Ötvenötödik fejezet

Másnap reggel Lucie kijött a gyengélkedőről, és jó két órát töltöttünk a tegnap éjjeli események taglalásával, ami után a DS dolgai következtek. Bár ez utóbbinál a téma jelentősen csökkent, mert Ginny a reggelinél odajött, és közölte, hogy Hagrid mégsem ér rá. De a pénteki akcióban benne volt, sőt, már azon rágódott, hogy miért nem kezdhetjük hamarabb.
Neville kedden hozta meg a festéket a mi csapatunknak. Azt mondta, hogy azért ne Ginnynél legyen, mert mi egy házból vagyunk, és ha egyikünkkel történik valami, a másik kettő akkor is tudja hozni.
Padma viselkedése a héten rengeteget változott. Olyan érzésem támadt, mintha zavarban lenne, esetleg bűntudata lenne velem szemben. A folyosón ha meglátott mindig elvörösödött, és nagy ívben kikerült. Este pedig a könyvtárban tanult, és este akkor ment lefeküdni amikor én már aludtam.
Csütörtökön aztán, épp mikor sötét varázslatok órára mentünk hatalmas kiáltás rázta meg a kastély falait. Épp Lunával beszélgettem (vagyis ő beszélt a Morzsás Szarvú Szipirtyókról, én meg hallgattam), és most megszaporáztuk a lépteinket.
A diákok körben álltak Seamus körül, aki egy újságnak tűnő valamit szorongatott, és vigyorogva olvasott fel valamit. A többiek erre öröm kiáltásokkal reagáltak.
- ...a minisztérium emberei egyenlőre nem bukkantak az elkövetők nyomára, de mindent megtesznek az ügy érdekében. Az Első Számú Nemkívánatos Személy célja, egyenlőre ismeretlen. A mágiaügyi miniszter a napokban megerősítette, hogy senkinek nem esett baja, és semmi nem tűnt el. Bűntársait a minisztériumi dolgozók nem tudták azonosítani, mivel Százfűlé-főzetet alkalmaztak.
- Mi történt? - kérdezte hangosan Luna.
- Harryék betörtek a Mágiaügyi Minisztériumba! - kiabálta Neville, és közben úgy vigyorgott, mintha előre hozták volna a karácsonyt.
- Hihetetlen! - harsogta vidoran Anthony.
- Vannak még bátor emberek! - nevetett Ginny.
- Vannak még, akik tesznek valami érdemlegeset! - kiáltottam.
- Tényleg így gondoljátok? - kérdezte egy fagyos hang, nem messze a hátam mögött. Mindenki megdermedt, aztán hátra fordultunk. Piton állt ott, mögötte Amycus Carrow és McGalagony.
Dermedt csend következett. Aztán Seamus hangja ismét megjött.
- Ige, igazgató úr - felelte, szokásunkhoz híven jól megnyomva az utolsó két szót - De maga bizonyára nem így gondolja.
- Persze ezt megértjük - szólalt meg Neville is - Voldemort bizonyára nem örülne, hogyha egy Halálfaló a DS nézeteit hangoztatja...
Hirtelen megint hangzavar lett, de nem olyan, mint az előbb. Carrow és Piton egyszerre csattantak fel, a diákok közül pedig néhányan azért kiabáltak, mert egyet értettek a fiúval, néhányan pedig azért, mert úgy érezték túl messzire ment. A végeredmény az volt, hogy senki szavait nem lehetett érteni.
Aztán a következő percben megint néma csend lett. Kevesen érezték, hogy mi van most, mert nem néztek Piton szemébe. Az most villámokat szórt, és én kezdtem megijedni. Ebből nagyon nagy baj lesz...
- Ötven pont a Griffendéltől Longbottom és Finnigan után is - szólt végül az igazgató. Megint néma csend lett. Azt hittük, minimum büntetőmunkát is kapnak, de végül nem lett semmi. A tanárok sarkon fordultak, és elvonultak. McGalagony még egy másodpercig a tömeget fürkészte, aztán ő is elindult.
- Én a helyetekben azért egy kicsit fékezném magam - morogtam, mikor odaértem Neville és Seamus mellé. - Ne izgulj! - mondta Seamus - Tudjuk, hogy hol a határ...
- Csak épp átlépitek - mutattam rá - Komolyan mondom! Ennek rossz vége lesz, figyeld meg. Attól tartok nincs ennyivel elintézve a dolog....
Megszólalt a csengő, és elvonultunk órára. Eszembe jutott, hogy épp Sötét Varázslatok lesz, és legszívesebben visszafordultam volna. Carrow már a teremben volt. Az utóbbi időben meghúztuk magunkat, de úgy éreztem, hogy most ez nem így lesz. Az osztálytársaim elég ,,lázadós" hangulatban voltak, és ebből még sohasem jöttünk ki jól.
- Üljetek le, már elkezdődött az óra! - parancsolta a tanár (magamban sem akartam soha professzornak hívni - mert nem az). - A mai óra anyaga - itt gonoszan elvigyorodott, amitől görcsbe rándult a gyomrom - A Cruciatus-átok lesz.
Kezdtem komolyan kétségbe esni, és ahogy körülnéztem, azt vettem észre, hogy ezzel nem vagyok egyedül...
- Első lépés az elmélet elsajátítása. Aztán jöhet csak a gyakorlat...
- Gyakorlat? - szakította félbe döbbenten Lavender.
- Igen, a gyakorlat. Nem régiben egyeztettem az igazgató úrral - itt a DS legtöbb tagja megköszörülte a torkát - és beleegyezett, hogy az alanyok az épp büntetésben lévő diákok lesznek.
- De hát az tiltott átok! - fakadt ki Lucie - Nem használhatjuk!
- Csend legyen! - intett Carrow - Azt csináljátok, amit én mondok, ezt már megbeszéltük.
Sokat mondó pillantást váltottunk a griffendélesekkel és hugrabugosokkal. A mardekárosoknak viszont látszólag tetszett az ötlet. Crack és Monstro, Draco Malfoy barátai izgatottan összesúgtak, aztán heherészni kezdtek. Malfoy fészkelődni kezdett, de nem beszélgetett a padtársával, pedig az látszólag nagyon szeretett volna társalogni a témáról.
- A mai óra az elméletről szól, és óra végén párokba osztalak benneteket. Jövő héten pedig a gyakorlat jön.
Magyarázni kezdett az átok eredetéről és használatáról, de nem figyeltem oda. Eltökéltem, hogy én a főbenjáró átkokat soha az életben nem fogom használni. Nem vagyok Halálfaló. Nem süllyedek le a szintjükre.
Végül tíz perccel az óra vége előtt jött a párokba osztás...
- Elsőnek azokat szólítom, akin gyakorolni fognak. Ők ideállnak, és utána a megmaradt diákok kiválaszthatják, hogy kin akarnak gyakorolni.
Összeszorítottam a fogam. Már csak az kéne, hogy valami mardekárost kapjak...!
- Akkor akik ide jönnek - kezdte a tanár - Longbottom....
- Hogy miért találtam ki - morogta a fiú, és kisétált a tábla elé.
- ...Finnigan, Goldstein, Brown, Tailor, Patil....Nem te, a másik...- Parvati is kisétált, Padma pedig aggódva nézett rá - MacMillan, Abbot, Bones, és Boot. A többiek maradnak.
Most az jött, hogy a megmaradtak ,,gyakorlati eszközt"  választottak. Tudtam, hogy a mardekárosokon kívül szinte senki nem használja majd az átkot.
Már csak Malfoy és én maradtunk, a sorban pedig Lucie és Anthony...
- Várjatok! - szólt közbe Carrow - Most én döntök. Malfoy, tiéd Goldstein. Turpiné Tailor lesz.
Lucie fellélegzett, a következő pillanatban pedig megszólalt a csengő.
Menekülésszerűen hagytuk el a termet, és szinte futva érkeztünk a nagyterembe. Közben senki sem szólalt meg. Amikor leültünk az asztalhoz, akkor viszont már mindenkinek megjött a hangja, és kórusban szídni kezdük Carrowt, meg ezt az egész sötét varázslatok marhaságot.
- Persze a mardekárosok mind csak gyakorolnak!
- De hát ez anélkül is elég baj!
- Malfoy biztos nagyon rendes lesz - morogta fogcsikorgatva Anthony.
- És Crack? Vagy például Monstro?
- Na meg Parkingson - dohogott Terry, aki az elviselhetetlen lányt kapta ,,párnak"...
- Annak jó, aki nem mardekáros párt kapott - mondta Lucie - Nekem is szerencsém van...
- Nekem annál kevésbé, meg szerintem a többieknek is. Mert mi nem átkozunk, de Carrow biztos nem fog örülni neki - fejtettem ki a véleményemet. Padma most is csak hallgatott
Este nem volt kedvem leckét írni. Még hét óra sem volt, amikor felvonultam a szobánkba, és elővettem egy pergament. A nagyi minden nap ír, én meg eddig összesen kétszer válaszoltam.
Elővettem egy pennát és tintát, leültem az ágyamra, és elgondolkodtam. Nem akartam mindent megírni, egyrészt mert a DS akciók nem tartoznak senkire, másrészt mert a nagyi tiszta ideg lenne, ha tudná mit művelnek velünk.
Kattant a fürdőszoba ajtó zárja, és én felugrottam ijedtemben. Teljesen abba voltam, hogy egyedül vagyok, és erre nem számítottam. A tinta a padlóra zuhant, ott szét törött, és elárasztotta a földön lévő összes holmit.
Szitkozódva körül néztem, és Padmat pillantottam meg. A lány ijedt tekintettel állt a fürdőszoba ajtajában.
- Ne haragudj - suttogta - Nem akartam rád törni...
Csak egy mordulással feleltem, és kotorászni kezdtem a tintától átázott táskámban a pálcám után. Azt hittem a lány kimegy, de nem. Ott maradt egy helyben, és engem nézett vörös arccal. Kicsit én is zavarba jöttem, de különösebben nem érdekelt, hogy ott van.
Intettem a pálcámmal, mire a tinta eltűnt Épp azon gondolkodtam, hogy nekem kellene elmennem, amikor Padma megint megszólalt.
- Ne haragudj - ismételte szintén suttogva.
Nem tudtam, hogy mire céloz, és hogy nekem mit kellene reagálnom erre. Egy kis ideig rá meredtem, aztán a szekrényemhez léptem, előkotortam egy másik üveg tintát, megfogtam a pergament és a pennát, és elindultam az ajtó felé. Már a kilincsen volt a kezem, amikor...
- Lisa - suttogta Padma - Én... Nem akartalak...nem akartalak...megbántani....
- Mire célzol? - kérdeztem hűvösen.
- Arra...hogy...hogy...
- Még ma kinyögöd? - kérdeztem ingerülten. Én még mindig haragudtam rá.
- Hiányzol - bökte ki.
- És erre mi döbbentett rá? Unatkozol egyedül? - gúnyolódtam - Vagy csak szimplán most, hogy többen szeretnek már érdekellek?
- Nem erről van szó! - fakadt ki kétségbeesetten. - Nem ez a baj!
- Hát akkor? - emeltem fel a hangom - Mi volt a probléma Padma? Vagy nincs is oka, annak, hogy hetekig rám se néztél, aztán meg ok nélkül nekiálltál velem kiabálni?
- Hülye voltam - motyogta.
- Na nem mond - vágtam rá - Észre se vettem. És most? Most mi van?
- Lisa... én....én.. Féltékeny voltam! - kiáltott fel hirtelen.
- Féltékeny...?
- Igen! Folyton Lucieval voltál mindenhol, vele mentél DS akcióra... Azt hittem...Úgy éreztem ő lett a legjobb barátnőd, és én már nem is számítok! Úgy éreztem elvisz téged a rossz irányba, amikor még büntetőmunkára is küldtek titeket!
Döbbenten meredtem a lányra, akinek most könnyes volt a szeme, és könyörögve nézett engem. Ez egyáltalán nem jutott eszembe.
- Miért nem mondtad? - kérdeztem csendesen.
Padma vállat vont. Csak néztük egymást - aztán a következő pillanatban már egymás vállán zokogtunk. Most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzott a lány. Mindig is éreztem, hogy valami nincs rendjén, ürességet éreztem belül.. És most rádöbbentem, hogy az a nagy fekete semmi Padma helye volt. A legjobb barátnőm helye...

Sziasztok!

Köszi, hogy elolvastad! ;)

Milyen lett? 

Várom a kommenteket! :D 

Giger