A Beauxbatons és a Durmstrang diákjai október harmincadikán, este érkeztek. Lélegzetelállító volt a belépőjük: A Beauxbatonsosok egy hatalmas ház-szerű kocsiban érkeztek, amit hatalmas repülő lovak húztak. Az igazgatójuk, Madame Maxime akkora volt, mint Hagrid professzor, azaz nagyjából három méter magas. A Durmstrangosok egy óriási hajóval jöttek - a víz alatt. Az igazgatójuk Igor Karkarov volt. Többeket letaglózott a hír, hogy Viktor Krum, a híres-neves fogo is Durmstrangios diák.
- Tényleg, nem is mondtam mi volt a világkupán - szólt Padma, mikor már a nagyteremben ültünk - Néhány állarcos ember elvonult mellettünk és felgyujtotta a fél sátor-tábort. Aztán az egyik felküldte Tudodki jelét, mire mindenki azt mondta, hogy ezek Halálfalók, Tudodki csatlósai.
- De hát Tudodki halott, vagy nem? - kérdeztem, miközben leült mellém egy selyemruhás Beauxbatonsos lány.
- Elvileg - hagyta rám Padma - de tök nagy pánik volt, meg minden. Rögtön haza mentübnk. De benne volt a Prófétában.
- Tudod, hogy nekünk nem jár. De majd most már lehet, hogy előfizetek rá.
- Jó ötlet.
Dumbledore köszöntötte a vendégeket, majd megkezdődött a lakoma. Nagyon éhes voltam, mert aznap nem mentem le ebédelni. Gyorsan szedtem magamnak krumplit és sült húst. Az asztalon több külföldi étel is volt, de ez a vendég diákokon kívül mindenkit hidegen hagyott.
- Bhocsánat - szólt a mellettem ülő barna Beauxbatonsos lány mikor már a desszertnél tartottunk - mi ehz? - kérdezte a melaszos sütire mutatva.
- Melaszos torta. Nagyon finom. - feleltem.
- Khöszönöhm - motyogta, és vett magának egy szeletet. - Egyébhként 'ogy 'ívnahk?
- Lisa. És téged?
- Anne Delon. The methamorf-mhágus vágy?
- Igen - feleltem. Nem tudtam miből jött rá, de nem kérdeztem. Inkább bizonyíték képpen lemásoltam a frizuráját és elmosolyodtam.
- Éhn is - mosolygott, és a következő percben olyan piros volt a haja, mint nekem szokott,
- Érdekes - mondtam, és visszaváltoztattam a hajam - Még senkit sem láttam. Elég ritka képesség.
- Ihgen, thudom. - bólintott - Éhn is sák ányukámat lháttam. Mhert 'ogy öhrökölthem.
- Az én anyám kvibbli.
- Thényleg? - Anne Delon minden iránt nagy lelkesedést mutatott amit csak mondtam. Ő is mesélt a családjáról, és remek vicceket mondott. Nagyon jól elbeszélgettünk, és csak akkor hagytuk abba amikor Dumbledore felállt.
Nem figyeltem oda teljesen, mert még mindig Anne-vel folytatott beszélgetésem járt a fejembe. A lényeget azért felfogtam: A Tusában három próba lesz, a tűz serlege választja ki a bajnokokat helloweenkor a lakomán, és a díj ezer galleon meg a Trimágus Kupa. Ezután mindenki elindult a körletébe.
- Mhég Thalálkhozunk - köszönt Anne Delon, és elindult a parkba Madame Maxime után. Nyilván a ház-kocsiban alszanak.
Az előcsarnokban volt egy kis torlódás, mert Karkarov szeme megakadt Harryn. Nem tudom ezután mi történt, mert Padma feltétlen szükségesnek találta megtárgyalni azt a problémát, hogy vajon ki lesz a Roxfort bajnoka.
- A Hugrabug összes diákja azt mondja, hogy senkinek sincs esélye Cedric Diggory ellen. - mondta - De szerintem ez nem igaz. A griffendélesek szerint ő csak egy bájgúnár. Szerinted kinek van még esélye?
- Nem tudom - morogtam.
- Szerintem bárki lehet bajnok, csak ne mardekáros legyen. Így is el vannak telve magukkal. Nem gondolod?
- Lehet.
- Tudom mire gondolsz.
- Mi? - hökkentem meg. Épp a hálótermünk felé igyekeztünk
- Tudom mire gondolsz! - ismételte Padma egy árnyalatnyi ingerültséggel a hangjában - Arra, hogy Potter lenne a legjobb.
- Erre most pont nem gondoltam!
- De valamikor biztos! - erősködött.
- És ha igen? - csattantam fel - Akkor mi van?! Vagy már nem mindegy, hogy mit gondolok?!
- Nem úgy értem! - viszakozott - Csak....
- Csak mi?
- Emlékeztetlek, hogy nincs tizenhét....
- Álmos vagyok, lefekszem - vágtam el a vitát, és gyorsan pizsamát vettem. Épp le akartam feküdni amikor Padma megszólalt.
- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani - ránéztem, és egy kicsorduló könnycseppet láttam barátnőm arcán. Odamentem és megöleltem, ám ekkor kibökte ami talán egész eddig nyomta a szívét: - anyáék válnak.
- Micsoda?? Miért nem mondtad?
- Nem tudom.... Nem akartam....- motyogta
- Figyelj - kezdtem halkan - Nekem mindent elmondhatsz. Segítek ha tudok. Nem kell eltemetned magadban. Én meghallgatlak. Nem nevetlek ki.
- Rendben - gyorsan megtörölte a szemét - Mikor hazamentünk akkor mondták. De talán jobb is... Sokat veszekedtek...
Sajnáltam Padmat, de nem tudtam mit tenni. Ezután vagy egy óráig csak ültünk egymás mellett, aztán lefeküdtünk aludni.
Másnap szinte minden diák a Tűz Serlege körül ácsorgott. Nézték ki dobja be a nevét, és érdekes dolgok is történtek. Dumbledore ugyanis nem bízott mindenkiben, ezért korhatálvonalat húzott. Többen is öregítettek magukon bájitallal, de amikor átlépték a vonalat kirepültek, és ősz szakálluk nőtt.
Este a nagyteremben Anne és Padma közé űltem. A lakoma meglehetősen hosszúnak tűnt - mindenki a bajnokok kiválasztására várt. Mikor végre végeztünk Dumbledore felállt. Alig egy perc néma várakozás múlva a serleg tüze pirosra gyúlt, és egy pergamen cetli repült ki belőle.
- A Durmstrang bajnoka - szólt Dumbledore a cetlire nézve - Viktor Krum!
- Tudtuk! - kiáltott fel Ron Weasley. Mindenki tapsolt. Aztán a tűz kékből ismét pirosra váltott, és egy újabb cetlit lőtt ki. Dumbledore elkapta.
- A Beauxbatons bajnoka Fleur Delacour! - hirdette ki. Mindenki tapsolt, Anne csalódottan mosolygott.
Mikor a tűz megint kék lett mindenki elhalgatott. Most jön a Roxfort bajnoka.
Végül a tűz pirosra gyúlt, kilökte a pergament, és Dumbledore felolvasta:
- A Roxfort bajnoka, Cedric Diggory! - menydörgő taps tört ki, főleg a Hugrabug asztalánál. Egy perc múlva azonban mindenki elhallgatott: a tűz újra, negyedjére is pirosra változott. A kiröppenő pergamen nagy ívben szállt le, Dumbledore elkapta, és felolvasta.
- Harry Potter.
Mindenki megdermedt. Néhány hosszú pillanat után Dumbledore a többi bajnok után küldte a kővé dermedt Harryt. Miután becsukódott mögötte az ajtó elvonultunk lefeküdni.
- Hogy dobta be a nevét? - kérdezte Padma a klubhelyiségben, tíz perccel később.
- Szerintem nem ő volt - feleltem csendesen.
- De hát Lisa.... Ki más tette volna? - Padma minden szót megrágott, és óvatosan beszélt.
- Nem tudom, de miért tette volna?
- Gőzöm sincs....
- Tudod mit? Csak egy módon lehet kideríteni. - mondtam, és én is meglepődtem a hangomban csengő magabiztosságtól.
- Csak nem akarod megkérdezni? - hüledezett Padma.
- De igen. Nekem ebben az esetbe fontos az igazság.
Padma egész este meg sem tudott szólalni a megdöbbenéstől, de fele annyira sem csodálkozhatott, mint én.....
Sziasztok!
Hogy tetszik? Remélem jó lett! :)
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése