Tizenkettedik fejezet

Az időm nagy részét ettől kezdve ebbe a titokzatos szobába töltöttem. Itt tanultam, olvastam, aludtam és szórakoztam, néha repültem és csak enni jártam le a nagyterembe.Párszor elgondolkodtam rajta, hogy mit tegyek Cho Changgel. Miért neki hinnének az emberek? Ez járt a fejemben. Arra gondoltam, talán őt többen ismerik, de a barátaim például nekem hinnének.
Aztán vége lett a szünetnek, és nekem el kellett kezdeni órára járni, és azt a bizonyos szobád nem látogathattam túl sokat. Amint vissza jött elkaptam Padma-t, és mindenről beszámoltam neki amit Chang mondott.
- ....szóval ő lökött a vízbe és küldte a levelet. De azt mondja senki sem hinne nekem ebben az ügyben, és megfenyegetett, hogy elmondja mindenkinek, mit érzek.
- De miért hinne mindenki neki? - kérdezte Padma.
- Nem tudom, ezen én is gondolkodtam. Talán mert sokan ismerik, és jól megy neki a színészkedés, vagy valami.
- Meglehet. Szerintem hagyd az egészet, mit árthat neked?
- Elmondhatja mindenkinek, hogy mit érzek! - csattantam fel.
- És?
- Mi az, hogy és?
- Azzal nem árt!
- De én nem akarom, hogy megtudják! Ez titok!
- Jó, jó, majd megoldjuk valahogy! - sietett megnyugtatni Padma.
Elhatároztam, hogy megkeresem Harryt és elmondom, amit megtudtam.
Este a nagyteremben meg is láttam, és megkértem, hogy jöjjön velem. Elrángattam egy titkos folyosóra, és elmondtam mindent, a vizes balesetről
- Várj, most azt mondod, hogy Cho lökött a vízbe? - értetlenkedett.
- Igen, biztos vagyok benne! Ő maga árulta el!
- De miért tette volna?
- Nem tudom, de megcsinálta!
- Lehet, hogy félreérted. Lehet, hogy véletlenül volt, és csak bocsánatot kért!
- Nem azt mondta! - fortyantam fel - Azt mondta, hogy ő lökött bele, és megfenyegetett, hogy ne mondjam el senkinek!
- Megfenyegetett? - visszhangozta Harry
- Igen, ezt mondtam!
- Nem lehet, hogy csak nem szereted, és rá akarod kenni? Ez normális. Ha utálsz valakit, akkor nála minden bűnt nagyobbnak érzel mint másnál - fejtette ki véleményét.
- Nem lehet! És amúgy nem is utálom - kezdtem kétségbe esni - Legalábbis eddig nem utáltam....
- Tudod mit Lisa? Hagyjuk ezt az egészet. Cho rendes lány, nem akarna ártani neked.
- Miért véded őt? - fakadtam ki - Miért jobb ő mint én?
- Ez nem arról szól! - mondta Harry - Csak nem hiszem, hogy bárkit is bántana!
- Jól van, állj mellé! Cho Chang a tökéletes lány! Nem csinálhat semmi rosszat! Nem te vagy az aki majdnem meghalt miatta, és ha logikusan végig gondolod kihez vezet az egész?! Megölni nem akart, ezt elismerem, de szándékosan csinálta! - mire befejeztem potyogni kezdtek a könnyeim. Miért nem hisz nekem?
- Lisa, és nem...- kezdte Harry, akit látszólag egy kicsit megrémített a kirohanásom, de nem figyeltem rá.
- Hagyj engem békén Harry Potter! Menj, keresd meg Cho Changet! Biztos többet tett érted mint én! - sarkon fordultam, és elszaladtam a tit6okzatos szobába. Ott leültem az ágyra, és lassan összeszedtem magam.
A hetem egyszerűen borzalmas volt. Senki sem hallgatott rám, és a legtöbben azt mondták csak be akarom feketíteni Changet. Egyik nap Anthony mellé ültem le a klubhelyiségbe. Neki még nem mondtam semmit, mégis ezzel a témával kezdte.
- Tényleg azt állítod? - kérdezte. Nem feleltem rögtön.
- Mégis mit? - nem akartam rögtön elérni a témát.
- Tudod.... Hogy Cho lökött be a vízbe.
- Nem csak állítom, biztos vagyok benne.
- De figyelj, ez nem biztos....
- Te sem hiszed el?! - csattantam fel - Csak azért mert Cho szebb nálam, vagy egyszerűen bolondnak tartasz?!
- Egyik sem! Csak nem értem, hogy miért tenné!
- Én sem, de megtette - mondtam a héten már nagyon sokadszor.
- Lehet, hogy véletlenül volt.
- Ezt sokszor hallottam.
- De nem gyanusíthatod csak úgy! Szerintem eltúlzod a helyzetet egy kicsit.
- Nem túlzom el! Hogy tudsz te is mellé állni? - fakadtam ki keservesen - Miért védi mindenki őt? Azt hittem a barátom vagy Anthony, de a barátok segítik egymást! Te meg cserben hagysz másért, csak mert szerinded is ártatlan képe van! Hagyj engem békén!
Nem is tudtam, és nem is akartam visszafojtani a torkomat napok óta feszítő zokogást. Elszaladtam a szobába és leroskadtam az ágyra, de most nem is próbáltam megnyugodni. Előtört belőlem mind az, amit eddig elfojtottam. Átkoztam magamat amiért nem hallgattam arra a tanácsra, hogy megtartsam magamnak amit megtudtam. Az egyetlen aminek örülhettem, hogy Chang nem mondta el senkinek, hogy mit érzek.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Padma lépett be, egy házimanó kezét fogva. Nem tudtam hova tenni az egészet.
- Lisa! - kiáltott fel. Odarohant hozzám és átölelt. - Ez a manó mondta, hogy látott itt... Mi ez a szoba?....Mi a baj?
- Az - feleltem elfúló hangon, és ő rögtön megértette mi van. Nem mondott semmit, de nekem ez többet jelentett bármi másnál.
- Segítek - jelentette ki, mire végre megnyugodtam - Nem hagyhatlak itt. Meg fogjuk oldani.
És lám, milyen igaza volt! Egy hét alatt rendbe hozott mindent. Volt egy falakat rengető vitája Anthonyval, amiben kijelentette, hogy a fiú egy utolsó bunkó, és vagy most magába száll, vagy bemutatja neki a pálcáját. Erre Anthony jó pár napig nem mert a szemem elé kerülni, annyira szégyellte magát, aztán ezerszer kért bocsánatot. Harrynek megmondta, hogy nem hagyja, hogy így bánjon velem, és egy repülés alkalmával a fiú elmondta, hogy ráveszi Changet a bocsánat kérésre. A többiek nem érdekeltek, de barátnőm biztatására kiálltam eléjük, és elmondtam, hogy nem érdekelnek többet.
Aztán összefutottam Choval is. A beszélgetés nem sok szívderítőt tartalmazott, de legalább egy jó kiderült belőle.
- Tudod, Potter amúgy sem hajtana rád. Sajnálom, félre értettem a dolgot. Látom, nincs veszélybe az eredményem - jelentette ki, majd méltóságteljesen távozott. Nem örültem a megjegyzésnek, de tudtam, hogy most már békén fog hagyni, és ez egyenlőre elég volt.

Sziasztok!

Annyit szeretnék mondani, hogy próbálok naponta írni.

Remélem a nyáron ez sikerül is, utána viszont biztos nem fog....

Köszönöm annak, aki olvassa. Nem sokára a negyedik könyv eseményeinek 

végére érek, és azzal az első rész lezárul. Remélem tettszik!

Giger