Hatvanadik fejezet

 Sziasztok! 

Hát, először is egy (legalábbis nekem) nagyon jó hírrel kezdeném. Továbbjutottam a blogversenyen! 

Ezt természetesen nektek köszönhetem, annak, hogy szavaztatok. 

Nagyon szépen köszönöm! :) 

Majd nemsokára megint kellene szavazni, legkésőbb holnap hozom a linket. :) 

Továbbra is áll az, hogyha dobogós leszek, akkor hozok 2 plusz fejezetet. Most majd csak egy hét áll a rendelkezésetekre, és egyértelmű, hogy kevesebb lesz a továbbjutó. Ezért kérlek rá titeket, hogy buzdítsátok az ismerősöket! :) Erről még írok majd. :) 

Most inkább élvezzétek az új fejezetet, és ne felejtsetek el kommenteket írni! ;)

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a segítséget!

A szobánkban térdeltem a földön. Éppen pakoltam a ládámba, ugyanis már csak egy nap volt az utazásig. Padma a fiókjában kotort és valami könyvről motyogott, ami nem olyan régen még ott volt, Lucie pedig az ágyában volt, de nem láttam, hogy mit csinál, mert behúzta a függönyt. A macskám, Egér mellettem feküdt, és békésen dorombolt. Érdekes, de nyugodtabb volt a hangulat, mint bármikor az elmúlt hetekben.
- Semmi kedvem hazamenni - sóhajtott Padma, és behajította a könyvet a ládájába, jelezve, hogy megtalálta, bár körülbelül egy óráig tartott.
- Miért? - kérdeztem szórakozottan, és összehatottam a taláromat, ami épp a kezemben volt.
- Mert nem vágyom anyáék társaságára - felelte, és lehuppant az ágyára.
Nem feleltem. Barátnőm már egyszer benyögte ezt a mondatot, de én nem tudtam rá mit mondani. A szekrényemhez léptem, és kidobáltam belőle a ruháimat a szőnyegre. Aztán visszatérdeltem a ládámhoz, és hajtogatni kezdtem.
Lucie valahogy mindenből kimaradt. Csak csendben ücsörgött az ágyfüggöny rejtekében.
- Lucie! Minden rendben? - kérdeztem, és behajítottam egy párnát a függönyrésen. Odabent mocorgás támadt, aztán megjelent a lány feje.
- Mi van? - morogta.
- Csak érdekel, hogy hogy vagy! Nem kell leharapni a fejem - feleltem bujkáló mosollyal.
- Vagyok - motyogta.
- Akármilyen hihetetlen, ezt mi is észrevettük - nézett rá Padma. - De mi a baj?
- Baj? Nincs baj.
- Na ne nézz madárnak! - mordultam rá - Látszik rajtad!
Lucie csak vállat vont, és kikászálódott az ágyból.
- Mi a baj? - ismételte Padma.
- Nekünk elmondhatod! - tettem hozzá biztatóan. 
Lucie az arcunkra meredt. Szinte hallottam, hogy hogyan kattognak a fejében a kerekek. Látszólag azt latolgatta, hogy mondjon-e valamit, és ha igen, akkor mit, és mennyit.
- Családi ügy - motyogta végül. Majd egyszer csak kibökte: - Nem tudok hazamenni!
- Miért?
- Mert nem és kész! De itt sem szeretnék maradni, tök egyedül..De nem tehetek semmit, és itt leszek több, mint egy hétig, összezárva egy rakás Halálfalóval!
Egy darabig csend volt. Aztán végül én szólaltam meg.
- Gyere hozzánk - indítványoztam hirtelen ötlettel.
- Tessék? - hökkent meg Lucie.
- Jól hallottad. - jelentettem ki - Gyere el hozzánk a szünetre. Úgy is unalmas lenne egyedül a nagyival.
- De... Nem gond? - kérdezte bizonytalanul a lány, és fülig elpirult hozzá.
- Ha gond lenne, akkor nem hívtalak volna meg - nevettem.
Lucie zavartan mosolygott. Aztán elővette a ládáját, és ő is pakolni kezdett.
Én leültem az áygamra, pennát, tintát és pergament vettem elő, és írni kezdtem.

Nagyi! 
Remélem nem gond, de elhívtam az egyik barátomat a szünetre. Én mindent megcsinálok majd, amit kell, de neki nincs hova mennie, és nem szeretném, hogy egyedül karácsonyozzon. 
Remélem jól vagy, és Katie is! 
Holnap találkozunk.
Lisa

Összehajtottam a levelet, és a fiókomhoz léptem, hogy elővegyek egy borítékot. Már éppen kész voltam vele, amikor Padma megint megszólalt.
- Én viszont maradok a Roxfortban - jelentette ki határozottan.
Koppanás, csörömpölés, aztán az én számból távozó szitkozódás. Ugyanis leejtettem a tintás üvegemet - egyenesen a nyitott ládám csatjára, és elárasztotta az összes cuccomat. Még idegesítőbb volt, hogy ez idén másodjára történt meg, mind a kétszer Padma jóvoltából.
- Ide figyelj! - sziszegtem, a tintás üveg esetén végleg felbőszülve - Mi lenne, ha nem panaszkodnál? Örülj, hogy van családod, és ne játszd meg a mártírt!Én mindennél jobban örülnék neki, ha egy igazi családba mehetnék most haza, és ehelyett azt hallgatom, hogy te panaszkodsz! Fejezd be!
Azzal megfordultam, és dühösen rámeredtem a tinta áztatta területre. Nagyot nyögtem, mert eszembe jutott, hogy a pálcám a ládámban van - vagyis a tintás cuccok alatt. Nagy levegőt vettem, és bedugtam a kezem a ragacsos holmik közé. Némi kotorászás után a kezembe akadt a hosszúkás tárgy. Mikor ki8húztam, a karom teljes egészében vöröses-fekete volt.
- Reparo! - morogtam dühösen, mire az üveg darabkái összeforrtak. Már csak a tintát kellett felszippantani.
- Ne haragudj - szólt csendesen Padma. Szembe fordultam vele.
- Semmi gond. Te se haragudj rám.
- Nem haragszom.
Innentől ejtettük ezt a kényes témát, és nem sokkal később lementünk vacsorázni.
Az utazás napján korán keltem, de ezzel nem voltam egyedül. Padma és Lucie is éppen készülődtek. Reggelizni is elég hamar mentünk, de a nagyterem már jóformán tele volt, és mire elindultak a fiákerek az állomás felé, addigra már minden Roxfortos diák ott ácsorgott.
Barátaimmal beültünk egy fülkébe, ahova aztán a fél DS is betévedt, ugyanis nem volt már több hely a vonaton. A végeredmény az lett, hogy minden egyes helyen ketten kuporogtunk, de így is jó volt a hangulat.
- Kíváncsi lennék, hogy Harryék merre járnak. Vajon karácsonykor bemennek valami rokonhoz? - vetette fel Luna, a maga álmatag stílusában.
- Jó lenne - mondta reménykedve Ginny.
- Ti mit fogtok csinálni a szünetben? - váltott témát Anthony.
Erre a legtöbben részletesen taglalni kezték a programjukat. Neville elmondta, hogy első dolga DS terveket kidolgozni, Luna a rokonaihoz készült, én pedig kijelentettem, hogy tanulok a RAVASZ-okra.
Aztán hirtelen lassítani kezdett a vonat, majd egy nagy rándulással megállt.
- Mi történt?
- Még biztosan nem érkeztünk meg...
- Lehet, hogy megint ellenőrzés - találgatott Ginny, és közben az ablak felé tekintgetett.
Tíz perc várakozás után kinyílt a fülke ajtaja, és megjelent egy csuklyás Halálfaló. Végignézett a társaságon, majd Lunára mutatva így szólt:
- Te Xenophilius Lovegood lánya vagy, igaz?
Luna rámeredt a férfire és bólintott. Erre az se szó se beszéd karon ragadta a lányt, és már vonszolta is ki a fülkéből...
- Mit csinál?!
- Hagyja békén!
- Hova viszik?
- Luna!
A lány kétségbeesetten tiltakozott, de hiába, a férfi erősebb volt. Kihúzta Lunát a fülkéből, és nagy lendülettel behúzta a tolóajtót. Mi azon nyomban az ablakhoz siettünk.
- Látok valamit....
- Nézzétek többen vannak! Te jó ég, az a lány legfeljebb másodikos lehet!
- Mit akarnak velük?
A vonat nagyot rándult, és gyorsulni kezdett, aminek következtében mind a padlón kötöttünk ki. Nagy nehezen összeszedtük magunkat, és visszakecmeregtünk a helyünkre. Közben egyikünk sem szólt egy szót sem, és ez a döbbent csend még jó félóráig kitartott.
- Mi van itt?! - fakadt ki végül Ginny - Hova vitték el Lunát, és ami még fontosabb Miért?!
- Nem tudom - feleltem csendesen - ,de szerintem az apjának is szerepe van a dologban. Mert hogy őt is emlegette.
- Te jó ég! - suttogta Ginny - Lehet, hogy a Hírverő miatt!
- Micsoda? - kérdezte kórusban Lucie és Anthony.
- A Hírverő miatt! - ismételte türelmetlenül Ginny - Luna apja a főszerkesztője, és mostanában... Hát, nem olyan cikkeket írt, amik tetszenének a Halálfalóknak és Tudjátokkinek.
- De akkor miért Lunát viszik el, miért nem az apját? - kérdeztem.
- Mert van egy olyan érzésem, hogy Lovegoodra nagyobb hatással van a lánya élete, mint a sajátja - mutatott rá Seamus.
- Remélem nem lesz baja - motyogtam.
Mikor megérkeztünk, szinte mindenkinek volt a pályaudvaron valamilyen hozzátartozója, de én hoppanálni készültem. Elköszöntem a többiektől, átöleltem Padmat, megcsókoltam Anthonyt, aztán megfogtam Lucie kezét, és megpördültem álló helyzetemben. Szorító űrben repültünk, aztán a talpam kemény talajnak ütközött.
Nem volt tanácsos sokáig az utcán ácsorogni, gyorsan bementünk a házba.
Egy pillanatig néma csend volt - aztán Katie totyogott elém. Elmosolyodtam, és boldogan emeltem fel. Hát minden rendben van...

Szóval, milyen lett? :) 

Remélem tetszik, várom a véleményeket!

Giger :)