Negyvenharmadik fejezet

Lassan megkerültem anyát, és benéztem az autó ablakán. Nem bírtam megszólalni.
A kocsi hátsó ülésén gyerekülésben egy kisbaba aludt.
Megállapítottam magamban, hogy nagyon aranyos, és hogy nyilván valóan metamortf-mágus, ugyanis lila volt a haja.
- Lisa, elmagyarázom - jelentett ki anya - Csak kérlek szállj be a kocsiba.
Nem mondtam semmit, csak szép lassan az anyósülés felé vettem az irányt. Anya még eltolta a kulit, aztán beszállt mellém, és elindultunk.
- Nos? - kérdeztem, pár perces néma csönd után.
- Hát... - kezdte anya - Igazából ez az egész tavaly kezdődött, mielőtt haza jöttél a Roxfortból.
- Hallgatom.
- Megismerkedtem egy férfival...Igazából varázsló volt. - folytatta kissé tétovázva anya - Jól éreztük magunkat együtt. Aztán egyik este.....Tudod, hogy nem szoktam inni, mert elveszítem tőle az eszemet... De elragadott a pillanat...
- Jó, jó, jó! A részletekre nem vagyok kíváncsi....
- Jól van! - nyugtatott - Nem is fogom elmondani... Na szóval: a nyár közepén derült ki, hogy terhes vagyok. Akkor már egyébként is ritkán találkoztunk, de mikor elmondtam.... Akkor végleg elment.
- Tehát mégsem híztál a nyáron - morogtam.
- Hát nem. Ezért nem akartam, hogy haza gyere. A szünetben született meg...
- Éééééés? - kérdeztem.
- Mit és?
- Hát a baba! Mi a neve....?
- A neve Katie.
- Tehát akkor lány. És metamorf - mágus, ugye?
- Igen, az. Ezt a nagyanyátoktól örököltétek...
- Tudom. De mi a vezetékneve? Ami neked is?
- Miért, neked az? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Igen, de ez nem jelenti azt, hogy neki is Turpinnak kell lennie. Mondjuk elnevezhetted volna arról a férfiról is, bár azt sem tudom ki a fene volt az... De mindegy. Szóval akkor Katie Turpin... Furcsa. Mármint ez az egész helyzet furcsa. Már ne haragudj anya, de igazán mondhattad volna. - jelentetettem ki.
- Tudom, és légy szíves ne haragudj rám - mondta - Nem tudtam, hogy mit tegyek. Az igazat mevallva, kicsit meg is ijesztett a helyzet.
- Elhiszem - motyogtam, és többet erről a kényes témáról nem igen esett szó. Főleg a kishugomról beszélgettünk, meg arról, hogy mi volt velem a suliban.
- ....és tegnap letettem a hoppanálási vizsgát. Sajnos azt már nem tudtam meg, hogy mi lett Padmaval, de megígértettem vele, hogy ír.
- Nem értem az édesanyját - csóválta a fejét anya - Azért a tanulmányaik befejezése nagyon fontos! Ez nem játék dolog.
- Egyébként elég sok diákot elvittek. Együtt akarják tartani a családot.
- Igen, és ezt meg tudom érteni. Mióta Tudodki visszatért, tulajdonképpen senki sincs biztonságban. Viszont a Roxfort még talán mindig jobb. Ott van például Dumbledore is, és Tudodki mindig is tartott tőle.
- Én nem félek - jelentettem ki - Szerintem nincs mitől. Az iskola biztonságos, és egyébként is; én mire kellenék? Nem vagyok én ezeknek senki...
- Azért vigyázz magadra. Ezek komoly dolgok Lisa, fogadd el őket!
- Én elfogadom, és komolyan is veszem. Csak úgy gondolom....
-....hogy nincs mitől félned. Tudom. De ne feledd, hogy hogy a Halálfalók szemébe te szinte mugliszületésü vagy. Én kvibli vagyok, és azt nem tartják többre egy muglinál. Egyedül a nagyanyád boszorkány, de ő is csak negyedvérü.
- Tudom, tudom... - eszembe jutott, hogy egyszer a mardekárosok sárvérűnek neveztek. Talán nem is tévedtek nagyot.....
Otthon felébredt a kishúgom - még gondolatban is érdekes volt ezt kimondani - úgyhogy vele foglalkoztam. Nagyon aranyos, nevetős, barátságos kisbaba volt. Minden tetszett neki amit csináltam, és este a vacsoránál én etettem meg.
Az éjszaka már más kategória volt. Katie meglehetősen gyakran kelt fel, és olyankor zengett a ház a sírásától. Már a végén a fejemre húztam a párnámat, és úgy próbáltam elaludni.
Másnap délben keltem fel. Anya éppen tálalta az ebédet, Katie pedig a padlón hasalt egy kis takarón. Szemlátomást remek kedve volt.
- Látom kialudtad magad - morogtam.
- Jó reggelt! - mosolygott anya. - Jól elaludtál.
- Igen, mivel éjszaka nem tudtam. Valaki végig bőgött...
- Baglyod jött - szakított félbe anya - Még tíz óra körül, de nem akartalak felkelteni.
Átnyújtott egy borítékot, amin rögtön felismertem Padma kézírását. Gyorsan kinyitottam, és  olvasni kezdtem.

Lisa!
Teljes siker! 
Igaz, eget rengető vitánk volt a bejárati csarnokban, de végül beleegyeztek, hogy az iskolában maradjunk. Félúton megjelent Dumbledore professzor, és elmondta, hogy szerinte nagy butaság lenne a szülők részéről, ha egy családi vita miatt véget vetnének a tanulmányainknak - vagy valami ilyesmi. 
Majd ha visszajössz mindent elmondok, most mennem kell, csak muszály volt megírni a végeredményt!
Remélem minden rendben, és kiderült, hogy miért kellett a Roxfortban maradnod. Mihamarabb írj, mert nagyon kíváncsi vagyok a válaszodra!
Padma

Gyors egymásutánban háromszor végigolvastam a levelet, és fellélegeztem.
- Na, mit ír? - kíváncsiskodott anya.
- Megengedték nekik, hogy maradjanak - feleltem vigyorogva - Padmna nem megy el a Roxfortból!
- Ez jó hír - mosolygott - De most már gyere, mert kihűl az ebéd.
Délután Katie aludt, én meg megírtam az itthon történteket barátnőmnek. Levelem meglehetősen hosszúra sikeredett, de teljes lázba voltam.
Mikor a húgom felébredt, gyorsan elküldtem a levelet, és lefeküdtem mellé a francia ágyra. Azzal szórakoztam, hogy változtatni kezdte a hajam színét, amit ő megpróbált utánozni. A végeredmény nagyon szórakoztató volt - Katie haja hasonlított a szivárványhoz.
Nagyon jól éreztem magam.
Úgy éreztem, most végre megkönnyebbültem - először a karácsony előtti levél megérkezése óta...

Sziasztok!

Íme, meghoztam a nagy titkot! :)

Remélem tetszik!

Giger :)