beszélgetést.
Ebéd közben nem sokat beszéltünk. Már épp indulni akartunk, amikor Ginny sietett oda, és suttogva beszélni kezdett.
- Holnap este DS - mondta - Lenne pár fontos dolog, amit el akarunk mondani, és a jövő héten kellene még egy akció - bólintottunk, aztán már majdnem elment, amikor hozzátette:- Nagyon jók voltatok! Carrowék teljesen kiakadtak, de nem tudják ránk bizonyítani a dolgot. - ránk kacsintott, és csatlakozott az osztálytársaihoz, akik akkor mentek ki az ajtón. Mi is elindultunk. Fent már azon gondolkodtam, hogy egyszerűen vissza fekszem aludni, de aztán megjelent Pansy Parkingson, épp mikor kopogtatni akartam.
- Piton beszélni akar veletek Turpin - visította - Veletek is - mutatott Anthonyra és Luciera - És valamelyikőtök menjen be azokhoz a söpredékekhez, és hozza ki Lovegoodot - intett az ajtó felé.
- Hogy mit mondtál? - kérdeztem - Kikhez menjünk be?
- A söpredékekhez. A vérárulókhoz. A sárvérűekhez.
- Az utóbbiak már nincsenek - sziszegte Lucie - Hála a ti szüleiteknek, és Voldemortnak mind börtönbe kerültek, vagy már nem is élnek!
- Kimondtad - suttogta Pansy - Hogy mered...?
- Nem az a fontos - szakítottam félbe - Mit akarsz tőlünk?
- Már mondtam, te észlény - fintorgott a Mardekáros lány - Piton beszélni akar veletek - itt gúnyos mosolyra húzódott a szája - Nem kellett volna tűzijátékot csinálni a kastélyban éjszaka....

Sziasztok!

Íme, egy új fejezet! :)

A szünetben valószinüleg lesz még pár.

Milyen lett?

Remélem tetszik, várom a hozzászólásokat! :)

Giger