- Ki mondhatta el neki? - kérdeztem, kicsit sírós hangon.
- Fogalmam sincs, de nyugi! - lehúzott a lépcsőre, és a szemembe nézett - Nem szabad hagynod, hogy mindig megalázzanak. Ez így nem mehet tovább. Gyere velem! - És már vonszolt is vissza a nagyterembe.
- Várj, Padma, mit csinálsz? Engedj el! - csak sejtettem, hogy mire készül barátnőm, de a gondolatól is kétségbe estem.
- Most szépen megmondod annak a nagyszájúnak, hogy nem tudod honnan vette ezt a hülyeséget! Nem hagyom, hogy tönkretegyen!
- Nem tesz tönkre, csak hagyj békén - de Padma hajthatatlan volt. Csak húzott maga után, és meg sem állt a Mardekár asztaláig.
- Parkingson! - kiáltotta - Lisa mondani akar valamit, úgyhogy fogd be a szádat. - odaállított a lány elé és a fülembe súgta - Ne idegeskedj! Ugyan olyan gyerek, mint te!
- A helyzet az - kezdtem, és engem is meglepett, hogy tisztán, és magabiztosan cseng a hangom - hogy nem tudom, honnan vetted ezt a hülyeséget. Nem vagyok szerelmes Harry Potterbe, és senki sem kíváncsi a meséidre! - azzal sarkon fordultam, és magabiztos lépésekkel elindultam órára.
- Ezt nevezem! - mondta Anthony. A nagyteremben voltunk, és ebédeltünk. - Nem is tudtam, hogy más emberek számára is van hangod!
- Köszi - vigyorogtam - Padma érdeme. Ő rángatott oda.
- De te nem futottál el. Az is valami.
- Ez is igaz - mondtam, és elnevettem magam.
- Amúgy honnan vette Parkingson ezt az egészet?
- Fogalmam sincs - vágtam rá, de éreztem, hogy kicsit elpirulok - Öhm... Mikor is lesz az első róba - tereltem másra a szót.
- November huszonnegyedikén - válaszolt Anthony. - Kinek szurkolsz?
- Öhm.... - rájöttem, hogy ez a téma sem sokkal jobb - Potternek. Végül is az évfolyam társunk....
- Tényleg? Én is - valamiért volt egy olyan érzésem, hogy barátom mindenre ezt válaszolta volna.
- Aha - kezdtem magam kényelmetlenül érezni a bőrömben - Most.... Mennem kell....Órára! - azzal felkaptam a táskám és elszaladtam. Nem tudom, hogy mi kavart fel így....
Aztán végre eljött az első próba napja. A tiltott rengeteg mellett felállítottak egy hatalmas stadion-szerűséget. A bajnokok egy sátorba vonultak be, de Harryt nem láttam - pedig feltett szándékom volt, hogy sok sikert kívánjak neki.
A nézőtéren Anthony és Padma közé ültem. Anthony-val befestettünk egy régi lepedőt. Ráírtuk, hogy Hajrá Harry Potter, és a Griffendél színeire színeztük. Padma csak kénytelen kelletlen vett fel egy vörös-arany sálat. A feladat rémisztő volt. Épp költő sárkányokon kellett átverekedni magukat a bajnokoknak, hogy megszerezzék az aranytojást. Cedric volt az első. Nem tudom, milyen fajtájú volt a sárkány. Diggory átváltoztatott egy sziklát kutyává, és a sárkány azt támadta meg, de a fiút is megégette. Fleur sárkányát könyvből felismertem: Walesi zöld volt. Krum kötőhártya gyújtó átkot alkalmazott.
Harry a negyedik volt, és rögtön felismertem a bestiát, amit kapott : Magyar mennydörgő. Amit csinált az káprázatos volt. Begyüjtő bűbájjal magához hívta a seprűjét, és elkezdett körözni a mennydörgő fölött. Az ugyan egyszer megsértette Harry vállát, de aztán felszállt, és a fiú megszerezte a tojást. A pontok következtek. Eddig Diggorynak volt a legtöbb.
Harryéi is jók voltak, egyedül a szörnyen elfogult Karkarov adott neki négyet.
- De miért? - horkantam fel, és sokat tettek még így. De még ezzel együtt is holtversenyben vezetett Cedrickel.
Nem sokkal később már a klubhelyiségben ültünk, és együtt ünnepeltünk a többiekkel. Hiszen vezet a Roxfort! A nagy örömben azt is elhatároztam, hogy gratulálni fogok Harrynek. Ha esetleg baráti viszonyban lennénk, az se lenne rossz. Idén már így is többet szóltam hozzá, mint egész eddigi életemben.
- Egyébként a többi bajnok is jó volt - jegyezte meg Padma, akit valamiért bosszantott, hogy mindenkinek Harry Potter módszere tetszett a legjobban - Diggory nagyon szép transzformációt csinált.
- Miért, szerinted ő volt a legjobb? - kérdeztem közönyösen.
- Igen, és mindenki lenézi! Pedig nagyon ügyes volt!
- Ezt senki nem mondta. Tudod mit? Gyere igyál egy vajsört. Ne legyél ilyen feszült! Vezetünk!
És ezután sokkal jobb kedve volt.
Másnap eltökéltem, hogy még reggeli táján megkeresem Harryt. A nagyteremben meg is láttam a Griffendél asztalánál. A barátai épp elindultak, de ő még evett. Gyorsan odamentem hozzá.
- Szia.
- Öhm... Szia! Ö.... Lisa! - látszólag meglepődött, hogy odamentem. Éreztem, hogy megint elpirulok.
- Hát... Csak azt akartam mondani, hogy... Szóval Gratulálok! - most már borzalmasan melegem volt.
- Köszönöm! - Harry mosolygott. Kicsit felbátorodtam.
- Csodálatosan repülsz! A te megoldásod volt a legjobb.
- Ez kedves tőled. És az is, hogy hittél nekem. - Még mindig rákvörös voltam, de mosolyogtam. Pár pillanatig még néztük egymást, aztán Harry elment órára, én meg még mindig mosolyogva leültem reggelizni. Öt perccel később Anne huppant le mellém.
- Szia! - köszöntem még mindig vigyorogva - Nagyon jó volt amit Fleur csinált. Igazán tehetséges.
- Ihgen - bólintott - Áhmit á thi bhajnokhájitok cshinálták áz ihs jó vholt. Fhőleg 'Arry Potter. Szhépen rhepült. - Anne is mosolygott.
- Figyelj, délután nem sétálunk egy kicsit? Beszélgethetnénk, meg minden. - Ez egy hirtelen ötlet volt,de úgy gondoltam jobban meg kéne ismerkednünk.
- Mehetünk. Jhó lhenne - felelte - Úhgy thudom szheretsz rhepűlni. Éhn is. Jhó szórahkozás lhenne 'a...
- Szerintem is! - vágtam rá. Hisz olyan jó lenne! Csak az edzéseken repülök, Anthony máskor nem nagyon jönne velem, Padma nem is igazán tud. - Délután öt körül az előcsarnokba?
- Ohtt lehszek.
Gyorsan befejeztem a reggelit, és elszaladtam órára. Még most is mosolyogtam.
- Hát te minek örülsz ennyire - kérdezte Padma, amikor befutottam a terem elé.
- Nagyjából mindennek! - ő erre csak nézett rám, mint valami bolondra, de engem most ez se zavart.
Sziasztok! Milyen lett?
Ezt most nagyon sokszor írtam át, de remélem jó!
Giger :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése