Negyedik fejezet

Reggel korán ébredtem fel. Hogy kérdezel ilyet életed szerelmétől, aki ráadásul a neved is alig tudja? - Ez járt a fejemben. Mivel együtt járunk órákra, az nem volt probléma, hogy mikor kapom el, de minden más igen. Nem bírtam tovább tétlenül feküdni, ezért felöltöztem és lementem a klubhelyiségbe. Az a korai időpont ellenére nem volt üres; Anthony űlt az egyik karosszékben.
- Szia - köszönt kicsit csodálkozva. Nyilván nem számított rám, mert általában sokáig alszok.
- Jó reggelt. Hogy-hogy itt vagy? Nem tudsz aludni?
- Nem, nem igazán.
- Van terved mára? - kérdeztem.
- Hát, azt terveztem, hogy tanulok. Még nincs kész az élőhalál eszenciárálól szóló dolgozatom. Pitonnal nem szeretnék ujjat húzni.
- Aha. Én kimegyek sétálni, gondoltam hátha jössz.
- Amint végzek megyek utánad - mosolygott Anthony - De ezt most már befejezem.
- Oké, akkor majd összefutunk - azzal elindultam lefelé a parkba. Igazából nem tudtam, hogy miért megyek le. Egy ideig sétálgattam, aztán leültem egy bokor tövébe, a tó partján, ahol ritkán jár ember. Egy idő után megfordult a fejemben, hogy megkeresem Anne-t, de aztán hangokat hallotam. Az egyik egyértelműen Harry Potteré volt, a másik valószínüleg Hermione Grangeré. Leültek a bokor másik oldalálra, nekem háttal. Meg se mertem moccani. Ilyen kínos helyzetet!
- Figyelj, igazán beszélhetnél vele...- mondta épp Hermione.
- Nem! Nem fogok neki könyörögni! - csattant Harry hangja.
- De hát a legjobb barátod! Szükséged van rá!
- Akkor sem. Keressen meg ő engem!
Ezután halkabban beszélgettek, így nem hallottam. Húsz perc múlva elindultak a kastély felé. Vártam egy kicsit, aztán én is elindultam. Az előcsarnokban értem utol őket, ahol is kettéváltak. Hirtelen elhatározással Harry után szaladtam. Most, vagy soha....
- Várj! - megfordult, és furcsán nézett rám, de nem törődtem vele - Csak szeretném megtudni, hogy te dobtad-e bele a neved a Tűz Serlegébe. - hadartam, és éreztem, hogy elvörösödök.
- Nem - jelentette ki, kicsit gyanakodó arccal - És tényleg nem. Nem tudom, hogy ki volt.
- Én hiszek neked. Csak meg akartam tudni.... Ő.... Szia! - és felmentem a lépcsőn. Beszaladtam egy lányvécébe, ahonnan épp Hermione Granger jött ki. Épp Harry-től kérdezte, hogy mi történt, amikor becsuktam az ajtót - talán a vörös arcom elárult valamit....
- Csak az a Hóllóhátas kérdezte, hogy bedobtam-e a nevem. Lisa, ha jól tudom.
- Szerintem tetszel neki - jelentette ki Hermione, és én ha lehet még jobban elvörösödtem. Ezután elmentek, én pedig elrohantam a Hollóhát toronyba.
- Te meg hol voltál? - kérdezte Padma - Épp téged akartalak megkeresni. Anthony mondta, hogy lementél sétálni, de nem talált a parkban. Mi történt?
- Harry Potter nem dobta be a nevét a serlegbe. - mondtam nyugalmat erőltetve a hangomba, ami nem sikerült tökéletesen.
- Most komolyan megkérdezted? - hüledezett Padma - Nem hittem volna, hogy tényleg megteszed!
- Ami azt illeti én sem, de lementem a parkba és... - azzal beszámoltam mindenről, ami ezután történt.
- Hermione Granger okos lány. És jó emberismerő. - foglalta össze a véleményét barátnőm.
- Ennyi? Ennyit szűrtél le belőle?
- Igen. Miért, mi mást kéne?
- Azt, hogy Harry tudja mit érzek! És összeveszett valakivel, aki fontos neki. Szerintem Ron Weasleyvel, de nem biztos. Azért gondolom, mert Hermione azt mondta a legjobb barátja, és az Ron....
- Jól van - mondta Padma - Tegyük fel, de csak tegyük fel! Hogy Potter nem dobta be a nevét. De akkor ki? És minek? Semmi értelme.... Ne haragudj, de én ezt nem hiszem el...
- Te tudod - vágtam rá határozottan. - Én viszont elhiszem. Nem érdemes ezen vitatkozni.
- Szerintem sem - hagyta rám Padma - Lemegyünk reggelizni?
A nagyteremben összetalálkoztam Anne-vel.
- 'Ogyan kherült bhe ahz á khisfiú a bájnokok'z? - kérdezte közönyösen miközben szalonnát6 szedett magának.
- Valaki bedobta a nevét. És amúgy nem olyan kicsi. Már tizennégy éves.- feleltem.
- Ihgen, thudom. Dhe 'ogy-'ogy vháláki? Nhem ő vholt? - csodálkozott.
- Nem. Megkérdeztem. Én elhiszem neki.
- Éhrtem. Bharátod?
- Hát... - kezdtem bizonytalanul - Évfolyam társam. Nem mondom, hogy nagyon barátok vagyunk, de néha beszélünk.... - Végül is pár szót már tényleg beszéltünk, gondoltam. Anne csak bólintott, de úgy éreztem hisz nekem.
Reggeli után lementünk a kviddicspályára, ugyan is edzés volt tervben. Ez jobban sikerült mint szokott, és legalább  egy kicsit elterelte a gondolataimat - de csak hogy azok este ismét visszatérjenek, hála Anthony-nak.
- Vajon Potter hogy érte el, hogy bajnoknak válasszák? - kérdezte. A klubhelyiségben ültünk, Padma már elment lefeküdni.
- Szerintem nem dobta be a nevét - ismételtem, ki tudja hányadszor a nap folyamán - valaki más volt. Megkérdeztem.
- És te ezt elhiszed?
- El.
Anthony nem szólt semmit, de szerintem nem győztem meg. Ezután már csak azt találgattuk, hogy mi lesz az első próba.
A héten elterjed egy bizonyos jelvény, melyen a Szurkolj Cedric Diggorynak, a Roxfort IGAZI bajnokának, és a POTTER A BÉNÁK BAJNOKA feliratok váltották egymást. Főleg a Mardekárban terjedt el, de a Hugrabug, és a Hollóhát diákjai közül  is többen viselték.
- Mi van rajtad? - kérdeztem Padmat egy bájitaltan előtt. Nagy megrökönyödésemre egy ilyen jelvény volt.
- Ja, semmi különös - mondta, és próbálta eltakarni a kezével - csak egy...
- Ez most komoly? - hüledeztem - Képes vagy ilyet felvenni?!
- Nem, én csak....
- Add ide!
- Jó, tessék - azzal átnyújtotta a jelvényt, amit azzal a lendülettel törtem ketté.
- Miért? - kérdeztem halkan.
- Nem tudom.... Sajnálom! - kiáltott fel hirtelen - Csak mindenki hordja az osztályból, és....
- Én sem hordom. Anthony sem.
- Jól van Lisa, sajnálom! Most boldog vagy?
- Majdnem teljesen. - Nem folytathattuk a vitát, mert egyszerre két átok harsant : Harry, és Draco Malfoy. A két varázslat azonban összeütközött, így az egyik  Monstrot találta el, akinek hatlmas lett az orra, a másik pedig Hermionét, akinek a foga nőtt meg. Piton nem volt igazságos: Azt mondta Hermionén nem lát változást, Harryt és Ron Weasleyt büntetőmunkára ítélte ( sértéseket vágtak a fejéhet ), pontot vont le a Griffendéltől, Malfoy pedig semmit sem kapott.
- Mondhatom igazságos - morogtam Padmanak.
- Ne törődj vele. - tanácsolta.
Padma jelvénye az egész napomra rányomta a bélyegét, és este nagyon korán feküdtem le.

Íme a negyedik fejezet! Milyen lett? 

Értékeld!

Giger :)