Órák után az előcsarnokba várakoztam, és alig öt perc múlva Harry is megjelent, vállán a legjobb seprűvel, egy Tűzvillámmal.
- Szia! - köszönt.
- Szia. Hogy vagy.
- Remekül. Mehetünk?
A pálya felé egy szó sem hangzott el köztünk. Amikor felszálltunk, akkor viszont megoldódott a nyelvünk, és csevegni kezdtünk.
- Tudsz valamit a második próbáról? - kérdeztem - Azt sem hallottam még, hogy mikor lesz.
- Február huszonnegyedikén - felelte - Az aranytojást kell kinyitni, és az elvileg rávezet a megoldásra. De én még semmit sem tudok, csak visít.
- Visít?
- Igen. De majd csak rájövök.
Elővettünk egy közönséges gumilabdát, és elkezdtük dobálni.
- Amúgy milyen volt a bál? - érdeklődtem.
- Nem valami jó. Unalmas volt.
- Padma sem élvezte - jegyeztem meg.
- Megértem. Ron nem volt kimondottan figyelmes....- mondta, és elmosolyodott. - Figyelj, szeretnélek megkérni valamire.... De csak ha nem gond!
- Hallgatom.
- Ugye találtad a pálcát, és.... - Harry habozott, majd kibökte - Azt szeretném kérni, hogy menj be, és nézz körül.
- Tessék? - kicsit elpirultam.
- Mert, tudod ott annyi minden lehet.....
- Rendben - mondtam - Körülnézek, ha akarod.
- Tényleg? - látszólag megkönnyebbült - Köszönöm, Lisa!
Még egy darabig némán passzolgattunk, aztán megzavartak minket. Roger Davis és Anthony közeledtek felénk - nem sok jót igérő arccal.
- Turpin! - kiáltotta Davis - Gyere le, beszélni akarok veled!
Eléggé ideges voltam, úgyhogy kicsit keményebben landoltam, mint terveztem.
- Hallgatlak, mit akarsz?
- Potter Griffendéles. Ellenség. Te meg itt röpködsz és labdázol vele!? - felemelte a hangját, ami engem még jobban felhúzott. Hogy jön ahhoz, hogy itt ordibáljon velem?!
- Igen, pontosan. - feleltem nyugalmat erőltetve a hangomba - Hol itt a probléma?
- Ellesi a taktikádat! Zavard el innen, különben búcsút mondhatsz a csapatnak!
Ezek után nem akartam vitatkozni, úgyhogy intettem Harrynek, hogy jöjjön oda.
- Figyelj - kezdtem - az a helyzet, hogy el kellene mennünk innen.
- Rendben - látszólag értette, hogy miért - Bent megvárjalak?
- Nem kell, köszönöm. Szia. - teljesen lehangolódtam, ahogy a távozó Harry után néztem. Davis már elment, csak Anthony állt a pályán.
- Nem tudom, mi a baja - szóltam.
- Szerintem igaza van - azt hittem rosszul hallok.
- Ezt meg mégis hogy.....?
- Nem kellett volna idehívnod! - jelentette ki Anthony.
- Szóval zavar? Még csak nem is hajtó! - kezdtem kijönni a béketűrésemből.
- De benne van a csapatban, és így megtudja a taktikád! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?
- Felelőtlen? - emeltem fel a hangom - Mi az, hogy felelőtlen? Idén ráadásul nincs is bajnokság! És hidd el, nem azért jött, hogy....
- Legalábbis szerinted! Még képes vagy, és hiszel neki?!
- Igen! - vágtam rá - Miért gondolod, hogy mindenkinek van hátsó szándéka? Várj csak.... Te hívtad ide Roger Davist! Hogy lehetsz ilyen?!
- Csak a csapat miatt! Nekem ez fontos, ha nem tudnád! - Anthony már kiabált, és nekem sem kellett sok hozzá.
- Nekem is az, de....
- Mindent elhiszel! Elvileg azok kerülnek a Hollóhátba akik okosak! Te mit keresel itt??
És ez volt az, amire nem tudtam mit felelni. Anthony vörös arccal hátat fordított nekem, és elment a kastélyba, de én csak álltam, és nem bírtam tovább, elsírtam magam. Le4ültem a földre, és hagytam, hogy erőt vegyen rajtam a zokogás. Hisz minden tönkrement! Végre jól elvoltam Harry Potterrel, de félbeszakítottak, a legjobb barátom pedig.....
Még magamban sem akartam befejezni. Nem tudom, mennyi idő telt el, de egyszer csak Anne hangját hallottam.
- Lisá? Mih á bháj?
Nem válaszoltam. Leült mellém, és átkarolta a vállam. Tudtam, hogy nem értheti mi a bajom, de együtt érez velem. Padma biztos ki akarná szedni belőlem, mi a baj, de Anne nem ilyen volt.
Eltartott egy ideig mire megnyugodtam, és Anne oldalán elindultam a kastélyba. Vacsoraidő volt, de nem akartam enni, úgyhogy felmentem a hálótermünkbe. Próbáltam tanulni, de gondolataim folyton elkalandoztak. Mikor már nem Anthony utolsó két mondata járt a fejembe, eszembe jutott, hogy mit kért tőlem Harry.
Most már engedéllyel fogok barangolni a házban, és elkezdtem leírni, hogy mi az aminek örülne. Ekkor azonban egy bagoly kopogott az ablakon. Beengedtem, de az le sem szállt, csak a levelet pottyantotta az ágyamra.
Nem ismertem fel a kézírást a címzésen. Ki írhatott nekem? És miért ilyenkor jött a levél, miért nem reggel, a szokásos időben? Kinyitottam, és közben egyre gyorsabban vert a szívem. Ha azt hittem semmi sem ronthatja tovább a kedvem, akkor hatalmasat tévedtem.
Turpin!
Láttalak téged a kviddics pályán, Potterrel együtt. Tudom mit érzel, ne is próbáld titkolni! Csak jegyezd meg amit itt leírok.
Harry Potter engem szeret, és én is szeretem őt. Eddig mindent megtettem érte, és ha te most az utamba állsz, akkor nem állok jót magamért.
Ha nem vigyázol elég könnyen fény derülhet a érzelmeidre, az egész iskola számára. Nyilván ezt nem szeretnéd, szóval gondold meg, hogy mit hogyan csinálsz!
Aláírás nem volt. Ki küldhette ezt a levelet? Nagyon ideges lettem. Mit tehetnék? Azt semmiképpen sem akarom, hogy kiderüljön mit érzek, de most, hogy olyan jóban lettünk nem mondhatok le róla. Összehajtottam a levelet és bedugtam a párnám alá. Ezt senkinek nem mondom el, abban biztos voltam. Ezt nekem kell megoldanom. Kivételesen nem fogom hagyni, hogy Padma húzzon ki a szorult helyzetekből. Meg kell emberelnem magam, mert ahogy barátnőm is mondta : nem hagyhatom, hogy eltapossanak.
Amikor lefeküdtem viszont egy másik kis szó tolakodott a fejembe, ami szintén Padma szájából hangzott el - Vágy.....
Sziasztok!
Remélem jó, mert nagyon sokszor írtam át!
Giger :)
Nekem tetszet várom a folytatást csak így tovább <3
VálaszTörlésKöszi! Igyekszem minél gyorsabban! :)
VálaszTörlésGiger