Tizedik fejezet

Az elkövetkezendő hetek borzalmasak voltak. Nem tudtam meg ki a levél írója és Anthonyval sem békültem ki.
- Tudom, hogy nehéz, de meg kell várnod, hogy ő menjen hozzád! - mondogatta Padma - Ő bántott meg téged, ráadásul minden ok nélkül!
- De ő úgy gondolja volt rá oka - ismételtem mindig ilyenkor - Mi van, ha ő meg azt várja, hogy én kezdeményezzek? Nem akarom, hogy tönkremenjen a barátságunk!
Padma ilyenkor csak legyintett, és nem firtattuk tovább a dolgot.
A második próba reggelén levonultunk a tóhoz, ugyan is az ott volt. Előtte való nap délelőtt megláttam Harryt és sok sikert kívántam neki. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy őt már a barátomnak mondhattam, akkor is ha nem sokat beszéltünk. A tónán azonban nem láttam, és egy idő után nyugtalan lett a zsűri. Már épp el akartak küldeni valakit, hogy keresse meg, amikor zihálva lefékezett a parton.
A négy bajnok felsorakozott, és sípszóra a vízbe mentek. Viktor Krumból semmit sem láttam, de Fleur és Diggory buborékfej bűbájt alkalmaztak. Harry látszólag semmit sem csinált, de aztán a víz alá bukott, és nem láttuk többet.
Úgy egy fél óra múlva sellők hozták ki az összekarcolt Fleut, de nem tudtuk meg mi történt.
Még egy fél óra várakozás után Cedric Diggory is feltűnt, azzal a kinccsel amit elloptak tőle: Cho Chang.
Már letelt az ídő, de a többieknek nyoma sem volt. Ekkor azonban Krum bukkant fel, aki éppen visszaalakult; látszólag transzformácíóval próbálkozott, de csak fejileg lett cápa.... Az ő túsza Hermione Granger volt.
Utána két ember tűnt fel: Ron Weasley, és egy szőke kislány, aztán rá egy perccel Harry Potter. Előre léptem, hogy jobban lássam mi történik, de ekkor egy nedves kezet éreztem a hátamon, azt rövid zuhanás, majd csobbanás követte; valaki belelökött a vízbe.
A legnagyobb baj az, hogy van egy kis hibám - nem tudok úszni. Egyre csak süllyedtem és kapálóztam, nem tudtam mit tenni. Kétségbe estem, és lassan sötétülni kezdett körülöttem a világ....
Aztán valaki átkarolt, és felfelé húzott, de a többire nem emlékszem, mert elájultam.
Mikor magamhoz tértem a lelátón feküdtem, és emberek álltak körülöttem. Köhögni kezdtem, és nagy mennyiségű vizet köptem ki. Vacogott a fogam, és borzalmasan fájt a fejem.
- Jobban vagy? - kérdezte valaki a közelben.
- Igen - kicsit rekedt volt a hangom.
Felültem és körülnéztem. Ott állt Dumbledore, Flitwick, Padma, Harry, Diggory, Krum, Terry, Chang, Hermione Granger és Ron Weasley. Anthony kicsit távolabb állt. Tiszta vizes volt, és zihált egy kicsit. Eltartott egy darabig, mire összeraktam, hogy mi történt.
- Te húztál ki? - kérdeztem. Ő csak bólintott, én pedig a nyakába borúltam.
- Lisa, sajnálom! - tört ki belőle hirtelen - Nem akartam olyat mondani, bunkó voltam! Ne haragudj, én...
- Nem haragszom. - Elengedtem és a szemébe néztem. Nagyon furcsán éreztem magam. Amíg nem vették észre, hogy mi történt kihirdették az eredményt ( ami most cseppet sem érdekelt ), úgyhogy most elindultunk a kastélyba. Ahogy felértünk elszaladtam felöltözni, aztán elmentünk ebédelni, de nem voltam éhes. Most már semmi bajom nem volt, mert kaptam valami bájitalt ami segített, de még mindig furcsa érzésem volt, mintha elfelejtettem volna valamit.
- Jól vagy? - kérdezte Padma - Olyan furcsán nézel.....
- Olyan, mintha elfelejtettem volna valamit - mondtam.
- Mondjuk gratulálni Potternek?
- Az lehet - feleltem egykedvűen - Tényleg, hányadik most?
- Ja tényleg, nem hallottad. Holtversenyben vezet Diggoryval. A következő próba meg az utolsó előtti héten lesz.
- Az jó.... Lehet, hogy tényleg megkeresem Harryt. Azt sem tudom, mit használt.
- Varangydudvát - mondta Padma - De azért vezet, mert mindenkit meg akart menteni.
- Tényleg? - kicsit felderültem - Olyan jószívű....
- Jaj fogd már be! - csattant fel barátnőm - Engem hagyj ki ebből! Ha engem kérdeznének, én azt mondanám, hogy bolond, mert komolyan képes volt elhinni, hogy megölik a túszokat!
- Abban a helyzetben, a víz alatt akárki...
- A többiek mégsem hitték!
Nem folytatttam a vitát, inkább átbaktattam a Griffendél asztalához. Harry már nem evett, csak beszélgetett a barátaival.
- Sziasztok!
- Szia! Jól vagy? - érdeklődött Hermione Granger.
- Remekül - mosolyogtam, és Harryhez fordultam - Gratulálok! Hősiesen viselkedtél. - most már nem pirultam el.
- Köszi. Nem mindenki gondolja így - vetett egy oldalpillantást Ron Weasley felé - Minden rendben? Kicsit sápadt vagy...
- Tényleg remekül vagyok. Hála Anthonynak.
- Harry is beugrott. Nem tudtad? - mondta Hermione.
- Tényleg? - na most elpirultam.
- Igen, csak később vette észre, hogy leestél. Amúgy hogy sikerült?
- Valaki meglökött... Nem tudom ki, annyira emlékszem, hogy vizes volt a keze. - feleltem. Sokat gondolkodtam rajta, és a titokzatos levél íroja jutott eszembe. Tehát vagy túsz volt,  vagy bajnok.....
- Lehet, hogy véletlen volt - szólalt meg most először Ron Weasley - Ott a nagy tolongásban.
- Akár - hagyta rá Harry - de lehet, hogy viccnek szánta, nem tudta, hogy nem tudsz úszni.
- Nem tudom....
Elmentünk a könyvtárba, és beszélgettem velük még egy kicsit.
- A hét végén lemehetünk Roxmortsba. - mondta Hermione - Van kedved velünk jönni, Lisa?
- Végül is mehetek - feleltem - Idén még nem is voltam. Kellene egy új penna.
Úgyhogy szombaton bevártam őket az előcsarnokba, és együtt indultunk a faluba. Hideg idő volt, és fújt a szél, így először a Három Seprübe mentünk és megittunk egy vajsört. Utána bementünk a Mézesfalásba Bűvös Bizserét, Csokibékát és Cukorpennát venni ( én egy rakás Mirelit Egeret is ), majd a többiek bementek Zonko Csodabazárába és meg elszaladtam Pennát venni. Gyorsan kiválasztottam egy kék-ezüstöt és elmentem Harryék után. Épp egy XXL-es bűzpatron csomagot nézegettek amikor megtaláltam őket.
- Szerintem mehetnénk vissza a Roxfortba - vettette fel Ron, aki talán a jelenlétem miatt végig hallgatag volt.
- Nem rossz ötlet - mondtam - Még leckém is van.
- Akkor induljunk - kifizettük a bűzpatronokat és más tiltott tárgyakat, majd felmentünk a kastélyba. Padma nem jött le, úgyhogy nem is gondolhattam, hogy összefutok vele, de azt reméltem, hogy Anthonyval találkozok.
Fent nekiestem a bűbájtan leckémnek. Semmi kedvem nem volt a tanuláshoz, és a klubhelyiségben is csak pár első és másodéves üldögélt. Ráadásul nem is éreztem valami jól magam. Hátradőltem a karosszékben, és lassan elaludtam. Álmomban a kviddicspályán álltam, és vártam valakire. Fújt a szél és esett az eső. Anthony jelent meg és mozgott a szája, de nem hallottam semmit, csak a szél süvítését. Közelebb jött, és megfogta a kezem. Ekkor éreztem, hogy átforrósodok, és felébredtem. Padma keltett fel, aggodalmas arccal. Borzalmasan éreztem magam. Rázott a hideg és az arcom verejtékben fürdött.
- Lisa, jól érzed magad?
- Nem - nyögtem rekedten. Szörnyen fájt a torkom, és amikor fel akartam állni, éreztem, hogy remeg a lábam és sajog a fejem.
- Gyere, felkísérlek a gyengélkedőre - jelentette ki Padma - Nagyon sápadt vagy.
Megfogta a kezem és húzni kezdett. Már senki sem volt a kastélyban, szóval takarodó után lehetett. Kicsit soká érkeztünk meg, mert alig bírtam menni.
- Mi történt? Mit kerestek itt? - kérdezte Madame Pomfrey mikor bekopogtunk.
- Elnézést, de Lisa rosszul van - mondta Padma - Sápadt, és szerintem lázas.
- Gyertek be.
A javasasszony lefektetett egy ágyba, és megmérte a lázam. Mondott valamit Padmanak, de nem értettem. Aztán adott egy bájitalt, és azt mondta itt kell maradnom éjszakára. Az italtól azonnal elaludtam, és csak reggel ébredtem fel.

Sziasztok!

Bocsi, hogy ezt most később hoztam!

 Milyen?

Giger