Természetesen féltem is, mert mondhatni Voldemort nyíltan hadat üzent. Kezdtem rászokni, hogy kimondom a nevét. Anya nem volt túl boldog, de lassan megszokta. Tudtam, hogy a vérfarkas is csak azért támadott meg, azért keserítette meg az életemet, mert Voldemort vissza tért. Sokszor álmodtam olyat, hogy egy farkas szerű ember beszél hozzám.
- Állj át a Sötét oldalra, és minden jobb lesz!
Ilyenkor mindig rémülten ültem fel az ágyamban, és nagyon nehezen aludtam el újra.
Naponta legalább egy órát gondolkodtam rajta, hogy mi legyen Anthonyval és velem.
Elvégre most úgy érzem szeretem, de Terry, és Micheal esetében is így voltam. Másrészt még mindig úgy gondoltam, hogy szerelmes vagyok Harrybe. Nem akartam feladni ezt a vágyat....
Jártam a falut, semmi mást nem csináltam. Kicsit izgultam is az RBF eredmények miatt, amik a nyár második felében érkeztek meg, egy macskabagoly kézbesítésében.
Kinyitottam a sárgás borítékot, és remegő kézzel kihúztam belőle a pergament. Az általános Roxfortos levél és a tankönyv lista le is esett, de nem törődtem vele.
Sikeres vizsga:
K-kiváló
V-várakozáson felüli
E-elfogadható
Sikertelen vizsga:
H-hitvány
B-borzalmas
T-troll
LISA TURPIN VIZSGAEREDMÉNYEI
Átváltoztatástan: K
Bűbájtan: K
Legendás lények gondozása: K
Bájitaltan: K
Asztronómia: K
Számmisztika: K
Rúnaismeret: V
Sötét varázslatok kivédése: K
Mágiatörténet: K
Gyógynövénytan: K
- Ügyes vagy! - mosolygott anya - Tíz RBF...
- De a rúnaismeret csak V lett...- motyogtam.
- Ugyan már! Ez is szép eredmény!
- Végül is...
Nagyon megkönnyebbültem. Nem buktam meg semmiből! És minden K lett, a rúnaismereten kívül, de azon is átmentem.
Másnap elmentünk bevásárolni az Abszol útra. Anya vett nekem egy új varázspálcát, mert a régit még a nagyitól örököltem, és igen kopottas volt.
A fél készletet kipróbáltam, mire végre megtaláltuk a nekem valót. Örömmel tapasztaltam, hogy sokkal jobban működik mint az előző. 12 hüvelykes, cseresznyefa pálca volt, főnixtoll maggal. Megnéztük az új varázsvicc boltot, amit a Weasley ikrek vezettek.
Azonnal vettem csalizajgépet, perui instant sötétségport, láthatatlan tintát, és egy csomó édességet.
Anyának nem tetszett a dolog, azt mondta, gyerekes butaságokra költöm a pénzem - miközben kifizette a fejnyelő fejfedőt...
A Potter házat elkerültem, nem akartam többet oda menni. A támadás rádöbbentett, hogy milyen veszélyes hely is az.
Szeptember elsején korán keltem, és anya még az utolsó falatot rágta, amikor én már a kocsiban ültem. Nagyon hiányzott az iskola, és a barátaim. Régen láttam őket, és Anthony egyébként is csak egyszer írt nekem.
- Na mi van, itthon már nem is szeretsz? - huppant be a kocsiba anya.
- De igen, csak hiányoznak a többiek.
- Értem én. Biztos unalmas itt - mosolygott.
- Igen, de csak mert a falut öregek lakják, és az érdekes dolgokat megnéztem. Testvérem meg nincs, szóval nyáron alig ha látok gyereket...
- Ha csak nem nézel tükörbe.
- Ha-ha, nagyon vicces.
A King's Crosson anya elment kulit szerezni, én addig a kocsinál vártam, aztán együtt mentünk be. Miután elment mellettünk egy muglikból álló csoport, teljes erővel nekifutottunk a kilenc és tizes vágány közötti falnak.
Ott már sok Roxfortos állt, de a hangulat megváltozott.
Az emberek, mintha féltek volna. Úgy búcsúztak egymástól, mintha soha többé nem találkoznának, és mindenki az utolsó pillanatban szállt fel a vonatra.
Amint elindultunk keresni kezdtem Padmat és Anthonyt, de aztán eszembe jutott, hogy ők prefektusok, és nem fogom megtalálni őket. Kerestem hát egy üres fülkét, és leültem. Játszadozni kezdtem az új pálcámmal.Már ott tartottam, hogy patrónust idéztem, amikor Padma nyitott be.
- Lisa! De jó! - átölelt, aztán leült mellém - Milyen volt a nyarad?
- Szerinted? - tettem fel a szokásos kérdést - Unalmas...
- Igen, ezt már ismerem. De közel sem lehetett olyan rossz mint6 az enyém...
- Hogy érted? - hökkentem meg.
- Esküvő volt... - horkantott gúnyosan.
- Micsoda?
- Jól hallottad. Anya felszedett valami pasit, még amikor a Roxfortban voltunk.
- És össze házasodtak? - hüledeztem.
- Bizony...Én voltam a koszorúslány, meg Parvati.
- Uramisten...
- Nekem mondod? Teljesen kikészültem, Parvatival együtt. -morogta.
- Azért csak nem olyan borzalmas... - motyogtam óvatosan.
- Mármint ki? - kérdezte - A férfi? Elvárja, hogy apának szólítsam!
- Most komolyan?
- Igen, de ez semmi... - azzal hosszú monológba kezdett a mostoha apjáról, és arról, hogy senkihez sem szólt egész nyáron, csak Parvatihoz.
Már sötét volt, amikor megérkeztünk. Rengeteg bűbájjal védték a kastélyt, ezért lassú volt a bejutás.
A lakoma nyomott hangulatban telt, és a létszámunk is megcsappant.
Kiderült pédául, hogy Terryt kivették a szülei a Roxfortból, mert nem tartották elég biztonságosnak, és az egyik negyedéves sem tért vissza.
Fent a szobánkban azért jól éreztem magam, de volt még egy kellemetlen hír: Mandy, a szobatársunk is otthon maradt.
Így elég üres volt a szoba, mert csak Padma meg én maradtunk benne. Este gyorsan lefeküdtünk, és csak akkor jutott eszembe, hogy Anthonyval nem is beszéltem....
Sziasztok!
Hát sikerült ma többet írni! :)
Innentől ahogy mondtam, a hatodik könyv eseményeiről van szó!
Köszi, hogy elolvastad!
Giger :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése