Padma megbukott rúnaismeretből, de egyébként minden mást együtt folytattunk. Végre összefutottam Anthonyval is.
- Milyen volt a nyár? - kérdezte.
- Szokásos - feleltem - Végig unatkoztam. És neked?
- Szint úgy. - mondta, majd kis hallgatás után hozzá tette - Hiányoztál...
Nem válaszoltam, csak zavartan mosolyogtam. Ő megfogta a kezem, de akkor észhez tértem és hátrálni kezdtem.
- Kérlek ne...
Gyorsan napirendre tértünk efölött, és elmentünk órára.
Padma az első héten végig nyomott hangulatban volt. Bármit kérdeztem csak vállat vont, majd egy idő után felkapta a vizet, és elcsörtetett a hálótermünkbe. Nem hibáztathattam érte, de lassan kezdtem unni, hogy mindig rajtam veri el a port. Próbáltam elcsábítani valahova, hogy kikapcsolódjon, de nem volt nagy sikerem.
- Menjünk sétálni!
- Nincs kedvem.
- Akkor beszélgessünk!
- Most inkább ne..
- Könyvtár?
- Te mehetsz, de én inkább maradnék....
A tanári karban is történtek változások. A sötét varázslatok kivédését Piton tanította az évben, és felvettek egy tanárt, Lumpsluck professzort, hogy tanítson bájitaltant.
A nyugdíjából visszatért tanár már az első héten kedvenceket gyűjtött, és akinek nem ment a tantárgya, azokra nem sok figyelmet szentelt. Én csak csendben dolgoztam az utolsó padban, és hallgattam, ahogy a tanár Hermionét dícsérgeti - vagy épp Harryt, akinek valamiért nagyon jól ment a bájitaltan, pedig eddig nem volt benne túl jó.
Egyre jobban sóvárogtam a fiú után. Megdobbant a szívem, ha megláttam. Most, hogy kiderült, hogy igazat mondott, ráadásul a próféta lehozott egy bizonyos ,,Kiválasztott"-as cikket róla minden lány őt nézte a folyosón. Mint kiderült már tavaly szétmentek Changgal, szóval nyugodtan megcsókolhatott volna. Erre a gondolatra engem majd' megevett a fene, és próbáltam elfelejteni.
Ráadásul ott volt Anthony. Nem éreztem különösebben, hogy szeretem, de néha álmomban Harry átváltozott Anthonyvá. Ilyenkor rendszerint felriadtam, és csak gondolkodtam, nem aludtam vissza.
Padma észrevette, hogy újra fellángolt bennem a ,,vágy".
- Szerintem beszélj vele - jelentette ki hirtelen, mikor este a klubhelyiségben ültünk.
- Kivel? - kérdeztem szórakozottan, miközben a félig kész rúnaismeret leckémet olvasgattam.
- Hát Potterrel! Tudom, hogy megint bele estél!
- Ki sem estem. - néztem fel rá - Csak....
- Csak?
- Semmi...
- Figyelj! - Padma megfogta a vállam, hogy ránézzek - Évek óta sóvárogsz! Tizenhat éves vagy, csak tudsz beszélni vele! Ennyit szerintem megér. Akkor kiderül, hogy ő mit érez.
- Mondtam, hogy tavaly majdnem megcsókolt! - méltatlankodtam.
- Igen de...szerintem...Azóta lemondott rólad...
- Tessék? Hogy érted azt, hogy lemondott rólam?
- Hermione Granger szerint szerelmes Ginny Weasleybe. - motyogta.
- Most... Most komolyan?
- Igen...Ezért mondom, hogy most beszélj vele, amíg nem késő!
- Jól van, holnap megkeresem. - mondtam. Ezt persze megtenni nem ilyen könnyű, de majd még kitalálok valamit, gondoltam.
Összecsavartam a dolgozatomat, mert úgysem tudtam volna befejezni. Elköszöntem Padmatól, és felmentem lefeküdni.
Mit mondjak? - töprengtem. Csak simán azt, hogy szeretlek? De ha tényleg Ginnybe van beleesve, akkor minden hiába. De tényleg most kellene lépnem, mert ha összejönnek, akkor minden elveszett. Eszembe jutott, mit éreztem, mikor Harry kihúzott az eltűnő lépcsőfokból. Akkor még alig ha beszéltem vele pár szót, és azonnal elvörösödtem. Mennyire örültem neki, ha csak a szemembe nézett...
Most meg már jóban vagyunk, a barátom! És nem merek odamenni hozzá. Persze ilyet mindig nehezen mond ki az ember. Elvégre sohasem akartam elmondani igazából. Rendszeresen eljátszottam a gondolattal, de az csak játék volt!
Soha, még csak eszembe sem jutott, hogy valóban összejöhetünk. Elvégre ő híres, a Kis Túlélő, a Kiválasztott...Én meg csak egy senki.
Lassan belealudtam a folyamatos gondolkodásba. Reggel karikás szemmel ébredtem, és borzalmasan álmos voltam. Pedig össze kellett szednem magam. Elvégre itt a nagy nap, közelít a pillanat....
A nagyteremben nem láttam. Kicsit meg is könnyebültem, hogy eltolhatom a dolgot, de aztán délután összefutottunk. Azonnal elvörösödtem.
- Szia! Öhm..Beszélhetnénk?
- Persze...
- Gyere! - még mindig rákvörösen behúztam egy üres terembe.
- Mit szeretnél? - kérdezte, és kíváncsian fürkészni kezdte az arcom.
- Hát..Tényleg szereted Ginnyt? - nem egészen tudtam mit mondok, csak kiszaladtak a számon a szavak.
- Öhm... - kicsit ő is elvörösödött. - Öhm... Szóval...
- Igen, vagy nem?
- Igen.... - suttogta végül.
- Értem...
- De miért kérdezed?
- Mert...Mert...- nem bírtam kimondani, nem ment.
- Miért, Lisa?
- Szeretlek! - kiáltottam fel hirtelen - Szeretlek Harry Potter, mióta csak megláttalak! Szeretem ahogy mosolyogsz, ahogy beszélsz, repülsz, varázsolsz, vagy csak mész! Figyeltelek elsős korom óta, tudom milyen ha mérges vagy, titkolsz valamit, vagy örülsz!
Ömlöttek belőlem a szavak. Kimondtam azt, amit soha senkinek, amit mindig magamba tartottam, amit gondoltam, de nem mondhattam ki hangosan...
- Sóvárogtam érted! Negyedikben amikor hozzám értél egy hétig nem bírtam értelmesen beszélni, és amikor majdnem megcsókoltál...Padma csak kinevetett, azt mondta, ez csak egy vágy, és fölösleges utánad futnom, mert soha, soha, de soha nem fogsz felfigyelni rám! Másokkal jártam, csak azért, hogy észrevegyél! Kviddicsezni kezdtem, csak mert te szereted, átkutattam a régi házatokat Godrik's Hallowban! Ott támadott meg a vérfarkas, de nem érdekelt! Nem érdekelt, mert te boldog voltál, és azért voltál boldog, mert én azzá tettelek! Bolondnak néztek, mert mindenhol melléd álltam, hagytam magamből bohócot csinálni, amikor Parkingson elharsogta amit megtudott!
Leroskadtam egy székre, és a kezembe temettem az arcomat. Ezt nem így terveztem....
- Lisa.. - szólt Harry.
- Ne haragudj. - suttogtam - Bolond vagyok...
Azzal feltéptem az ajtót és elrohantam. Hihetetlen, hogy így kikeltem magamból, én nem akartam! Potyogtak a könnyeim, és szégyelltem magam. Mennyi mindent vágtam a fejéhez, pedig nem tehet semmiről! Minden az én hibám, az is, hogy vérfarkas lettem. Egy emberért éltem, és a saját dolgaimat elhanyagoltam. Nem foglalkoztam semmivel, ami az enyém, az életemmel sem....
- Lisa! Mi....?
Nem figyeltem Padmara. Majdnem fellöktem, ahogy elrohantam mellette. Leültem az ágyamra, és nem csináltam semmit. Egy kis idő után rájöttem, hogy én tulajdonképpen megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem, mert kimondtam azt, ami hat éve nyomta a szívem...
Akkor tértem magamhoz, amikor egy bagoly kopogtatott az ablakon. Beengedtem, mire az leírt egy kört a szobába, majd ledobta a levelet az ágyamra és letelepedett az ablak párkányra. Szép hóbagoly volt....
A levélben mindössze ennyi állt:
Szeretnélek szeretni Lisa.
És sajnálom, hogy nem megy....
Sziasztok!
Remélem jó lett, lehet, hogy ma hozok még egy részt! :)
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése