Nagyon jól estek ezek a szavak. Kezdtem kiheverni a sokkot, bár a bosszúszomjam nem apadt el, sőt, egyre erősödött. Barátaimat java részt békén hagytam a témával. Padma az elején sokszor kért, hogy beszéljek neki, mert az jót tesz, de mivel a holtpontról már kilendültem, nem piszkálta a dolgot.
Aztán történt valami...
Egyik este vacsorából igyekeztem felfelé, amikor szembe találtam magam a lefelé rohanó Hermionéval. A lány meglehetősen ijedt arcot vágott.
- Hermione! - kiáltottam rá - Mi a baj?
- Gyere! - intett lihegve a lány, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.
- De mi a....?
- Majd elmondom útközben. Siess!
Így hát sarkon fordultam, és rohanni kezdtem a lány mellett. Leszaladtunk egy hosszabb lépcsósoron, aztán felzárkóztam Hermione mellet, és ő magyarázni kezdett.
- Dumlbledore elment Harryvel az iskolából, de Malfoy készül valamire - lihegte - Itt balra...
- De hol? Vagy egyáltalán mire?
- Nem tudom, de biztos nem jóra, és az biztos, hogy a Szükség Szobájában. Harry úgy gondolja, hogy Piton keze is benn van a dologban. Várj, a másik oldalon van egy rövidebb út, egyenesen az előcsarnokba...
- És mi hova megyünk? - ziháltam.
- Piton szobájához őrködni. Ginny és Ron felmentek a Szükség Szobájához, ide meg majd jön Luna. Elméletileg Neville is felmegy, de vele nem tudtam beszélni.
Szinte azon nyomban feltárult egy falikárpit mögé rejtett folyosó, és Luna rontott ki belőle.
- Itt vagyok - szólt lihegve - Összefutottam Nevile-lel, fölment Ronékhoz.
- Rendben. Várjatok egy kicsit... - Hermione előhalászott egy parányi fiolát a zsebéből, ami a harmadáig volt valami aranyló folyadékkal. - Tessék, felezzétek el. Szerencselé - tette hozzá, mikor elkapta a kérdő pillantásomat.
- És te?
- Én már ittam - szólt, szúró oldalát szorongatva.
- Mi a terv? - kérdezte Luna.
- Lemegyünk őrködni Piton szobájához, és üzenünk az érmékkel, ha elmegy valahova. - jött a felelet Hermiónétól.
Mikor megittuk a Félix Felicist, futni kezdtünk a pincelépcsőn, és meg sem álltunk Piton dolgozószobájáig, ahol olyan sokat voltam már, amikor a bájitalt tanultam.
Feszülten figyeltünk, és én közben a gondolataimba mélyedtem.
Miért lenne Piton gonosz? Jó persze, csinált már dolgokat, de mégis...Mégis Dumbledore embere. Sok időt töltöttem vele az átváltozásom következtében, és rendes embernek ítéltem meg. Bár az utóbbi időben többször is bebizonyosodott, hogy nem vagyok kimondottan jó emberismerő...
Hirtelen mozgás támadhatott odabent, mert dörömbölés hallatszott, aztán egy tompa puffanás, és végül feltárult az ajtó.
- Mit kerestek ti itt? - nézett ránk Piton, majd választ sem várva folytatta - Valami gond van odafent, el kell mennem. Flitwick professzor rosszul lett, menjetek be ápolni, valaki pedig szóljon Madam Pomfreynek, aztán térjetek vissza a körletetekbe - parancsolta, majd elrohant a pincelépcső felé.
Pár másodpercig döbbenten meredtünk egymásra, aztán beléptünk az ajtón. A hirtelen látványtól felsikkantottam, aztán a szám elé kaptam a kezem. Flitwick látszólag elájult, és Piton asztala előtt hevert.
- Na jó - rázta meg magát Hermione - Lisa, felmész a gyengélkedőre? Mi addig itt maradnánk...
- Persze - bólintottam, majd kifordultam az ajtón, és újra futásnak eredtem.
Ki a pincéből, át az előcsarnokon, fel a márványlépcsőn, végig jó pár rejtett folyosón....
Futottam ahogy bírtam, és öt perccel később zihálva lefékeztem a gyengélkedő előtt. Be sem kopogtam, csak kinyitottam az ajtót.
- Madam Pomfrey!- kiáltottam.
- Mi a baj? - sietett ki a szobájából a javasasszony.
- Flitwick professzor... Elájult....lent....Pitonnál.... - ziháltam.
- Menjünk.
Így hát megint futhattam - igaz, kicsit lassabban, mert a javasasszony nem tudott olyan gyorsan rohanni, mint én.
- Itt vagyunk - nyitottam be az ajtón, néhány perccel később.
- Hadd lássam - sietett be mellettem Madam Pomfrey, és vizsgálgatni kezdte a professzort.- Jól van...Lányok, innentől átveszem. Köszönöm a segítséget, menjetek vissza a körletetekbe.
- Rendben...
Kisiettünk az ajtón, de eszünk ágában sem volt elmenni lefeküdni. A Szükség Szobája felé vettük az irányt, hogy megkeressük a többieket. Csak most tudatosult bennünk, hogy nem feltétlenül az történt, amit Piton mondott...
Mikor megérkeztünk a kijelölt folyosóra, hirtelen elsötétült a világ. Akármivel próbálkoztunk nem sikerült, se Lumos bűbáj, se semmi.
- Perui instant sötétségpor - suttogtam - Én is kaptam már ilyet...
- Nincs itt senki! - fakadt ki dühösen Hermione - Már régen elmentek innen!
- Gyertek - szólt Luna - Le két emelettel. Neville üzent...
- Futás! - kiáltottam.
Mikor leértünk nem kellett körülnézni, hogy megtaláljuk a többieket.
Halálfalók.
Ron, Ginny, Neville, McGalagony és a Főnix Rendje álarcos Halálfalókkal viaskodtak. Gondolkodás nélkül bevetettük magunkat közéjük, előrántott pálcával.
- Stupor! - kiáltottam, és el is találtam az egyik álarcost, aki erre előre bukott. Aztán a következő pillanatban egy zöld fénycsóva suhant el mellettem, alig egy ceniméterre...
- Lisa! Vigyázz! - kiabált Ginny.
- Crucio! - hallottam a hátam mögül, de még épp időben ugrottam félre.
- Capitulatus! - Ismét célba találtam, és a Halálfaló kezéből kirepült a pálca. Intettem egyet az enyémmel, mire abból vörös fénycsóva tört elő, és az álarcos hanyatt dőlt a kőpadlón.
Hirtelen Piton rohant át előttünk, és a csillagvizsgáló torony felé vette az irányt. Mi folytattuk a harcot.
Egy szőke Halálfaló kilőtt egy csomó átkot, és azok pattogni kezdtek a falak, a plafon és a padló között.
Nehéz volt még ezek elöl is elugrani, de legalább mindenki abbahagyta a harcot, és sokan menekülőre fogták a dolgot. Az egyik pattogó átok a gazdáját találta el, aki azon nyomban meg is halt.....
- Gyerünk! - harsant Piton kiáltása. Mögötte Malfoy haladt, ijedt arccal. A Halálfalók követték őket.
Egy másodperc se telt bele, megjelent Harry, és kirohant a holdfényes parkba.
- Harry! - kiáltottak többen is, de ő oda se nézett.
Némán bámultam utána. Láttam az arcán valamit, ami megrémített.A figyelmetlenségemért azonnal megfizettem.
- Crucio!
Borzalmas fájdalom nyílalt az egész testembe, mintha parázzsá változott volna minden porcikám. Sikoltoztam fájdalmamra, és a földre rogytam. Vonaglani kezdtem, és magamban fohászkodtam, hogy valaki segítsen....
- Stupor! - visította Hermione, és a fájdalom megszünt.
- Lisa! Jól vagy?
- Igen... -feleltem remegő hangon, és megpróbáltam feltápászkodni.
- Segítek... - Hermione megfogta a kezemet, és húzni kezdett, aztán támogatólag átkarolt, és elindultunk a többiek után. Át kellett kutatni a kastélyt, hogy nem-e maradt ott senki.
- A többiek?
- Most mentek el. Gyere gyorsan...
Befordultunk egy sarkon, és szembe találtuk magunkat egy futva közeledő Halálfalóval...
- Stupor! - kiabálta, és eltalálta Hermionét.... A lány hanyatt esett, és fél métert csúszott hátra. A csuklyás újra intett a pálcájával, és én hátrarepültem. Beleütköztem a falba...
Még éreztem az ütközést, de utána elsötétült előttem a világ....
Sziasztok!
Bocsi, hogy a héten nem
voltam többet, de tanulnom kellett.
Remélem tetszik, és nem vestítettelek
el titeket! :)
Giger
De jó végre volt benne "akciójelenet" :) Így tovább! ;)
VálaszTörlésKöszi! :) Majd később több is lesz, és az izgalom sem marad majd ki. :) Remélem most sem unalmas, kicsit húzom.
TörlésGiger