Reggel mikor felébredtem, azt vettem észre, hogy Anthony horkol velem szemben, és egy takaró van rám terítve - és az az utóbbi egészen biztosan nem én voltam.
A fiú mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét, és nagyot ásított.
- Jó reggelt - motyogtam, és én is ásítottam egyet.
- Neked is - felelte - Hány óra van?
- Fogalmam sincs....
Hálás voltam neki, amiért betakart és itt maradt velem, de nem tudtam mit mondjak. Egy ideig némán bámultam az ölemben pihenő kezeimet, aztán elszántam magam. Felálltam, odamentem hozzá és megcsókoltam. Ő azonnal viszonozta, én pedig átöleltem a nyakát, és leültem az ölébe.
Aztán csapódott egy ajtó, és mi szétrebbentünk. Már azt hittem Padma jön lefelé, de csak az első koránkelők indultak el reggelizni.
- Mit gondolsz, megint kopogjak be? - kérdeztem Anthonyt.
- Nem tudom - felelte, kicsit aggódó kifejezéssel az arcán - Lehet, hogy próbálkozni kellene....
- Szerintem is - jelentettem ki eltökélten, és elindultam a hálókörletünk felé.
Először halkan kopogtam, aztán egyre csak hangosabban. Bentről azonban nem érkezett válasz, de egy kopogási szünetben motoszkálást hallottam, tehát barátnőm ébren volt.
- Padma - suttogtam, és arcom majdnem hozzáért az ajtóhoz - Kérlek....
Semmi válasz.
- Padma - próbálkoztam tovább - Kérlek gyere ki. Nem megoldás, ha bezárkózol. Megoldjuk valahogy....
Ismét néma csend.
Feladtam, és lehajtott fejjel lekullogtam a lépcsőn.
Barátnőm látszólag elhatározta, hogy soha többé nem jön ki. Ez már csak azért is rossz volt, mert én minden holmimat ott tartottam, és már csak pár nap volt hátra a szünetből.
Padma sem enni, sem inni, sem semmiért nem jött ki. Tudtam, hogy nem bírhatja örökké, de már kezdtem nagyon aggódni a dolog miatt.
Egyik vacsoránál elcsempésztem némi ételt, elrohantam a bagolyházba, és elküldtem a kis csomagot barátnőmnek. Válasz nem érkezett, de a csomag eltűnt a madár lábáról.
Aztán mikor visszaérkezett a többi tanuló elhatároztam, hogy letelepedek a szobánk elé, és addig nem tágítok, amíg Padma be nem engeded.
A szokásos szólítgatás nem jött be, hát tovább próbálkoztam.
- Figyelj! Mindent meg lehet oldani. Mi melléd állunk, segíteni fogunk, csak te se add fel! Ez az egész, amit csinálsz, nem megoldás. Parvati szerinted mit csinál? Minden nap találkoztam vele a nagyteremben, és azt mondta, őt nem érdekli mit mondanak a szüleitek, itt marad, ha törik, ha szakad. Ha hagyod magad....Ha elkeseredsz....Ha nem kűzdesz azért, ami fontos neked, akkor mi lesz belőled?! Gyere ki, kérlek! Könyörgök....
Semmi válasz. Úgy döntöttem, átváltok dühöngésre, talán az használ.
- Mire jó ez a cirkusz?! Mire jó, hogy gyáván bebújsz a szobádba?! Gyere elő! Kűzdened kell!! Voldemort itt garázdálkodik, és mennyi baj lesz még vele is! Ha ennyitől megfutamodsz, akkor mi lesz később?! Mi?!
Hirtelen kattant a zár, és résnyire kinyílt az ajtó - de ott megállt.
- Tudom - suttogta Padma - Tudom, hogy gyáván viselkedtem...De...szégyenlem magam. Érted? Nem akartam mások elé menni. Szégyenlem, hogy ennyitől így kiborulok... - mondta, majd elhalgatott. Néhány perces szünet után szipogni kezdett, aztán hangosan folytatta: - De én nem vagyok se bátor, se erős! Nem vagyok Harry Potter, vagy Hermione Granger, vagy Luna Lovegood, vagy Ginny Weasley, vagy te , vagy tudom is én! Én nem tudok szembeszállni másokkal, engem minden...Minden megvisel! Nevezz gyávának, és igazad lesz! De nem vagyok Griffendéles...
- Én sem - szakítottam félbe - De attól...
- De te nem tartozol ide - jelentette ki hűvösen Padma.
- Hogy érted...?
- Ahogy mondtam - felelte - Te okos vagy, de nem ebbe a házba kellett volna kerülnöd. Felteszem hallottál Peter Pettigrew-ról. Ő Griffendéles lett, de gyáva volt, és alattomos. A Teszlek Süveg tévedett, mind a kettőtök esetében.
- De....Még csak... Nem is gondolkodott az ügyön! Kijelentette, hogy Hollóhát, és kész!
- Nem számít. Figyelj! - monda, és most kinyitotta az ajtót, hogy a szemembe nézhessen - Okos lány vagy, nagyon okos. De vannak más tulajdonságaid, amik néhány esetben fontosabbak, mint az ész. Tudodki él, és a Halálfalókkal szemben többre mész bátorsággal, mint az eszeddel.
- Szóval - kezdtem - Szóval...Nem itt kellene lennem? Azt akarod, hogy Griffendéles legyek?
- Oda tartozol. Nem azt mondtam, hogy szeretném, hogy oda járj, csak azt, hogy ott lenne a helyed. Ha nem kerülsz a Hollóhátba, akkor nem lennénk most barátnők.
- És nem lennék együtt Anthonyval sem....
- Igaz. Talán akkor összejöttél volna Harryvel...
- De - motyogtam, és valamiért könnyes lett a szemem - Én Anthonyt szeretem...Azt mondtad, nekem teremtették!
- Igen, ezt mondtam - hagyta rám - De ez attól még alakulhatott volna máshogy is.
- Jaj, Padma.... Kérlek ne mond ezt! - suttogtam, és az ölembe potyogtak a könnyeim. -Minket...egymásnak teremtettek.... Te is...te is mondtad!
- Tudom. De akkor is eshetett volna máshogy. Lisa - ismét a szemembe nézett - Annyi képpen történhetnek a dolgok! Ha nem lennél itt, talán nem is igazán ismernéd Anthonyt....De akár ő is lehetett volna Griffendéles is....Így alakult, és örülj neki. Ne foglalkozz a többivel, csak azzal, ami van!
- De te mondtad, hogy nem tartozom ide!
- Nem csak ide. Így javítanám.
Hallgattunk egy ideig, és a gondolataimba merültem. Padmanak igaza van: annyi képpen történhetnének a dolgok, és legtöbb esetben nem rajtunk múlnak. Lehet, hogy tényleg jobb lenne nekem a Griffendélben, és lehet, hogy tényleg Harry Potterrel kellene járnom, de ezeket nem én döntöttem el. Nem kérdezte senki, hogy melyik házba akarok kerülni, és Harry nem akart összejönni velem. Chora vágyott, most meg - a hírek szerint - Ginnyre....
- Hiányoztál Lisa.
Padma most végre kitárta az ajtót, és úgy ahogy voltunk, ülve a nyakamba borult.
- Igazad van - jelentette ki - Nem zárkózhatok el! Kűzdenem kell, és nem megyek el a Roxfortból!
Belenéztem az elszánt arcba, és mosoly terült el az arcomon. Erre Padma felnevetett, és megint átölelt.
Este már lejött vacsorázni a nagyterembe.Anthony is örült a dolognak. Mikor felmentünk a klubhelyiségbe elkezdtük tervezgetni, hogy mit fogunk csinálni annak érdekében, hogy Padma az iskolában maradhasson. Tudtuk, hogy a tavaszi szünetben jönnek érte, és addig nagyon jó okokat kell kitalálnunk, hogy miért jobb a Roxfortban.
- Az csak érdekli őket, hogy tanulnod kell! Különben milyen munkád lesz? Biztos nem akarják, hogy örökké a nyakukon élj. - érvelt Anthony.
- Igen, de anya már rég túl van azon, hogy hallgasson az észérvekre - csóválta a fejét Padma.
- Be kéne avatni Parvatit - mondtam hirtelen ötlettel - Elvégre neki is köze van a dologhoz.
- Igazad van. Majd holnap beszélek vele. - Padma nagyot ásított, majd az órájára nézett - Na jó, elmegyek lefeküdni. Borzalmasan álmos vagyok, és holnap már tanítás lesz...
- Nem rossz ötlet, én is megyek - álltam fel a karosszékből.
- Hát akkor már én sem maradok - jelentette Anthony - Jó éjszakát.
- Jó éjt - megcsókoltam a fiút ( Padma tüntetően elfordult ) aztán barátnőm oldalán felvonultam a szobánkba.
Reggel igen csak megviselt a korán kelés, de gyorsan magamhoz tértem.
- Mivel is kezdünk? - kérdeztem, miközben belebújtam a taláromba.
- Én mugliismerettel, de te ha jól sejtem lyukas órával. - felelte Padma.
- Tényleg....Még be kell állnom. Reggelinél elkapod Parvatit?
- Igen, azt hiszem meglesz.
- Akkor menj csak, én még nem vagyok kész. Majd a nagyteremben találkozunk.
Nem siettem el a készülődést. Lassan felöltöztem, felvettem a cipőm és elkezdtem összeszedni a holmimat. Bedobáltam az órákhoz szükséges könyveket a táskámba, és kutatni kezdtem a mai nap folyamán beadandó házi dolgozatok után. Már épp indultam volna, amikor eszembe jutott, hogy a számmisztikát is ma kellene leadni. Kinyitottam a fiókomat, de a pergamen nem volt ott. Így hát bosszúsan szitkozódva elkezdtem átforgatni a ládámat, bekúsztam az ágy alá, kinyitogattam minden könyvet - de a dolgozat nem került elő.
Bemásztam az ágyamba, és benyúltam a párnám alá. Rögtön papírok kerültek a kezembe, többek között levelek. Elmélyedve tanulmányozni kezdtem őket. Ott volt amit Harry küldött, amit Anthony, anya, és még az is, ami Changtől jött tavaly előtt.
Teljesen megfeledkeztem magamról. A kezemben forgattam a pennámat, ami az éjjeliszekrényről került a kezembe, és a figyelmemet teljesen lekötötték a levelek, azok a pergamenre leírt szavak, kedvesek, bántók, mogorvák, vagy éppen gyönyörűek. Szeretlek.... Ez olyan szép szó...Olyan kedves.....
Mélázásomból a csengő térített magamhoz. A lyukas órámnak vége volt, és el kellett szaladnom számmisztikára - és most már a párna alatt megtalált dolgozattal a táskámban.
- Na végre! Hol voltál? - kérdezte Padma, mikor odaértem a tanteremhez.
- Hagyjuk - legyintettem - Sikerült beszélnetek?
- Igen.
- És mi volt?
- Azt mondta, hogy ő ki fogja jelenteni, hogy marad és kész. Nem érdekli senki véleménye, mert tanulni akar, és ez igenis fontosabb a kis családi problémáknál.
- Igaza van - jelentettem ki.
- De ez már nem csak kis probléma!
- Tudom, de akkor is fontosabb, hogy befejezd az iskolát....
Délután kviddicsedzés volt, amit nem könnyített meg a szakadó eső. Közelgett a következő meccs, de Chang teljesítménye nem sokat fejlődött, és új fogó jelölt sem akadt. Egy óra időjárás elleni kűzdelem után aztán feladtuk, és vert sereg módjára bevonultunk a kastélyba.
- Na, mi újság? - kérdezte Padma, mikor Anthonyval megérkeztünk a Hollóhát toronyba.
- Mit gondolsz? - morogtam, és eláztattam a szőnyeget a hajamból kicsavart vízzel.
- Nedves... - mondta Padma.
- Talált, süllyedt. - horkantam fel - De látom neked jó kedved van.
- Igen.
- Ha megkérdezem, hogy miért, akkor számíthatok a válaszodra?
- Csak Parvatival beszélgettem. Azt mondta jelentsük ki, hogy maradunk, és ezzel le van tudva. Nem kell ekkora hűhót csapni a dolog körül.
- Azért nem árt nyomós érveket kitalálni. - jegyezte meg Anthony, és eláztatta az egyik karosszéket, ugyanis ráült.
- Minek? - kérdezte szórakozottan Padma - Nem tudnak elrángatni innen...
Én jobbnak láttam nem vitatkozni. Megcsóváltam a fejem, majd kotorászni kezdtem a táskámban, és elővettem a bűbájtan könyvemet. Már épp írni kezdtem a leckémet, amikor eszembe jutott valami.
- Én..Lehet, hogy itt se leszek, mikor jönnek érted - fordultam barátnőmhöz.
- Miért? - kérdezte szórakozottan.
- Hát...Én haza megyek a szünetre...Tudod, a levél, amit kaptam....
- Hát jó - mondta.
- Hallottad amit mondtam? - kérdeztem, és behajoltam elé, hogy lássam az arcát.
- Hallottam. És megértelek. Hidd el, megoldom egyedül is.
- Hát jó...
Próbálkoztam a dolgozattal, de most, hogy Padma gondjai úgy ahogy rendbe jöttek, az enyémek ötlöttek fel bennem. Miért nem mehettem haza karácsonykor? Gond van otthon, vagy csak titkolni akar valamit?
Nem tudtam koncentrálni, úgyhogy fél óra reménytelen próbálkozás után összeszedtem a holmimat, megpusziltam Anthonyt, és elvonultam lefeküdni.
Sokáig csak forgolódtam, és már éjfél is bőven elmúlt, amikor végre elaludtam.
Sziasztok!
Bocsi, hogy eddig nem írtam, remélem nem veszítettelek el titeket.
Sajnos a héten lebetegedtem, és nem igazán bírtam kimászni az ágyból...
Hogy kárpótoljalak titeket, egy extra hosszú részt hoztam nektek,
+ egy képet a főszereplőről. :)
Remélem tetszik!
Giger :)
Jó lett, kíváncsi vagyok hogy mi várja majd otthon Lisat :)
VálaszTörlés