- Hülye vagyok... - suttogtam.
- Hülye voltál. - javított ki Anthony, mire megint elmosolyodtam. Csak néztük egymást, és örültünk. Örültünk, hogy egymásra találtunk. Teljes mértékben átéreztem, hogy milyen is volt a fiúnak, hisz én is ezt csináltam végig, csak vakvágányon. Hiszen én szeretem őt! Szeretem, csak ahogy mondta, vak voltam, és nem vettem észre.
Nem érdekelt semmi. Leültünk, de most egymás mellé, és én hozzá bújtam. Átkarolt, és én egy puszit nyomtam az arcára. Nem beszéltünk, nem mozdultunk meg. Hiszen lesz még rá időnk! Hosszú napok, hetek, hónapok, esetleg évek...
Aztán mikor sötétedni kezdett elindultunk a kastélyba. Némán baktattunk egymás mellett, kéz a kézben. Az, hogy Padma mit fog szólni, vagy bárki más, az nem számított. Elvégre ő mondta, hogy találjam meg az igazit...
Most megvan. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy megvan. És abban is biztos voltam, hogy nem engedhetem el, mert azzal elveszik az életem is. Azért rándult görcsbe a gyomrom, amikor Padma és Anthony járni kezdtek, és azért volt mindig ő az első aki a segítségemre sietett. Mert minket egymásnak teremtettek, és ehhez nem fért kétség.
Mennyit mentem Harry után, mikor nem is szeretem! Ahogy Anthony mondta, ez csak rajongás volt, tisztelet.
- Szeretlek - suttogtam, mikor megálltunk a Hollóhát toronyba. Anthony épp kopogtatni akart, de megállt a mozdulat közepén.
- Én is.
- Nagyon sajnálom. Sajnálok mindent - mondtam halkan, és egy könnycsepp gördült le az arcomon - Ha nem vagyok ilyen... ,,vak", akkor több évünk lehetett volna.
- Lesz még idő! Rengeteg... - mosolygott, és letörölte a könnycseppet.
Visszamosolyogtam, mire újra megcsókolt. Lábujjhegyre kellett állnom, mert nem értem föl őt. A hajam lassan bebarnult. Nem voltam zavarban, tökéletesen éreztem magam. Melegség járta át a testem. Aztán hosszú percek múlva elengedtük egymást, és bekopogtam a klubhelyiségbe.
- Melyik a legerősebb szerelmi bájital? - hangzott a túlságosan ideillő kérdés.
- Amortenzia.
Nem sok diák volt bent, mert még tartózkodhattak a körleten kívül. Padma sem volt ott, gondoltam a könyvtárban ült. Sokáig szokott tanulni, mert rendszerint hat óra is elmúlik, mire elkezdi. Anthonyval a kandalló előtti karosszékek felé vettük az irányt. Ott leültünk. Kis idő múltán aztán inkább a fiú ölében telepedtem meg.
És akkor beszélgetni kezdtünk. Anthony elmondta, mi mindent tett, amit talán nem is vettem észre. Azt tudtam, hogy negyedikben ő húzott ki a tóból, de azt például nem, hogy azért akart a Hollóhátba kerülni, mert én is ide kerültem, pedig a süveg eredetileg a Griffendélbe küldte volna.
- És van még valami.
- Micsoda? - érdeklődtem.
- Tavaly karácsonykor kaptál egy nyakláncot...
- Ezt? - húztam elő a gallérom alól.
- Igen...
- Tőled van? - kérdeztem hirtelen rádöbbenéssel.
- Tőlem.
- Istenem, Anthony, ez..Ez biztos nagyon drága volt!
- Érted megéri - felelte. Én nem tudtam, hogy hogyan fejezzem ki a hálámat, így hát egy perc néma csend után megpusziltam.
- Köszönöm - motyogtam.
- Nocsak! - szólt valaki élesen, mire én felugrottam Anthony öléből.
- Padma! - kiáltottam fel - Szia! Öhm..Milyen napod volt?
Kicsit megijedtem, hogy mit fog szólni, elvégre ötödikben ő járt Anthonyval. De barátnőm, nagy megkönnyebbülésemre elvigyorodott.
- Csodás! És látom nektek is!
- Igen....
- Hát ez szuper! Mindig is sejtettem!
- Hát igen...
- Vártam, hogy mikor találtok egymásra!
- Igen, az úgy...
- Persze nem szóltam semmit, de szinte biztos voltam benne, hogy ti egymásnak vagytok kitalálva! Jól van, nem is fecsegek, biztos kettesben akartok maradni, felmegyek vacsorázni. Illetve lefeküdni! Sziasztok, szép pár!
Azzal vihogva felsietett a lépcsőn - igaz, közbe kétszer ment neki a falnak, annyira forgolódott.
Mi még egy darabig beszélgettünk, aztán nagyon elálmosodtam, és elvonultunk lefeküdni.
Padma az én ágyamon ülve várakozott.
- Na végre, már attól féltem megettétek egymást! Na mi volt? - tette fel a kérdést, amit nyilván nagyon várt.
- Hát, hosszú történet...
- Én ráérek. - jelentette ki derűsen.
- Na jó. - adtam be a derekam - Szóval a Három seprűbe ültünk... - azzal elmeséltem mindent, szóról szóra. Padma először döbbent képet vágott, aztán elmosolyodott.
Elmeséltem azt is, hogy hogyan próbált Anthony közelíteni hozzám - de azt kihagytam, hogy Padmaval is csak e célért jött össze.
- Mutasd azt a nyakláncot! - nyújtotta hirtelen a kezét. Levettem, és odaadtam neki. Tüzetesen átvizsgálta a szív és a lánc minden egyes centiméterét. Aztán egyszer csak izgatottan az orrom alá dugta a kapocs egy részletét.
- Nézd csak! Azt a két pici betűt. Szinte biztos, hogy varázslattal vésték.
Hunyorogva vizsgálgatni kezdtem a csillogó kis tárgyat.
Végül megláttam: L+A
- Vagyis Lisa és Anthony... - motyogtam hangosan.
- Igen! Lehet, hogy azt hitte észreveszed, és akkor rájössz, ki küldte.
- Lehet - hagytam rá.
- És? Mi lesz? - kérdezte hirtelen Padma.
- Hogy-hogy mi lesz? - hökkentem meg.
- Veletek!
- Hát mi lenne? Együtt maradunk. Talán örökké....
- Örökké - ismételte mosolyogva Padma.
Sziasztok!
Ma három fejezetet hoztam, remélem tetszenek! :)
Giger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése