Én úgy éreztem semmit sem javul az állapotom. Vasárnap csak feküdtem, és próbáltam aludni, nem sok sikerrel. Hétfőn arra ébredtem, hogy tiszta kiütés a karom és az arcom. Ezt a javasasszony bekente valamivel, amitől visszahúzódtak, de még piros maradtam és viszketett is. Épp valami bájitalt kanalazott a számba amikor kopogtak az ajtón. Madame Pomfrey motyogva elment ajtót nyitni.
- Elnézést Madame Pomfrey, Lisa Turpinhez jöttem. - Anthony hangját ismertem fel.
- Sajnálom, de nem engedhetlek be. Lehet, hogy fertőző baja van.
- De csak mondanék neki valamit... Pár szó! Kérem!
- Nem lehet - vágta rá a javasasszony, és becsukta az ajtót.
Aztán pár nap múlva végre kiderült, hogy mi van velem : Amikor beestem a vízbe lenyeltem valami mérgező vízinövényt, ami nem hat azonnal, de hosszútávon halálos. Ezután kaptam vagy tíz féle bájitalt, és következő héten, egy pénteki napon elhagyhattam a gyengélkedőt.
- Azért te nagyon szerencsétlen vagy - mondta Padma este a nagyteremben, miután mindent elmondtam neki.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert nem elég, hogy belelöknek a vízbe és nem tudsz úszni, de még valami mérgező növényt is lenyelsz.
- Kíváncsi lennék, hogy ki lökött bele - mondtam, és azt nem tettem hozzá, hogy arra is, ki írhatta a levelet. Abba szinte biztos voltam, hogy a két dolog mögött egy és ugyanaz az ember áll, de hogy ki, arról semmit sem tudtam.
- Azt mondtad, vizes volt a keze - kezdte Padma - Tehát vagy túsz volt, vagy bajnok. Kis kéz volt, vagy inkább olyan fiús?
- Szerintem lány volt.
- Akkor ez is egy nyom. Ott volt Fleur Delacour, a húga, Hermine Granger és Cho Chang. Na most - kezdte fejtegetni - Fleur még a nevedet sem tudja, szerintem nem ő volt. A húga nyolc éves, minek lökne a vízbe? Tehát mondjuk, hogy csak Granger és Chang jöhet szóba.
- Nem hinném, hogy Hermione volt - jelentettem ki - Kedves lány, és ugyan miért tenné? Chang pedig benne van a kviddics csapatban, ha ártani akarna lelökhetne a seprűről, és mondhatná, hogy véletlenül volt.
- Ez igaz, de lehet, hogy ez nem is merénylet, csupán egy baleset.
- Hogy valaki a hátadra teszi a tenyerét és meglök? Nem tűnt balesetnek - mondtam. - És lehetett rá oka is - böktem ki hirtelen ötlettel.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám Padma.
- Úgy, hogy.... - azzal elmondtam neki mindent a levéllel kapcsolatban. - Szóval úgy gondolom, hogy aki belökött, és aki a levelet írta ugyan az a személy.
- Jó, lehet, hogy az a valaki őrülten szerelmes Potterbe, de azért nem lökne le... Szerintem.- mondta egy perc gondolkodás után.
- Nem tudom.... Zavaros ez az egész.
- Figyelj, te képes lennél ilyenre? Ha mondjuk egy sima csaj akkor hajt rá életed szerelmére mikor már majdnem összejöttetek.
- Nem hiszem... Nem tudom... - teljesen bizonytalan voltam. Nem akarnám megölni, de mondjuk egy kicsit szívatni...
- Nem tennéd meg - jelentette ki Padma - Nem lennél képes ilyenért ölni.
- De ő sem azt akarta! Nem tudhatta, hogy nem tudok úszni.
Ezután semmit sem mondtam, mert Harry jött oda az asztalhoz.
- Szia! - köszönt - Jól vagy? Hallottam, hogy valami bajod volt...
- Igen, lenyeltem valami mérgező vízinövényt amikor beleestem a tóba. De már kutya bajom.
- Akkor jó. Csak aggódtam, hogy valami baj van. Vagyis volt is..... De most nincs, és ez a lényeg - hadarta, és elment. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Még egy darabig némán meredtem magam elé, aztán felmentem leckét írni, mert eléggé le voltam maradva.
Ezek után semmi érdekes nem történt. Beköszöntött a tavasz, jött a húsvéti szünet, és én feliratkoztam, hogy a Roxfortban maradok. Emiatt Padma teljesen kikelt magából.
- Mi az, hogy itt maradsz?! - kérdezte vészjóslóan - Amikor bál van hazamész, most meg mindenki más elmegy, és te itt maradsz! Fordítva raktak össze?
- Nem, csak nincs kedvem haza menni! - mondtam - Mit nem lehet ezen megérteni?! Hagyj engem ezzel békén, nem kértem kioktatást!
- Te tudod. - felelte most már higgadtan Padma - De hozzánk is jöhettél volna.
- Köszönöm, de jó lesz itt. - nyugodtam le én is.
A szünet előtti utolsó nap nem tanultunk, csak beszélgettem hol Anthonyval, hol Padmaval. Másnap el kísértem őket a fiákerekig, majd visszakullogtam a klubhelyiségbe. Elég kevesen maradtak a kastélyba, kevesebben, mint húsvétkor általában. Esténként egyedül vacsoráztam, mert senki sem maradt, akivel beszélgethettem volna. Anne csak egyszer ment akkor enni amikor én, de nem volt túl jó kedvében, úgyhogy inkább békén hagytam. Egyik este épp egy folyosón mentem, amikor egy kárpit mögül kinyúlt valaki, és behúzott a rejtett lépcsőre. Fel akartam kiáltani ijedtemben, de az a valaki befogta a szám. Félhomály volt, és először fel sem ismertem kivel állok szemben.
- Végre beszélhetek veled - mondta Cho Chang - Négyszemközt.
- Miért, mit szeretnél? - kérdeztem. Valamiért rosszat sejtettem.
- Potter. Száj le róla! Évek óta próbálok a közelébe férkőzni! Most végre szeret, és te meg...
- Várj csak..- szakítottam félbe - Te küldted a levelet! Te löktél bele a vízbe! Meg is halhattam volna!
- Igen én voltam. De te ezt senkinek sem akarod mondani. - mondta.
- Miért ne mondanám?
- Egy - kezdte Chang - nem tudod bizonyítani. Kettő. Ha megteszed, Potter és az egész iskola meg fogja tudni, hogy mit érzel.
- És miből gondolod, hogy neked hisznek, és nem nekem?
- Biztos vagyok benne. Tudod a szerelem vak. Harry Potter pedig szeret engem.
- Teee...
- Nem akarod befejezni, ugye? - mondta Chang gonosz mosollyal az arcán.
Megszólalni sem tudtam a döbbenettől. Ez eszembe sem jutott... Chang elment, de én még egy darabig ott álltam, és néztem ki a fejemből. Mikor végre magamhoz tértem elindultam a folyosón. Azt kívántam bár lenne egy hely, ahol elrejtőzhetek az emberek, és a szörnyűségek elől.
Ekkor halk zajra lettem figyelmes. Hátra fordultam, és egy ajtót láttam. Ez eddig nem volt ott...
Odamentem és kinyitottam. Mikor beléptem tátva maradt a szám. Egy nagy szobában voltam. A fal mellett könyvespolcok sorakoztak, és a szoba közepén egy gyönyörű és látszólag nagyon kényelmes ágy állt. A helyiség nagyon magas volt, és a fal mellé a legjobb márkájú seprűket támasztották. Voltak még ott bűvös édességek, trükkös holmik, és megannyi szép ruha. Nem tudom hogy került oda, de egy kosárban Hogolyó aludt. Nagyon tetszett a berendezés, az a rengeteg holmi, amit szeretek. Nem tudtam hol vagyok, csak annyit, hogy a lehető legjobb helyen.
Sziasztok!
Remélem jó lett, és nem túl rövid.
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése