Hetetdik fejezet

Mikor beszálltunk a kocsiba, még nem is tudhattam, hogy milyen nagy meglepetés vár rám. Egyenlőre csak örültem anyának, és annak, hogy mindjárt otthon leszek, akkor is, ha egy poros kis londoni lakás az otthon.
- Na és, mi újság? Hogy telt a féléved? - kérdezte anya.
- Jó volt - feleltem - tudod írtam, hogy Harry Potter is bajnok lesz, meg az első próbát. Na az hatalmas volt!
- Egy kis plusz izgalom az évre.
- Igen.
- De úgy tudtam karácsonyi bál is lesz. Vagy nem? - kérdezte, és egy kicsit elpirultam.
- Hát az van, de... Nem akartam menni. Nem nekem valóak a bálok. - úgy döntöttem nem mondok el mindent. Hisz anya nem tudott Harry iránti érzelmeimről, és ez a téma mindenképp oda vezetett volna. - De hova megyünk? - tereltem másra a szót. Tényleg érdekelt, mert nem arra mentünk amerre a lakásunk van.
- Van egy meglepetésem - mosolygott anya - Mindig panaszkodsz, hogy nem szereted a várost, és nagyobb tér kellene nekünk a másfél szobánál. Úgyhogy gondoltam mi lenne, ha elköltöznénk.
- Nem mondod komolyan? - kérdeztem, és mosoly terült el az arcomon - És mégis hova?
- Azt is mondtad, hogy jó lenne magadfajták közt élni - folytatta - Így elgondolkodtam. Mi az a hely, ahol kevesen laknak, de főleg mágusok, csendes, és lehet kertes házunk? És Godrick's Hallow jutott eszembe. Mi lenne jobb neked egy varázsló falunál?
- Godrick's Hollow-ba költözünk? - hihetetlen öröm lett úrrá rajtam. Ezeknek tetejébe még Harry Potter is ott született! Ott művelt csodát! Azt beszélik van egy emlékmű, és ott a házuk is.... - Ez csodálatos! Mikor.....
- Mikor csináltam mindent? - vágott közbe anya - Rögtön miután elutaztál. A ház már megvolt, csak a költözést kellett megoldani. Meg a szobádat. A te ízlésed szerint próbáltam berendezni. Remélem jó lett, mert sokat dolgoztam vele.
Elég sokáig autókáztunk még, és én nagyon izgatott voltam.
Mikor megérkeztünk tátva maradt a szám, amin anya nagyon jót nevetett. A ház fantasztikus volt, és minél beljebb mentem, annál jobban tettszett. A kert hatalmas volt, és rengeteg varázs növény nőtt benne. A házat kívül sárgára festették, az én szobámat világos kékre. A falaimon Hollóháti címere lógott szemben a sötét fából készült emeletes ággyal. Alá egy halvány kék kanapé került, sötétkék mintával. Egy nagy, mintás szekrény is helyt kapott, tele a ruháimmal, és az egyik fal egy az egyben ablak volt, előtte selyem függöny. Bekerült továbbá egy szép, citromsárga kosár Hogolyónak, és egy fa polc a csecsebecséimnek. Nagyon tetszett, még saját fürdőt is kaptam. A szobám előtt folyosó volt, ami körbevezetett a lakásban, anya szobája, a konyha és a nappali előtt. Volt egy hatalmas teraszunk is ami az udvar felé nézett, kényelmes karosszékekkel és egy kicsiny asztallal.
- Hogy tetszik? - kérdezte anya - Van még egy vendégszoba, ha esetleg jönne valaki.
- Csodálatos! - lelkendeztem - Nagyon el találtál mindent, de komolyan!
- Akkor jó - mosolygott - ha gondolod sétálj egyet, én addig csinálok valamit vacsorára.
- Rendben - bólintottam, és kimentem az utcára.
Nem is tudtam merre induljak. Aztán arra jutottam, hogy először felfedezem az utcát. Balra indultam; úgy látszott arra vége van a falunak. Ahogy közeledtem, láttam, hogy az egyik háznak a fala hiányos - mintha robbantottak volna odabent, az egyik szobában. Gyorsítottam. Mikor odaértem megálltam, és csak néztem a házat. Hatalmas volt a hó. Nem tudtam megállni, megérintettem a kaput. Egy kis tábla emelkedett ki a semmiből, rajta nevekkel, és Harry Potternek szóló jókívánságokkal. Körülnéztem; az utca teljesen néptelen volt, a házakban a fuggöny behúzva. Mi baj lehet?
Kinyitottam a kaput, és gyorsan besurrantam. A hajam fehérre és hosszúra változtattam, hogy amennyire csak lehet beleolvadjak a hóba. A bejárati ajtó résnyire nyitva volt. Benyitottam.
A házban látszólag tizenhárom éve nem járt senki. Mindent belepett a vastag por, de úgy nézett iki, minthogyha a család nyaralni ment volna - minden a helyén állt. Körülnéztem, és bementem a konyhába. Találtam néhány előkét az asztalon és egy cumisüveget. Nagyon furcsán éreztem magam. Felsiettem a lépcsőn, ahol minden fok megreccsent. Fent volt három szoba és egy fürdő. A gyerekszobába csak benéztem, hiszen annak hiányzott a fala, és megláthattak volna.
Itt látszottak a pusztítás nyomai. Megborzongtam, mert a pillantásom az ajtó mellett heverő macska csontvázra esett. Tanán Tudjukki azt is elpusztította, és örökre ott maradt?
A másik két szoba a szülők hálószobája és a nappali voltak. A másodikban a poros kanapén egy pálca hevert, végébe két betű karcolva : J. P. Vagyis James Potter. Zsebre tettem, és eldöntöttem, hogy átadom Harrynek. Majd azt mondom találtam a kerítés tövében, vagy valami. Tudtam, hogy ez nem szép, de nem bírtam ott hagyni.
A hálószobába csak egy franciaágy és egy nagy ruhás szekrény állt. Benéztem a párna alá, és egy képet találtam. Rajta egy kisfiú, és egy vörös hajú, nagyon szép nő volt látható.
A szekrényben molyrágta ruhák lógtak.
Bementem a fürdőbe. Bent egy kád, egy mosdó, egy vécé és egy szekrényke volt. Benézem a szekrénykébe: tusfürdőt, sampont fésűt és egy ékszeres dobozkát találtam. A dobozban csattok voltak, egy óra, pár fülbevaló, és egy arany nyaklánc, rajta kicsiny gyémánttal kirakott betű, egy nagy L.
Lementem, és benéztem az utolsó szobába, ami játékos szobának tűnt. Találtam ott játékseprűt is, és egy kartotékszekrényt, tele levelekkel. Megfogtam a legfelsőt, és elolvastam. Ez állt benne:
Kedves James, Lily, és Harry! 
Nagyon sajnálom, hogy nem tudom elfogadni a meghívásotokat, de sajnos a Rend dolgait kell intéznem. Többet nem írhatok, mert a leveleket más is megnézheti. Még minig az az érzésünk, hogy valaki folyamatosan tájékoztatja a Halálfalókat a Rendről. Ígérem, amint lesz egy kis időm elmegyek hozzátok, de biztosat még nem mondhatok!
Remus
Ez nem mondott sokat, de érdekesnek találtam. Nem akartam többet elolvasni itt és most, mert már késő volt, de érdekeltek. Hirtelen ötlettel megfogtam párat, és a zsebembe dugtam. Majd visszahozom, hiába nem kell senkinek.
Mielőtt kimentem, kinéztem a függöny résén, hogy nincs-e az utcán valaki, aztán kisurrantam, és hazaszaladtam. A házunk előtt pár méterrel lefékeztem, és össze szedtem magam. Mosolyba rendeztem vonásaim, és bementem a konyhába, ahol anya meleg vacsorával várt.
- Na merre jártál? - érdeklődött, miközben enni kezdtünk.
- Ja, csak az utcában sétálgattam. - kicsit vékony volt qa hangom.
- Értem. És mikor döntöttél úgy, hogy albínó leszel? - nézett még mindig fehér hajamra.
- Csak össze öltöztem a hóval - mosolyogtam - Nem tetszik?
- A barna jobb.
- Nekem nem tetszik. Már mondtam.
- Jól van, a te hajad. De karácsonyra csinálhatnál valamit.
Elfintorodtam, és gyorsan befejeztem a vacsorát. Utána közöltem, hogy álmos vagyok, és elmentem a szobámba, de eszemben sem volt aludni. A pálcát elrejtettem a ládámban, a leveleket pedig a párnám alá dugtam, és egyet olvasni kezdtem. Az nagyon régi volt, és alig tudtam kibetűzni.
Kedves James!
Sajnálom, hogy nem vettem részt a kimenekítésetekben. Nem tudtam elmenni. Ami a védelmeteteket illeti, mondanék róla pár szót.
Nem akarlak senki ellen fordítani, de lehet, hogy mégsem volt jó ötlet Peterre bízni a titokgazda szerepét. Az a baj, hogy ő nem annyira bátor mint te, és félek, könnyű lenne kiszedni belőle a holléteteket. Bár belegondolni is rossz, de tudod, hogy áruló van köztünk. Ha te biztos vagy a döntésedben, és bízok benned, és nem akarlak Féregfark barátunk ellen fordítani, de kérlek, gondold át még egyszer!
Remélem Lily jól van, és nemsokára megszületik a gyermeketek is!
Tapmancs
A levél nem sokat mondott, ezért még vagy tízszer elolvastam.  Éreztem, belül a lelkemben, hogy nem szabadna ezt csinálnom, de kíváncsiságom elnyomott minden más érzést. Mindent tudni akartam Harry Potterről, és minél kevesebbet kérdezni tőle.

Sziasztok! 

Milyen? :)

Giger