- Gyere gyorsan, mert tíz perc múlva indul a vonat - szólt anya.
- Rendben - válaszoltam.
- Igazán csinálhatnál valamit a hajaddal. Az iskolában nem fognak örülni, ha így néz ki.
- Miért? A zöld miért volna rosszabb a pirosnál? - kérdeztem, de aztán erősen koncentráltam, és egy másodperc múlva barna tincs lógott a szemem elé. - Így jó?
- Tökéletes. Miért nem maradhat ilyen? Sokkal jobban áll. - jelentette ki anya.
- Mert nekem nem tetszik. Pirosan szeretem, azt szoktam meg. De ha gondolod, így maradhat pár napig.
- Nem bánnám.
Miután elhaladt mellettünk pár mugli nekifutottunk a kilences és tízes vágány közötti falnak, és egy perccel később már a ládámat tornásztuk fel a vonatra. Találtam egy üres fülkét ahol lepakoltam, majd kimentem elköszönni.
- Légy szíves vigyázz magadra - suttogta anya - tudod mit rendeznek idén.
- Tudom, de ne izgulj, én úgysem jelentkezek - nevettem. Síp szólt és felugrottam a vonatra. Addig integettem amíg anya el nem tűnt szem elől, utána pedig bementem a fülkémbe és kiengedtem Hógolyót. Öt perc múlva megjelent Padma, és leült mellém.
- Téged se könnyű megtalálni - morogta - keresem a hosszú piros hajat, erre megjelensz barna bozonttal.
- Anya miatt - mentegetőztem - Amúgy hogy telt a nyarad?
- Jól. Parvati elhívta Levandert, szóval velük voltam egy hónapig. Folyton a Tusáról beszéltek. Te hallottál róla?
- Igen - vágtam rá - Biztos jó lesz. Kíváncsi vagyok ki lesz a mi bajnokunk. De honnan jönnek még? Úgy tudom kettő iskola vesz még részt a versenyen.
- Ja, de nem tudom melyik. Parvati szerint a Durmstrangból is lesznek. De majd kiderül. De neked milyen nyarad volt?
- Unalmas - foglaltam össze röviden - Milyen lenne? Anya könyvelő, testvérem nincs, apám csak volt.... De most már izgalmasabb lesz!
- Az bizony - bólintott Padma. Útközben Anthony is megjelent egyszer, de csak tíz percig maradt. Egyébként rajta és a büfés boszorkányon kívül senki sem fordult meg nálunk. Félúton átöltöztünk talárba, aztán napnyugtakor lassítani kezdett a vonat, és befutottunk a roxmortsi állomásra.
A bejárati csarnokban Hóborc gondoskodott róla, hogy senki sem maradjon száraz: Vizes lufikkal dobált minket. Padma megúszta a dolgot, de engem telibe talált egy. Ezek után jobbnak láttam gyorsan bemenekülni a nagyterembe. A beosztás gyorsan zajlott és a lakoma is finom volt. Utána Dumbledore felállt, jelezve, hogy szólni kíván, de én ezt nem hallgathattam meg. Flitwick professzor jött oda hozzám, hogy legyek szíves vele menni, így hát kénytelen-kelletlen követtem a házvezető-tanáromat a szobájába.
- Van egy kis probléma - szólt a professzor - az óráival kapcsolatban.
Nem szóltam semmit, így folytatta.
- Már tavaly is eggyel több órája volt, mint lehetett volna, de akkor meg tudtuk ezt oldani. Idén viszont nem. Megoldható lenne, hogy leadjon egy tantárgyat?
- Igen - motyogtam.
- Nos ebben az esetben könnyű dolgunk lesz. Melyik lenne ez a tantárgy? - kérdezte.
Gondolkodtam egy kicsit. A számmisztikát szeretem és a rúnaimeretet is, úgyhogy azok szóba se jöhetnek. Két tantárgy közül kellett választanom : Mugliismeret, vagy legendás lények gondozása. Arra jutottam, hogy a muglikat így is elég jól ismerem, hisz köztük élek, ezért azt adom le.
- A mugliismeretet adnám le, tanár úr.
- Rendben van - sipította Flitwick - Az évnyitónak becslésem szerint vége, úgyhogy nyugodtan felmehet a körletébe.
- Viszlát - köszöntem, majd felszaladtam a Hollóhát-toronyba, amiben már csoportosultak a diákok.
A szobánkban hárman voltunk összesen: Padma, én és Mandy Brocklehurst. Leültünk Padma-val egy kék színű, baldachinos ágy szélére, és kikérdeztem mit mondott Dumbledore.
- A tusáról beszélt - magyarázta - Idén már csak nagykorúak nevezhetnek, vagyis akik már vannak tizenhét évesek. A másik két iskola a Durmdtrang és a Beauxbatons lesz. Mindenhonnan egy bajnokot jelöl ki egy pártatlan bíró, de azt nem mondta el ki lesz. Nagyjából ennyi. A részletesebb dolgokat akkor mondja el, ha mindenki itt lesz, valamikor október végén.
- Biztos nem tetszett nekik ez a szigorítás a korral - jegyeztem meg.
- Nem, nem igazán - hagyta rám Padma. - De ha lehetne én akkor se jelentkeznék, az biztos.
- Én sem. De olyan is van aki igen. Mit gondolsz, Harry benevezne?
- Ne kezd! - csattant fel Padma - Nem tudom mit gondol Harry Potter és nem is érdekel! De ha téged igen, kérdezd meg.
- Na persze! Még valami?
- Nem, más nincs. Egyébként mit akart Flitwick?
- Le kellett adnom egy tantárgyat.
- És melyiket adtad le - kiváncsiskodott Padma.
- A mugliismeretet - feleltem.
- Gondoltam. Nem is értem minek vetted fel. Ismered a muglikat. Mondjuk még mindig jobb, mint mondjuk a jóslástan - Padma elfintorodott.
- Parvati szereti, nem? - kérdeztem.
- Igen, de nem tudom miért. Folyton arról áradozik, hogy milyen mesés tudomány...!
- Szerintem inkább mondvacsinált tantárgy - jegyeztem meg óvatosan.
- Szerintem is az, de ezt a nővérem előtt ne mond, mert megátkoz. - Padma elnevette magát, és én is vele nevettem.
Ezután nem sokat beszélgettünk, és pár perc múlva le is feküdtünk aludni. Sokáig nem aludtam el, mert a Tusa járt a fejemben, és azt, hogy Harry Potter a lakoma közben rám mosolygott...
Sziasztok! Remélem tetszik!
Ha igen légyszi írj véleményt, mert még elég bizonytalan vagyok! :)
Köszi!
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése