Huszonkilencedik fejezet

Már teljesen átázott a ruhám, mikor Anthony megtalált a parkban. Rám terítette a köpenyét, és megfogta a kezem.
- Lisa! Gyere be, teljesen átfagytál....
- Menj innen...
- Nem megyek! Be kell jönnöd! - jelentette ki, és húzni kezdett.
- Kérlek Anthony, hagyj békén - mondtam elfúló hangon, újabb könnyekkel a szememben.
- Nem. - felelte röviden és tömören.
Átkarolt, és elindult velem a kastély felé.
A klubhelyiségben Padma várt, és azonnal rám terített két törölközőt.
Kicsit összeszedtem magam, és ránéztem a lányra.
- Kösz...-motyogtam.
- Istenem, Lisa...- ölelt át. Nem mondott semmit, de én így is megértettem. Aztán Micheal jött közelebb. Már épp nyitotta a száját, amikor Anthony beállt elé.
- Tűnj innen! - kiáltott rá a fiúra.
- Beszélni szeretnék vele!
- Nem érdekli, hagyd békén!
- Nem hagyom! Szeretném elmondani....
- Mit? Hogy becsaptad? Tudja magától is, menj innen!
- Nem...
- Ide figyelj! - kiabálta Anthony - Lisa Turpin jobbat érdemel nálad! Még egy szó, és megátkozlak!
Azzal előkapta a pálcáját, és Michealre szegezte. Erre Micheal félre akarta lökni, de Anthony behúzott neki egyet, szó szerint. A fiú, miután magához tért vissza akart ütni, de én felugrottam, és előkaptam a pálcámat.
- Petrifikus Totalus! - kiabáltam, mire Micheal elterült a padlón.
Én Anthony nyakába vetettem magam, és megint erőt vett rajtam a zokogás. Nagyon hálás voltam, amiért megvédett, de nem tudtam mit mondjak.
Mikor elengedtem és megnyugodtam, a szemébe néztem. Kinyitottam a szám, de hang nem jött ki rajta. De a fiú bólintott. Megértette mit akarok, mint mindig, és ehhez nem kellettek szavak....
Egész héten furcsa hangulatba voltam.
Szörnyen bántott, hogy Micheal becsapott, ugyan akkor jól is éreztem magam, mert Padma és Anthony megint beszélő viszonyban voltak. Mi több, barátian viselkedtek egymással.
- Végül is, nekem jobb így - mondta Padma az egyik ebédnél - Már nem szerettem annyira, de ha barátok vagyunk....
- Akkor mindenki boldog - fejeztem be.
- Pontosan! De azért...Nincs szerencséd a fiúkkal...
- Köszi, már éppen elfelejtettem.
- Nem, nem, nem azért! - mentegetőzött - Csak...Furcsa, hogy olyan mintha szeretnének, aztán...
- Micheal szeretett - jelentettem ki. Sokat gondolkodtam a dolgon, és erre jutottam - Csak nem volt benne bátorság, hogy szakítson Ginnyvel.
- Lehet. - hagyta rám Padma.
Lassan elérkeztek az RBF vizsgák. Jöttek valami vizsgáztatók a minisztériumból, nekem pedig folyton gyomoridegem volt.
Esténként nehezen aludtam el, és a hajam zöld volt, az általános hányinger miatt. Padma nyugodtnak mutatta magát, de néha rájött a ,,roham" amikor is közölte, hogy be akarja fejezni az iskolát, és mindenből meg fog bukni.
Az első a bűbájtan volt, ami viszonylag jól sikerült. Az írásbelin teleírtam a pergament, és a gyakorlatin is megdicsért a tanár.
Végül is a többi sem volt olyan vészes. A rúnaismeretet egészen biztosan elrontottam, de a legendás lények gondozása, a sötét varázslatok kivédése, és az átváltoztatástan jól ment.
Asztronómia vizsga közben volt egy kis fennforgás, ugyanis le akarták tartóztatni Hagridot. Umbridge öt varázslóval vonult be hozzá, de a professzor végül harcképtelenné tette őket, és elmenekült.
- Már csak egy mágiatörténet, és túl vagyunk rajta - sóhajtott Anthony a klubhelyiségben.
- Azt csak kibírjuk - vigyorogtam.
- Talán... - nevetett.
A mágiatörténet nem sikerült túl fényesre. Meg aztán történt is valami...
Harry, a vizsga vége felé elveszítette az eszméletét. A vizsgáztató kikísérte a teremből, és én onnantól végleg nem tudtam koncentrálni. Mikor kiengedtek, egy darabig kerestem a fiút, benyitottam néhány osztályterembe, végigfutottam pár lépcsőn és folyosón, de semmi.
Végül kiabálást hallottam egy teremből. Odasiettem, és ki akartam nyitni az ajtót, de Ginny és Luna is akkor ért oda. Együtt nyitottunk be, és a három jóbarátot találtuk, akik látszólag veszekedtek.
- Mit csináltok ti itt? - kérdeztem.
- Semmit - vágta rá Harry. Minket figyelembe se véve veszekedtek tovább, valami olyanról, hogy el akarnak menni a minisztériumba, mert van ott valami Sirius, akit Tudjukki kínoz... Nem sok mindent vettem ki belőle. Végül megegyeztek, hogy megbizonyosodnak a dologról, de ahhoz be kell törniük Umbridge szobájába.
Megegyeztek a tervben, hogy mit csinálnak. Ronnak kellett szólnia, hogy Hóborc csinál valamit, de én közbe szóltam.
- Várjatok! Én is tudok segíteni!ű
- Lisa, nem kell...-kezdte Harry, de közbe vágtam.
- Figyelj, Ronnak nem feltétlenül hisznek, de én le tudom másolni Parkingsont. Ő különítményes, neki mindent bevesz!
- Ez...Ez jó ötlet! - csillant fel Hermione szeme - Mit gondolsz Harry?
- Jó, legyen, csak siessünk.
Ron és én elindultunk felkeresni a főinspektort. Út közben gyorsan változtatni kezdtem a külsőmet.
- Még egy kicsit sötétebb a szeme...
- Így jó?
- Tökéletes, de szerintem nem ilyen hosszú a haja.
- Mennyivel rövidebb?
- Nem t'om, kábé tíz centivel...
- Most oké?
- Igen, így jó lesz.
- Umbridge professzor! - kiáltottam, mikor megláttam.
- Pansy! Mit szeretnél..?
- Professzor, Hóborc az átváltoztatástan szertárban tör-zúz....
- Vezess oda!
Elindultunk, de a szívverésem is elállt, amikor szembe jött velünk az igazi Pansy Parkingson. Ijedtemben még a hajam is elfehéredett.
- Umbridge professzor! Hóborc.....-hirtelen megakadt rajtam a szeme - Mi van itt? Ki ez?
- Én..én...én csak...-hebegtem. Közben lassan visszaváltoztam, de a hajam fehér maradt, majd lassan átment pirosba.
- Velem jöttök! - jelentette ki a főinspektor. Mi menekülőre fogtuk a dolgot, de néhány különítményes elkapott, és lecipeltek a jól ismert rózsaszín szobába.....

Sziasztok! 

Remélem tetszik! 

Giger :)