Azonban minden jó elszáll; a szünet előtt két héttel elmondták, hogy karácsonyi bál lesz. Mindenki mehet, negyedévtől felfelé, az alsóbb évesek meg akkor ha elhívja őket egy felsős. Nekem itt csak egy gondom volt: partner is kell.
- Hívd el Pottert - javasolta Padma
- Micsoda?! - hökkentem meg - Most ezt komolyan mondtad?
- Igen. Figyelj, nem veszíthetsz semmit. Legfeljebb nemet mond.
- De akkor mindenki tudja majd, hogy mit érzek! Szó se lehet róla.
- Csak ötlet volt - mentegetőzött - De amúgy én sem tudom kivel mehetnék. Senki nem hívott meg.
- Még csak két napja szóltak - mondtam, magamat is nyugtatva - Lehet, hogy elhív valaki.
A gond ezzel az volt, hogy nem tudok olyan fiút, aki velem akarna menni. Én meg nem szólok senkinek, legrosszabb esetbe egyedül megyek.... Vagy haza utazok...
Mindenki folyton a bálról beszélt. Ha nem az volt épp a lányok gondja, hogy kivel menjenek, akkor azon hisztiztek, hogy nincs mit felvenniük. Engem ez mind hidegen hagyott - Harry járt a fejemben. Mindig köszönt nekem a folyosón, ha látott, és többször is rám mosolygott. Végül is, lehet, hogy Padmanak igaza van, és megér egy próbát a dolog. Ezt meg is osztottam vele.
- A te dolgod - felelte - de szerintem ne nagyon éld bele magad.
- Most ezt miért mondod? Eddig te tanácsoltad, hogy beszéljek vele!
- Állítólag elhívta Cho Changet. - jelentette ki - Csak ő nemet mondott. De bejön neki a csaj..... Hisztis kis álszent - tette hozzá fintorogva.
- Nem kedveled? - kérdeztem - Akkor nem vagyok egyedül. Folyton Davisnek dorombol az edzéseken. Teljesen kikészít. Na de akkor - tértem vissza az engem érdeklő témára - Chang kikosarazta. Tehát nincs partnere.
- Elvileg. De akkor igyekezz. Már csak négy nap van a bálig. Ha nem jön össze, még kell keresned valakit.
- Jó, holnap megoldom ezt a kérdést.
Reggel azonban hiába fürkésztem a Griffendél asztalát, Harry Potter nem volt ott. Gondoltam majd az első óra után intézkedek, de ekkor Parvati lépett oda hozzánk.
- Sziasztok! - mosolygott, aztán nővéréhez fordult - Figyelj, van már partnered?
- Nincs.... - Padma gyanakodva méregette - Miért?
- Nem tudnál Ron Weaslyvel menni?
- Öhm... Végül is... Jó, miért is ne.
- Csodás - bólintott Parvati - Hihetetlen ez az egész bál dolog. Engem is tegnap hívtak meg.
- Kivel mész? - érdeklődtem, de én sem tudom miért, kicsit tartottam a választól.
- Harry Potterel. Na mennem kell sziasztok! - és elsietett. Én borzalmasan éreztem magam. A csalódottságtól könny szökött a szemembe. Harry mással megy, és már csak nekem nincs párom....
- Jól vagy? - nézett rám Padma - Olyan sápadt vagy, hogy még a hajad is fehér.
- Szerinted hogy vagyok? - csattantam fel - Mégis mire gondolsz? Hogy lennék?
Nem vártam választ csak elsiettem órára. Teljesen magamba zuhantam. Igazából nem is értem miért. Talán valahol mélyen már úgy gondoltam, hogy Harry kedvel, és elfogadná a meghívást. Meg aztán már Padmanak is van partnere, csak nekem nincs. Számmisztikán leghátulra ültem le, és nem is nagyon figyeltem oda. Eldöntöttem, hogy ha holnap sem hív el senki, akkor haza utazok a szünetre. Talán az jobb lenne.
Este Padma a hálóteremben leült mellém, és átkarolta a vállam. Nem néztem rá, makacsul az ajtót bámultam.
- Lisa! Figyelj rám! Kérlek.... - megszorította a vállam, és végre arra fordultam - Vannak mások is. Más fiúk. Tudom, te szörnyen szerelmes vagy, de..... Lehet, hogy olyan úton indultál el, amit nem neked terveztek. Lehet, hogy mást kellene választanod. Másik fiút.
- Mindig úgy gondoltam, hogy sikerülhet... Hogy egyszer meglát, felfigyel rám - ahogy beszéltem, könnyebb lett a szívem - Hogy neki nem kell, hogy híres legyek, vagy nagyszájú....
- Nézd, lehet, hogy még meglát - biztatott Padma - Lehet, hogy ez egy téves út, rossz vágány! Még szerethet. Lehet, hogy igazából szívesebben ment volna veled, csak úgy gondolta, téged már elhívtak, és végső kétségbeesésben hívta el Parvatit. Még bármi megtörténhet.
- Ez is igaz. De ha holnap se hívnak el, akkor hazamegyek. Egyedül nem akarok bálba menni, az hogy fent ülök a szobában pedig nem túl értelmes. Anya biztos örülni fog.
- Ne csináld már! - szólt Padma - Még elhívhatnak késöbb is.
- Kedves vagy, de nem hiszem. Bocsi de szörnyen álmos vagyok. - azzal lefeküdtem, de még sokáig nem tudtam elaludni.
Másnap senki sem hívott el, amin igazából nem is csodálkoztam. Padma hiába unszolt, nem iratkoztam fel az iskolában maradók listájára.
- Meg fogod bánni - erősködött még vacsora közben is - Meg látod, sajnálni fogod, hogy nem maradtál itt!
- 'Aza mhész á szhünetre? - kérdezte Anne, aki nemrég ült le mellénk - Mhiérth? 'Isz bhál lhesz! Shenki shem 'ágyhátjhá ki!
- De, én kihagyom. - nem volt kedvem tovább taglalni a témát, úgyhogy felmentem tanulni. Anne csodálkozva nézett utánam, Padma pedig a fejét csóválta.
A szünet előtti utolsó napon Anthony jött oda hozzám. Valamiért nagyon vörös volt, és nem nézett a szemembe, végig úgy beszélt.
- Tudom, hogy elég későn jut eszembe, de úgy tudom, hogy még nincs partnered, és hát nekem sincs, szóval mehetnénk együtt, de csak ha te is szeretnéd, és úgy mint barátok, tudod... - hadarta, és egyre vörösebb lett. Most azonban én is elpirultam egy kicsit.
- Oh... Öö... Sajnálom, de én hazamegyek a szünetben. Holnap utazok.
- Tényleg? Vagyis... Akkor mindegy... Öhm... Szia! - és elsietett, én meg átkoztam magam az ostobaságomért.
Ezt az egészet Padmanak persze nem említettem. Másnap elbúcsúztam tőle, és kimentem a roxmortsi állomásra.
A vonaton nagyon kevesen voltak, és mind alsóbb évesek. Nem nagyon reménykedtem, hogy ismerősbe futok, úgyhogy kerestem egy fülkét. Az egyikben csak egy diák ült : a szőke harmadéves, aki olyan ügyetlen volt a válogatáson. Gondoltam beülök hozzá.
- Szia - köszöntem - Szabad ez a hely?
- Igen, gyere csak be. - Dülledt szeme, és hosszú szőke haja volt. Furcsán, álmatagon beszélt.
- Lisa Turpin vagyok. - mutatkoztam be.
- Igen, tudom. Én meg Luna Lovegood.
- Örülök, Luna - halványan elmosolyodott.
- Hogy-hogy nem maradtál? Negyedéves vagy. Mehetnél a bálba.
- Nem akartam elmenni egyedül, és nem hívtak meg.
- Engem se. De otthon is jó. Ez csak egy bál. Nem tudom miért vannak úgy oda... - Luna szavai kicsit észhez térítettek. Tényleg! Hisz ez csak egy bál, semmi több! Nagyon jót beszélgettem a lánnyal. Félúton aztán elcsendesedtünk, és én elaludtam. Luna ébresztett, amikor Befutottunk az állomásra. Gyorsan összeszedtem magam, és leszálltam a vonatról. Anya sugárzó mosollyal az arcán fogadott, és boldog voltam, és nem érdekelt se Harry Potter, se más, se a bál.
Sziasztok! Remélem jó lett!
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése