Harmincadik fejezet

Útközben összefutottunk még pár mardekárossal, aki Neville Longbottomot, Lunát, és Ginnyt vonszolták magukkal. Bent ott volt Harry és Hermione. A lány felsikoltott, amikor meglátott minket. A fiú épp a kandallóba volt fejjel, Umbridge húzta ki a hajánál fogva.
Ezután nagyobb közjáték játszódott le, ugyanis a főinspektor ki akarta szedni Harryből, hogy mi történt, kivel beszélt.
Egyszer csak megjelent Piton. Eléggé meglepődött a szeme elé táruló jelenet láttán.
- Áh, Perselus! - mondta Umbridge - Szükségem lenne Veritasérumra. Ki kell csikarnom pár választ, és úgy látszik, szépszerével nem megy.
- Kegyed mindet felhasználta, a diákok kihalgatásakor - felelte Piton.
- És nem tudna főzni nekem?
- A Veritasérum egy holdciklus alatt érik meg. Mást nem tudok adni, hacsak nem akarja megmérgezni Pottert, amit egyébként teljes mértékben megértenék - mondta a professzor.
- Próbaidőre teszem! - visította Umbridge. Piton felvonta a szemöldökét, és úgy nézett rá.
- Elfogta Tapmancsot! - fakadt ki hirtelen Harry - Elfogta Tapmancsot, ott, ahol el van rejtve!
- Ki az a Tapmancs? Mi van elrejtve? - kérdezte rögtön Umbridge.
- Én sem értem - jelentette ki egy pár pillanatnyi szünet után Piton. Kifordult a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót.
Umbridge egy kis ideig nem szólalt meg. Aztán zihálni kezdett, és kipirult az arca.
- Nincs más választásom. - jelentette ki inkább magának, mint nekünk - Ez, a minisztériumot veszélyeztető ügy...
- Mire gondol? - kérdezte fennhangon Ginny.
- A Cruciatus-átok megoldja a nyelved...
- Nem! - bukott ki belőlem - Nem teheti! Be van tiltva!
- Fogd be a szád Turpin! - mondta szinte nyájasan a professzor.
- De....
- Azt mondtam, fogd be a szád!
Harryre szegezte a pálcáját.
- Cruci...
- Ne! - kiáltott fel Hermione, és zokogásban tört ki. De valami nem volt rendben, ezzel a sírással....
- Nocsak? Mindentjobbantud kisasszonynak megoldódik a nyelve? Gyere lányom....
Odaterelte Hermionét egy székhez. Most már rájöttem, mi nem volt rendjén. A lány nem is sírt, nem hullatott könnyeket. Tehát tervezett valamit - gondoltam.
- El...El kell mondanunk...
- Mit kell elmondanotok?
- Hogy...Hogy hol van!
- Mi hol van?
- Dumbledore titkos fegyvere! Nekünk kellett megcsinálni, és most szólni akartunk, hogy készen van!
- Vezess oda! - jelentette ki Umbridge egy pillanatnyi szünet után - Potter, te velünk jössz!
Azzal hárman kivonultak az ajtón, mi meg ott maradtunk Mardekáros őreink fogságában.
- Lám, lám - szólalt meg gúnyosan Draco Malfoy - A Híres Harry Pottert kirúgják az iskolából...
- Nem fogják! - sziszegtem.
- Mi van Turpin? - kacagott Parkingson - Aggódsz a pasid miatt?
- Fogd be! - javasolta Ron.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass Weasley! - horkantott gúnyosan Malfoy.
Erre Ginny hirtelen mozdulatot tett.
Hátranyúlt őre zsebébe, és előkapott egy elkobzott pálcát. Malfoyra szegezte, kiáltott valamit, és a következő percbe a fiú arca tele lett denevérekkel.
Erre aztán elszabadult a pokol. Mivel Draconál volt a többi pálca, Ginny elvette azokat tőle. Mindenkinek odadobta a sajátját.
- Stupor! - kiáltottam Pansyre szegezve az enyémet. Az undok Mardekáros ájultan roskadt a földre.
Átkok harsantak innen is, onnan is, és a vége az lett, hogy a különítményesek a padlón hevertek, külömbözö átkokkal sújtva.
- Gyertek, siessünk! - mondta Ron, és feltépte az ajtót.
Sorban kiszaladtunk utána. Átrohantunk a kastélyon, ki a parkba, de ott én elestem. Elterültem a nedves füvön.
Azonnal éreztem, hogy eltörött a lábam.
- Luna! - kiáltottam az első nevet ami eszembe jutott.
- Várjatok! - szólt a lány, és odaszaladt hozzám. A többiek követték.
- Lisa! Mi a baj? - kérdezte Ron.
- Azt hiszem..Azt hiszem eltörött a lábam... - nyögtem.
- Mit csináljunk? - kérdezte Neville.
- Menjetek...menjetek csak! Harrynek nagyobb szüksége van rátok!
- Nem hagyhatunk itt! - jelentette ki Luna.
- De bizony itt hagytok!
- Nem!
- Jól van, így nem megyünk semmire! - szólt Ron - Mi Neville-el felszaladunk, és hozunk segítséget. Luna, te addig maradj itt!
Azzal a két fiú elfutott a kastély felé.
Körülbelül öt percig várakoztunk. A Tiltott Rengeteg felől egyszer mély üvöltés hallatszott. Aggódtam, nem tudtam, hogy Harry és Hermione mire készülnek. Elvégre Hermione hazudott, nincs semmilyen fegyver, és mégis bementek az erdőbe...
Megkönnyebültem egy kicsit, amikor a két fiú megjelent, ráadásul Anthony társaságában.
- Lisa! Mi történt? - szaladt oda hozzám.
- Attól tartok, eltörte a lábát - csóválta a fejét Luna. Ginny egész végig csak a Rengeteget bámulta, de most közelebb jött. Nyilván aggódott Harryékért.
- Vigyázz! Óvatosan fel kéne vinni! - mondta.
- Igen, ezt én is tudom - morogta Anthony.
Benyúlt alám, és óvatosan emelni kezdett.
- Óvatosan....
- Vigyázz a lábára!
- Húzod a hajam!
- Jól van, menjetek odébb...
- Várj, segítek!
- Áu! Az a törött lábam volt!
Nagy nehezen elindultunk az iskola felé. Anthony egyenesen a gyengélkedőre vitt. Én kopogtam, és mikor Madame Pomfrey ajtót nyitott lefektetett a legszélső ágyra. Gyorsan elhadartam, hogy elestem a fűbe és fáj a lábam, mire a javasasszony elsietett a pálcájáért.
Gyorsan forrasztotta össze a csontom, de azt mondta, ma még maradjak itt, aztán bement a szobályába.

Sziasztok!

Bocsi, hogy néha így félbehagyok fejezeteket, de nem mindig van időm befejezni!

Giger :)