Anthony persze semmit sem tudhatott az egészről, és kezdett aggódni.
- Borzalma - mondogatta - Téged most semmi sem érdekel?
- Nem, nem különösen - feleltem szórakozottan.
- És ha megcsókollak? - kérdezte egy mosoly árnyékával az arcán.
- Akkor max pofon váglak - mosolyogtam.
Mélyen tudtam, hogy ez az egész nemtörődömség miből származik.
Egész eddigi életemet annak szenteltem, hogy a ,,híres" Harry Potter felfigyeljen rám. Most ennek vége, hisz a levéllel minden kiderült. Valószínüleg az a rejtett folyósói incidens is csak egy véletlen botlás volt, talán ő is kereste a szerelmet.
Itt volt a másik gond. Keresni a szerelmet...
Én addig azt hittem, Harry az én egyetlen szerelmem. És most? Találnom kéne valaki mást, de kit? Padma szerint azonnal tudni fogom az igaziról, hogy ő az. Én senki ilyennel nem találkoztam, pedig tavaly nem egy fiúval jártam.
- Azért lassan összeszedhetnéd magad - mondta Padma egyik este a könyvtárban.
- Hö?
- Azt mondtam - ismételte ingerülten - ,hogy lassan összeszedhetnéd magad.
- Igen, lehet - hagytam rá - Nem megyünk ki? Szép idő van...
- Nem megyünk ki! - csattant fel - Az utóbbi időben mintha itt se lennél. Szedd össze magad!
- Ezt már mondtad - feleltem kissé álmatagon - Nézd! Ilyen nagy pókot nem is láttam. A mi könyvünkben nincs benne...
- Kezdesz olyan lenni, mint Lüke Lovegood - mondta félig bosszúsan, félig nevetve.
- Lunának hívják - morogtam - És nem Lüke!
- Jól van, jól van, csak vicceltem. De most komolyan...
- Szedd már össze magad! - cincogtam gúnyosan - Hagyjál már ezzel Padma, meg tudom oldani a gondjaimat.
- Te tudod. De ez így nem állapot! - mérgelődött tovább.
- Megyek kviddicsezni. - jelentettem ki.
- Micsoda? Lesz edzés?
- Igen, már fél órája elkezdődött.
- És miért csak most mész.
Vállat vontam, és szép lassan kicsoszogtam az ajtón.
- Elkéstél! - zsörtölődött Roger - Hol voltál?
- A könyvtárban - feleltem nemes egyszerűséggel, és elrúgtam magamat a földtől.
Érdekes, hogy a kviddics csak jobban megy, pedig azzal sem nagyon foglalkozok. Egymás után dobtam a gólokat, és hanyagul száguldoztam a pályán. Chang maradt a csapatban, de csak mert nem volt jelentkező. Kivágta a dilit Rogernek, hogy ha nincs más, akkor miért nem maradhat, és a fiú végül beadta a derekát. Persze Cho teljesítménye semmit sem javult, de - nem túl meglepő módon - engem ez nem érdekelt.
A bájitaltan órákon is jó volt a teljesítményem, aminek következtében Lumpsluck engem is bevett a kedvencei közé. Szombatra például meghívott a szobájába, hogy ott vacsorázzak, és megismerkedjek a többi ,,Lump-klub" taggal.
A party végül nem volt olyan rosz, bár kicsit unatkoztam. Hermione is ott volt, és a professzor bemutatott minket a Holyhedi Hárpiák csapatkapitányának.
Aztán eljött az első roxmortsi hétvége. Padma nem jött le, úgyhogy Anthonyval mentem. Vettem pár tekercs pergament, mert hogy az elfogyott, és egy könyvet, a Kviddics évszázadait. Anthonyval nem sokat beszéltem, és a Három seprűben is csak az új szerzeményemet olvasgattam.
- Lisa! - szólalt meg hirtelen a fiú. Látszólag megunta, hogy nem foglalkozok vele, pedig elvileg együtt jöttünk.
- Hm?
- Mi a baj? - kérdezte.
- Honnan veszed, hogy baj van? - kérdeztem szórakozottan, miközben egy ábrát figyeltem a könyvemben, ami a hajtók egyik kevésbé gyakori cselét ismertette.
- Látszik rajtad. - jelentette ki Anthony - Te nem szoktál ilyen lenni.
- Milyen? - kérdeztem, és lapoztam egyet.
Anthony megelégelte a dolgot. Felált, átsétált hozzám az asztal túloldalára, elvette a Kviddics évszázadait, majd beledugta a táskájába és visszaült a helyére. Én csak halványan mosolyogva néztem rá.
- Miért nem törődsz semmivel?
- Jaaa.. - bólintottam lassan - Semmi különös. Szerelmi ügy, nem értenéd.
- Nem érteném? - csattant fel, és most meglepődtem. Mi ez a kirohanás? - Én nem értem? Mióta megláttalak szeretlek, és ÉN nem értem?!
- Anthony...
- Szeretlek Lisa! - fakadt ki - Szeretlek! Ne fuss olyanok után, akik nem szeretnek téged, akik nem érdemelnek meg!
- Mi...?
- Vegyél észre! Itt vagyok én, szeretlek! Itt vagyok előtted évek óta! De te nem veszel észre, pedig az orrod előtt állok! Te nem Harry Pottert szereted, az csak rajongás, tisztelet, vagy tudom is én! Te is szeretsz engem, de nem veszed észre!
Felálltunk, és ő közelebb jött hozzám.
- Már réges-régen megtaláltad a szerelmet, csak vak voltál észre venni!
Azzal átölelt, és megcsókolt. Én egy pillanatnyi döbbenet után viszonoztam a csókot.
Igaza van! Én hülye, itt futok olyanok után, aki csak barátok, barátok, jelentéktelen barátok ehhez a fiúhoz, Anthony Goldsteinhez képest!
Sziasztok!
Most kíváncsi lennék,mit gondoltok. :)
Számítottatok erre?
Vagy nem?
Esetleg arra gondoltatok mással jön össze?
Írjatok! :)
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése